Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Trendek Védőbeszéd az emberért
2011-06-24 11:51

Védőbeszéd az emberért

|

Kellőképpen ki kell művelni az embereket, hogy a munkaerőpiacon saját erejükből tudják megállni a helyüket. Az oktatás és képzés az egyén és a társadalom jövőjének egyaránt sorskérdése. Nem szabad anyagi szempontokat érvényesíteni. Az oktatás ne arra tegyen képessé, hogy később jó pénzt tudjunk keresni. Az oktatás elsősorban az egyén tehetségének kibontakoztatását szolgálja.

Kiemelünk részleteket Reinhard Marx: A tőke című könyvéből, melynek alcíme: Védőbeszéd az emberért (Szent István Társulat, Budapest, 2009 – Fordította: Dr. Marx Gyula)
A szerző 2011. május 15-én vette át a Stephanus-díjat Budapesten. A címlapon Reinhard Marx a szintén díjazott Hárs Ernő kőltő- és műfordítóval beszélget.

Ajánlotta: Stróbl Alajos


Bevezetés helyett

(Marx ír Marxnak)


p. 15. Mára világossá vált, hogy a 20. század integrált fogyasztói társadalma kivételnek számít, s ennek búcsút kell mondanunk. A gazdasági globalizmust látva megállapíthatjuk, hogy lejárt a nemzeti jóléti államok meghitt korszaka, mely soha nem is tér vissza. Az egész világra kiterjedő új piacon a tőke olyan országokba áramlik, melyekben hatékonyságát a leg-szabadabban fejtheti ki, ahol az állam legkevésbé korlátozza szerepét.

p. 16. A modern hálózati társadalomban a következő formula érvényesül: a tőke lényegében globális, a munka pedig lokális jellegű.

p. 18. Az egykor pozitív csengésű reform fogalom már nem mozgat meg hitelt érdemlő energiát a fejekben és szívekben, sokkal inkább aggodalmat és félelmeket generál.

p. 26. A kapitalizmus önmagától menne tönkre? Remélem nem. Nem látom, hogy a piacgazdaság rendszerén kívül hogyan lehetne ellátni az emberek tömegét a szükséges javakkal és szolgáltatásokkal. Az alternatív modell, a szovjet kommunizmus megbukott.

p. 27. Az egyetlen helyes megoldás az a szociálreformista kezdeményezés, mely szerint rendpolitikai keretfeltételek megteremtésével „meg kell szelídíteni” és szociális piacgazdasággá kell fejleszteni a kapitalizmust.

p. 28. Világunkban társadalmi kapcsolatainkat nemcsak hatékonyan, hanem igazságosan is kell alakítanunk. A gazdaság nem öncél, hanem „az emberiség szolgálója”.

I. A szabadság az én szabadságom

(Marxizmus, liberalizmus és kereszténység)

p. 40. A keresztény etika egy „harmadik utat” alakít ki a liberális individualizmus és a szocialista kollektivizmus között. Erre az úgynevezett szolidarizmus fogalmát használják.
p. 42. A jó és sikeres élet magánüggyé vált, és kizárólagosan a jog, az együttműködés rendje, az emberek együttélése lett közös üggyé. Az embernek el kell választania a közügyeket a magánügyektől, s az állam nem a jó életet képviseli, csupán a közösség együttélési rendjét szabályozza. A jó és sikeres élethez vezető célokat az egyén szabadon választja meg.
p. 53. Meg kell felelnünk a modern kornak. A modern haladást jelent az emberiség történetében, a szabadság vívmányai továbblépést jelentenek. Nincs visszaút. A „felvilágosítás” központjában az ember és méltósága áll. Az ember méltósága érinthetetlen.

II. Emberhez méltó gazdaság

(Piacgazdaság és etika)

p. 58. Amikor gazdasági fejlődésről beszélünk, akkor elsősorban nem az ember jobb anyagi állapotáról, hanem tényleges szabadságának kiszélesítéséről kell szólnunk.
p. 61. Az ember nem csak akkor ember, ha gazdaságilag hasznos lény vagy a bruttó társadalmi terméket növelő tényezője.
p. 65. Még a törvényes piaci tevékenység sem jelenti minden esetben azt, hogy az automatikusan a közjót fogja szolgálni.
p. 70. A mindenféle teljhatalommal felvértezett gazdasági tervhivatal sohasem tudhatja, hogy a társadalom tagjainak milyen sokféle igénye van, és azokat milyen eszközökkel lehet hatékonyan kielégíteni. Ez szétveri az ember szabadságát és méltóságát.
p. 71. A piacgazdaság döntő különbsége, hogy abban minden anyagi igényt és rendelkezésre álló segélyforrást a piac gyűjti össze és koordinál. Így sokkal több tudás áramlik a piacba, mint amit egy kormány vagy tervhivatal egyáltalán begyűjthetne.
p. 76. A piac nem öncél, hanem a célhoz vezető eszköz. A gazdaság tárgyi célja azoknak az anyagi feltételeknek a tartós és biztosított megteremtése, melyek az egyének és a társadalmi alakulatok számára lehetővé teszik az emberhez méltó kibontakozást. „Védhető szociális piacgazdaságra” van szükségünk, amely fellép a gazdasági szabadsággal visszaélőkkel szemben.
p. 81. Az Egyház abban az esetben igényli a piacgazdaságot, ha az emberi méltóságra és a közjóra van betájolva, és ezt az irányultságot erős keretfeltételek is garantálják.

III. … és már kint is vagy!

(Szegénység a jóléti társadalomban)

p. 90. A társadalom döntő szemléletváltozására van szükség. Jövőkérdésünk problematikája nem az emberek megöregedése, hanem a gyermekhiány.
p. 101. Az egész világra kiterjedő gazdasági csere határainak folyamatosan zajló leépítése igen erős versenyt eredményezett az ipari, a küszöb és a fejlődő országok között. A jóléti államokban a munkaerőpiac fokozatosan bezáródik az alacsony képzettségűek előtt.

IV. Az antik és modern rablóbandákról

(Miért van szükség az igazságra)

p. 109. Az igazságos társadalom, mint cél, csak akkor maradhat meg, ha az igazságosság mind személyes erényként, mind az intézmények felépítésében is megjelenik. Úgy igazak, hogy egymást kiegészítő értelemben jutnak érvényre.
p. 123. Nekünk, keresztényeknek nem kell naiv idealizmussal azt hinnünk, hogy rendelkezünk érvényes válasszal minden társadalmi konfliktusra. Viszont azt se hangoztassuk, hogy a kényszerítő tárgyi feltételeket, amelyek más döntésre nem adnak lehetőséget, egyszerűen tudomásul kell vennünk.
p. 124. Nem szabad tudomásul venni, ha társadalmi igazságtalanságot állítólagos gazdasági kényszerhelyzettel igazolnak.
p. 132. Minden ember életének van abszolút, belső értéke, ezért minden emberi sors lényeges a világtörténelemmel összefüggésben. Minden egyes ember méltóságáról alkotott gondolat a társadalmi igazságosság alapja.
p. 133. Senki, még az állam sem veheti el azokat az előnyöket, amelyet az ember szorgalma, találékonysága és merészsége révén elér. A gazdaság területén a piac – amennyiben működik, nincs mesterségesen eltorzítva – messzemenően szavatolja a tisztességes eljárásokat. Aki a piacon kínálja fel javait, annak versenyeznie kell, a fogyasztók pedig demokrati-kusan döntenek, ki az és milyen áron hozza teljesítményét.
p. 134. A verseny a történelem legnagyobb szabású és legzseniálisabb hatalomtalanítási eszköze. A piac azonban vak olyan teljesítményekkel szemben, amelyek nem piackonformak – függetlenül attól, hogy azok mennyire fontosak az élethez az emberi közösség szempontjából. Ezeknek a piac által nem jutalmazott tevékenységeknek a tehermentesítését szervezze meg a szolidáris közösség.

V. Újragondolni a szociális kérdéseket

(Tartós és igazságos reformpolitikát)

p. 135. „Ahol a változás szele fúj, ott egyesek falakat emelnek, mások szélmalmokat építenek” – tartja a közmondás.
p. 140. A gazdasági és társadalmi változást a 19. századi emberek többsége erős és beláthatatlan következményekkel járó fenyegetésként élte meg. A nemzeti piac az akkor élők számára épp olyan rémesnek tűnt, mint amit a mai emberek többségének a globális piac jelent. Elődeinkhez hasonlóan, mi sem dughatjuk homokba a fejünket. Ők sem kárhoztatták magukat arra, hogy a régi társadalmi rendet gyászolják.
p. 148. Számomra a társadalmi igazságosság legfőképpen tiszteletet jelent. Olyant, amely a társadalmi intézményekben és struktúrákban is megtestesül társadalmunk minden egyes tagjának emberi méltósága iránt. Az embereket előbb alkalmassá kell tennünk szabadságuk tudomásul vételére és az eszerint történő cselekvésre. Ne a függőséget, hanem az önállóságot segítsük elő, és erősítsük az egyén saját felelősségét.
p. 149. A nagyobb önfelelősség azt jelenti, hogy az ember fokozottabban veszi kezébe a maga életét. A részvételi igazságosság modelljének célja nem az újraelosztás, hanem az emberek nagykorúságának komolyan vétele. Óva intettek a megalázó gondoskodó állam létrehozatalától. A gondoskodó állam leszoktatja az embereket saját felelősségükről és az öntevékenységükről, mely által az állami döntések puszta tárgyává degradálja őket.

VI. Újra kell osztani a lapokat

(Munka, képzés, család)

p. 163. Sok ember ma is a globális piac kiszolgáltatottságában érzi magát. Elterjedt az a nézet, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatok nem minden esetben tükrözik az igazságot. Aki azt szeretné, hogy az emberek változatlanul higgyenek a piacgazdaságban, azoknak a félelmeiket és gondjaikat is el kell fogadnia.
p. 168. Olyan társadalomra van szükségünk, amelyben mindenki előtt nyitva áll valamilyen lehetőség. Ha a gazdaság nem tud megfelelő számú munkahelyet teremteni, akkor olyan modellekre lesz szükségünk, amelyek szolidáris kötöttségekkel teszik lehetővé a munkát.
p. 172. A mai szociális kérdés elsősorban nem az anyagi nyomor körül forog, sokkal inkább kell szembesülnünk azok sokaságával, akiket kizárnak a társadalmi életből. Kívánatos, hogy a keresőmunka növelésének közpénzből történő fejlesztését lehetőleg alacsony szinten tartsuk. Kellőképpen ki kell művelni az embereket, hogy a munkaerőpiacon saját erejükből tudják megállni a helyüket. Az oktatás és képzés az egyén és a társadalom jövőjének egyaránt sorskérdése. Nem szabad anyagi szempontokat érvényesíteni. Az oktatás ne arra tegyen képessé, hogy később jó pénzt tudjunk keresni. Az oktatás elsősorban az egyén tehetségé-nek kibontakoztatását szolgálja.
p. 179. A szegénység pénzzel való leküzdésének kísérlete eredménytelennek bizonyult. Manapság inkább az emberek fejébe és szívébe kell invesztálnunk.

VII. Erkölcsöt a tőkének

(A vállalkozások szociális felelőssége)

p. 189. Az egyes országok telephelyein megjelenő világcégek alkalmazottai már nem egyszerűen kollegák, hanem versenytársak is. Aki olcsón dolgozik, az nyer, aki pedig túl drága, azt racionalizálják.
p. 194. A vállalatok és azok menedzsereinek felelőssége nagyobb, mint a részvényesek és nagyobb társasági bizottságok számon kérhetősége.
p. 196. A kis- és középvállalkozók, akik a globalizált versenyhelyzetben fokozott személyes odaadással vívják napi harcukat saját vállalkozásuk érdekében, minden elismerést megérdemelnek. Ők azok, akik ötletgazdagságuk és merészségük révén sikeres gazdasági helyzetet, valamint munkahelyeket teremtenek.
p. 200. A tőke az embereké, és ezek érdekét nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ezért védelmezem a magántulajdont, és a tulajdonosok, így a tőketulajdonosok jogait. Azon elv, hogy a munka megelőzi a tőkét, ma is él. A munka előbbre való, mert mindig emberi munká-ról van szó. Az emberi munka az emberi méltóság része.

VIII. Az igazságosság globalizációja

(Védőbeszéd egy szolidáris világrendért)

p. 227. Hogy a világ gazdasági szempontból összenő, az már tény. Nem olyan tény, mint az időjárás, hogy egyszerűen csak el kell fogadni. A globalizáció nem természete szerint nö-vekvő folyamat, hanem egy emberi alkotó folyamat.
p. 234. A szubvenciós verseny hibás fejleményeket eredményezhet az ipari országokban.
p. 237. Nem arról van szó, hogy egy adott tortát kell elosztani, hanem nagyobb tortát kell sütni.
p. 242. A gazdag országokban egyre inkább megfigyelhető, hogy népgazdaságuk stabilitása mennyire függ olyan tényezőktől, melyeket pusztán nemzetállami politikával már nem lehet befolyásolni.
p. 243. Az egész emberiség jövője azon áll vagy bukik, hogy milyen módon képes biztosítani a közjavakat, illetve miként tudja leküzdeni a világméreteket öltő rosszat.

IX. Az ember akarata szerint

(A globális szociális piacgazdaságért)

p. 250. A szociális állam nem a jó gazdálkodás eredményeként megmaradt javakat osztja szét. A szociális állam erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag szükséges követelmény, hogy a piacgazdaság tovább létezhessen.
p. 251. A szociális állam nem veheti át az egyén saját életéért érzett felelősségét. Egy min-den felölelő, gondoskodó állam veszélyes illúzió.
p.255. Valódi korszakos feladat előtt állunk, amelynek végrehajtása különösen Európára vár. Ha ennek nem felelünk meg, akkor újra találkozni fogunk KARL MARX eszméivel.                                                                                                            Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Eseménynaptár
 « 
 » 
H K SZ CS P SZo V
02 03 04 05 06 07 08
09 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 01 02 03 04 05
Legfrissebb képtárak

200 éve született Bodoki Károly

Bodoki Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett a Körösök és a Berettyó szabályozása terén kifejtett munkásságával. Tervezte és 1868-ban bekövetkezett haláláig irányította is a kiviteli munkákat. Munkássága méltó módon kapcsolódik a reformkor híres mérnökei, Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál tevékenységéhez. 200. születési évfordulójáról emlékeztek meg március 29-én Gyulán.

GRAN-PRIZE Interdiszciplináris díj

A díj bolygónk legégetőbb kihívásaira válaszoló kiemelkedő megoldásokat, projekteket, munkákat jutalmaz majd a környezetvédelem, fenntartható fejlődés, design, orvostudomány, egészségmegőrzés,- fejlesztés és oktatás területéről évente egy alkalommal, tudtuk meg a sajtóreggelin. A Svéd díj már az első évben érdeklődést váltott ki Magyarországon.