http://www.mernokkapu.hu Nyomtatás
 
2011-09-19 18:00

Ár vagy árbevétel

|

Sok szó esik most a hatóságilag szabályozott víz- és csatornadíj szükségességéről. A díjak nagyságáról beszélünk, pedig a folyamat lényegét illetően nem ez a meghatározó.

A víziközművek üzemeltetése, fenntartása és kismértékű fejlesztése pénzbe kerül. A szolgáltatás működtetésének fedezetéül az árbevétel szolgál. A bruttó árbevételt a mindenkori víz- és csatornadíj összegének és a vízfogyasztásnak a szorzata adja. Ez az érték a rendszerváltozást követően erőteljes mértékben folyamatosan nő.


A bruttó árbevételnek csak mintegy 60 %-a a szolgáltató cégeknél maradó nettó árbevétel. Ez azt jelenti, hogy 40 %-nyi rész nem a vízellátást, ill. a szennyvízelvezetést és –tisztítást szolgálja. Az ÁFA, a környezetterhelési járulék, a menedzsment díj, az osztalék tulajdonképpen a vízdíjon keresztül beszedett adó. Ilyen adó típusú tételek korábban nem terhelték a vízárat, így megjelenésük az árak emelkedések egyik lényeges okának mondható.

A fogyasztó a bruttó tételeket fizeti, ill. kénytelen fizetni. A fogyasztók terheik csökkentése érdekében önvédelemből jelentős mértékben igyekeznek megváltoztatni fogyasztói szokásaikat, spórolni kezdenek a vízzel, amely a vízfogyasztás erőteljes csökkenéséhez vezetett már eddig is. A vízfogyasztás ma Magyarországon a rendszerváltozás előtti értéknek csupán fele, harmada, amely miatt a kiépült létesítményi és hálózati elemek kihasználatlanul, gazdaságtalanul működnek. A gazdaságosság növelése érdekében a rendszer méreteinek csökkentése nem lehetséges egyszerű lekapcsolások árán.

A szolgáltató szemszögéből nézve a nettó árbevételnek kell elegendőnek lennie az elvégzendő feladatok ellátásához, azaz a túlméretezett rendszer fenntartását is biztosítani kell. Bonyolítja a helyzetet, hogy a víziközművek költségszerkezete cca. 70 % állandó és csak 30% fogyasztástól függő un. változó hányadot tartalmaz, miközben az árszerkezet inkább csak arányos.

Csökkenő vízfogyasztás mellett a feladatok ellátásához szükséges árbevétel biztosításához az áraknak így szükségszerűen nőnek. Ez az árak növekedésének másik meghatározó oka.

Az árak folyamatos emelésének gyakorlatát folytatjuk jelenleg. Azonban ez csak az egyik lehetőség helyzet uralására. Az árak csökkentése révén is tartható volna a működéshez szükséges árbevétel, mert a csökkenő vízár, növekvő vízfogyasztást, előnyösebb rendszer kihasználást jelent, hisz a berendezések kiépítése már megtörtént. Azért nem élünk ezzel az eszközzel, mert ekkor a hatás csak némiképp késleltetve jelentkezik, és a szolgáltatónak is jelentős erőfeszítéseket kéne tennie. Egyszerűbb a fogyasztókra terhelni a fogyasztáscsökkenés „begyűrűződő” hatását. Kérdés, hogy ők, azaz a fogyasztók ezt meddig tűrik.

Láthatóan a két ellentétes lehetőség között van egyensúlyi állapot.
Tény, hogy az árak növekedésében az előbb már említett, korábban nem volt, adó típusú elemek jeleskedtek inkább. Az árak csökkentése is inkább ezen „sarcok” mérséklése útján képzelhető el. De ugyanilyen mértékben felelős az árbevételi szint tartásának, a feladatok ellátásának kényszere is. Szó nincs itt extra rekonstrukciós igényekről. Ezek fedezete már jelenleg is benne van a vízárban, csak tisztességesen kéne gazdálkodni. Miután a víziközművek menedzsmentjeit is elözönlötték a „számítástechnikusok” – a fogalom alatt ehelyt most nem komputeres szakembereket értve – a szakmaiság, az önzetlen szolgálat helyreállítására mielőbb szükség volna. A népnyelv egyértelműbben fogalmaz: száműzni kéne végre a gazemberséget!

 

Tolnai Béla
gépészmérnök,
Budapest