Lefojtott mezőgazdaság

A cukoripart, a fehérjeipart, a növényolajipart, a konzervipart már vagy húsz éve privatizálták, külföldiek kezébe adták. Leszerelték a gyárakat, amelynek eredményeképpen minimalizálódott mezőgazdasági feldolgozóipar. Így saját termékeikkel láthatták el a magyarokat. Ezt követően a vasúti szárnyvonalak már magától lett életképtelen, mert nem volt miért cukorrépát termelni, szállítani.

Hazai kollaboránsok segítségével egyes körök már mindent megvettek fillérekért, amit a magyar nép évszázadok alatt alkotott. Most a föld következik. Nyilván nagyon olcsón akarják ezt megtenni, mint az eddigi „privatizációk” esetén is. Ehhez viszont az kell, hogy a magyar paraszt megbizonyosodjon arról, hogy bármibe is kezd, az csak ráfizetéses lehet! A cél az, hogy meneküljön a földjétől, és könyörögve kínálja fel üveggyöngyért egyetlen értékét!

Mi nem kulturlényeknek, nem termelőnek kellettünk az EU-nak, hanem felvevőnek, az ő feleslegük elfogyasztóinak. A csatlakozás időszakában elérték, hogy átlagon felüli arányban vontak ki termőterületet a gazdaságból, és talán még hízelegtek is nekünk a sok megmentett természeti érték miatt.
Hatalmas igazságtalanság. Míg Franciaországban 7% a naturás területek aránya, nálunk ugyanez 21%! Vagy Franciaország és a többiek jöjjönek fel a 21%-ra, vagy mi menjünk le a 7-10%-ra. Több, mint érdekes az a tény, hogy az első magyar naturás területi arányközlés után az EU további, magyarul: még nagyobb területkivonást követelt!
Nem más ez, mint környezetvédelmi csomagolású termeléskorlátozás!

Akié a föld, azé az ország!

A magyar mezőgazdaság stratégiai jelentőségű - ebben Magyarországon szinte minden szakértő egyetért. A szektor jelentős devizatermelő képességgel bír, emellett komoly részt vállal a vidéki foglalkoztatásban, arról nem is beszélve, hogy a biztonságos és minőségi élelmiszerek iránti kereslet rohamosan bővül. Ezek a magyar mezőgazdaság elemi kérdései!

Hogy hogyan jelenik meg mindez a vizsgált dokumentumban, az dr. Rigó Mihály tanulmányában itt olvasható.