A vízenergia-termelés vízgazdálkodási, környezeti és társadalmi vonatkozásai

A címlapon a Goldisthal szivattyús energiatározó rendszer Németországban

Az érintettekben kevés a kompromisszumkészség, ilyen csak a vízenergia-pártiak oldaláról tapasztalható. A „másik” fél legtöbbször hajthatatlan, s a médiák, valamint a politikusok hathatós támogatásával sikeresen fékeznek le minden próbálkozást, félrevezetett tudatlanságban tartva a társadalom nagyobbik felét. Ennek az etikátlanságon felül komoly nemzetgazdasági kárai is vannak, hiszen az egyoldalú vízenergia-ellenesség már eddig is több százmilliárdos kárt okozott az országnak, s minden eltelt nap csak növeli ennek mértékét.

A Magyar Tudományos Akadémia és más intézmények szakemberei az elmúlt években már felismerték a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, s több tanulmányt készítettek, amelyeket a magukat környezetvédőknek kikiáltott csoportok azonnal tűz alá vettek, s hasonló gondolkodású, de laikus politikusok segítségével sikeresen megtorpedózták az előrelépést.

A legfontosabb teendő a társadalom hiteles, tudományos igényű, de a laikusok számára is érthető tájékoztatása a médiában. Ez nem könnyű, mert ott többségben vannak a vízenergia ellenzői. Ezek az ismeretterjesztő tájékoztatások sok pénzbe kerülnek, de a potenciális befektetőknek áldozni kell erre. Ki kell emelni a létesítmények hasznosságát környezeti szempontból is.
A tervezett létesítményeknek társadalombarátnak és esztétikusnak kell lenniük. A társadalombarátság alatt azt értem, hogy az energetikai célon kívül – más, pozitív példákhoz hasonlóan – gondolni kell a sport, turizmus, rekreáció, ökológiai helyzet javítása, a hajózás igényeinek kielégítésére is. Olyan építményeket kell tervezni, amelyek különlegesek, tájba illeszkedők, s megtekintésük egy hétvégi program is lehet. Ezek pluszköltséggel járnak, de megéri!

A tanulmány itt olvasható>>