Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Mérnöktársadalom A kétkamarás parlamentről
2011-09-19 17:29

A kétkamarás parlamentről

|

Dr. Hajtó Ödön okl. mérnök, a Magyar Mérnöki Kamara alapító elnökének, az Alkotmány-előkészítő Bizottság számára készített hozzászólását - amely más hasonló hozzászólással együtt nem került tárgyalásra - vitaindítónak szánjuk.
A kérdést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az országos fő kérdésekben kinek kell dönteni: a politikusoknak vagy/és a szakembereknek? Mert ugyebár azt senki sem szeretné, ha egy politikus távolítaná el szeméről a hályogot.

Az Országyűlés két táblára osztására először 1608-ban került sor, akkor a választóvonal a főrendek és a köznemesek között húzódott, az elnevezés pedig felső- és alsótábla voltak. 1849-ben „főrendi tábla” és „képviselők táblája” volt a két ház elnevezése, majd 1885-től az előbbi „főrendiházra”, az utóbbi „képviselőházra” változott. Legutoljára az 1926. évi XXII. törvénycikk szabályozta a kérdést és hozta létre a „képviselőház” mellett az Országgyűlés „felsőházát”. Ez utolsó felsőházban már kisebbségben voltak azok, akik főrendi kiváltságok, öröklött rangok, illetve vagyonok alapján kerültek oda, többségben voltak a törvényen alapuló egyéb tudományos, szakmai, gazdasági szervezetek küldöttei. A felsőházba tagokat választhattak például: a Magyar Tudományos Akadémia három tagot, a kereskedelmi- és iparkamarák hat tagot, a mérnöki, az ügyvédi stb. szakmai kamarák két-két tagot, az egyetemek egy-egy tagot, kivéve a Műegyetemet, amelyik két tagot, delegálhatott törvényi felhatalmazás alapján.

Legutóbb 1926-ban az alábbiakkal indokolták a felsőház létrehozását:
„ Közismert tény, hogy ha a törvényhozás egyetlen szervre van korlátozva, sokkal kevésbé van biztosítva a törvényhozási munka alapossága és jósága, mintha minden törvényjavaslatot két törvényhozó testület vizsgál át.
A kettős átvizsgálás előnyei még sokszorosan lépnek előtérbe abban az esetben, ha a két kamara … nem azonos elvek alapján van szervezve, hanem mindegyik más és más szempontokat képes bevinni a törvényhozásba.”

(Idézet az 1926. évi törvény indoklásából.)

 

A múltat nem nosztalgiázás miatt említem, hanem mert a felsőházra vonatkozó több évszázados történelmi hagyomány nem természetes halállal múlt ki, az külső kényszer hatására szűnt meg. A 45 évig tartó diktatúra alatt – mint sok más – ez sem volt téma. Az 1989–90-es rendszerváltoztató kerekasztal újfent egykamarás Országgyűlésben egyezett meg. Ezt utólag nézve is helyes döntés volt, mert nem voltak adva a feltételei egy felsőház kiválasztásának. Nem voltak köztestületek, az egyesülési jogról szóló törvény is csak akkor született. Az egykamarás demokrácia elmúlt húsz évi gyakorlata és tapasztalata után most újra lehetőség nyílik alkotmányozásra, a törvényhozó testület formájának megválasztására. Meg is alakult az „Alkotmány-előkészítő eseti bizottság”, az egykamarás parlament, a képviselőház 45 képviselőjéből. Ahogy a hírekből kitetszik, a kétkamarás változatot még megvalósíthatósági szinten sem kívánják tanulmányozni. Miért is lenne ez nekik érdekük? Sokkal kényelmesebb dolguk van, ha kisebb ellenállás mellett dolgozhatnak. Így azután a kétkamarás változat felsőházában érdekelt intézmények képviselői nem is ülnek a tárgyalóasztalnál.
Pedig számos indokot lehet felhozni a kérdés szélesebb körben való megvitatására. Az egykamarás törvényhozás – akármilyen demokratikusan is került megválasztásra – nem kap érdemi visszajelzést esetleges túlzásaival, elhamarkodottságaival, szakmaiatlanságaival, iránytévesztéseivel kapcsolatban. A köztársasági elnöki kontroll csak formális ellenőrzést jelent. Az Alkotmánybíróság jogtechnikai összeférhetetlenségeket vizsgál. A képviselőház és a kormány nem független egymástól.

 

A társadalmi egyeztetések elmúlt húsz évi rendszere formális volt. Nem véletlen, hogy sok országban működik a kétkamarás rendszer valamilyen változata, van ahol folyamatosan, van ahol visszatértek rá. Magyarországon már 65 éves az a gyakorlat, hogy a törvényhozást kizárólag politikai pártok vezérlik. Előbb 45 évig egy nagy létszámú, de diktatórikus párt, majd 20 évig több, de egyre fogyatkozó létszámú párt. Az egykamarás Országgyűlés eredményességét mérlegelve, nem lehet egyből elvetendő gondolat egy olyan második kamara létrehozása, mely döntéseit nem valamely párt iránt lojalitás, vagy a következő választásokra figyelő szavazatoptimálási szempontok szerint hozná meg.

 

A felsőházi tagok kijelölési joga alapjában véve olyan intézményeket, köztestületeket, kamarákat, területi-, nemzetiségi-, hivatásrendi önkormányzatokat, gazdasági-, kulturális-, művészeti- és sport szervezeteket, vallásokat, érdekképviseleteket kell(ene) megillessen, melyek széles tagsággal rendelkeznek és törvényben szabályozott belső demokratikus rend szerint működnek, biztosítva azt, hogy a felsőház tagjai valamennyien valamely közgyűlés által választott és nem kinevezett, vagy önjelölt személyek legyenek. Ezek a szervezetek az elmúlt 21 évben meg is alakultak. A leghamarabb 2014-ben életre hívható felsőház megalakulásáig még lesz három esztendő arra, hogy az Alkotmányban felsőházi tagságra kijelölt szervezetek részleteit szabályozó törvényeket kiigazítsák, ahol ez szükséges.

Kik döntöttek arról, hogy ez a téma nem aktuális? Amennyiben valódi demokrácia megvalósításában gondolkozunk, az Alkotmány előkészítésével foglalkozó bizottság számára olyan tárgyaló asztalt kellett volna létrehozni, melynek ha egyik oldalán a párttámogatású képviselőházi tagok ülnek, a másik oldalán üljenek a második kamara létrehozásában potenciálisan érdekelt szervezetek küldöttei. A közhatalmi rendszer Alkotmányban megfogalmazandó rendszerének megvitatása olyan horderejű kérdés, mely szemtől szembe vitát igényel. Nem elégséges az úgynevezett társadalmi egyeztetés, ahol a társadalmi oldalnak nincs módja egymással egyeztetni. Probléma van az idő tényezővel is. A társadalmi oldal nincs olyan mértékben felkészülve, mint a képviselőházi oldal. Nem érthető, miért sürgeti az Alkotmányozást a jelenlegi parlamenti többség? Miért kell az alkotmányozást rátolni az uniós elnökség időszakára, amikor amúgy is bőven lesz tennivaló?

 

A hatalmi ambíciókkal nem rendelkező, hivatásának élő értelmiségnek nem kifejezett feladata a politizálás, de hogy a társadalommal szemben vállalt kötelezettségét teljesíteni tudja, kénytelen a politikával is foglalkozni. A közvélemény és a mértékadó értelmiség nyomásgyakorlására lenne most szükség, mely sajnos nagyon halványan jelentkezik a közéletben. A politikától való elfordulásnak nem most lenne az ideje.


Kelt 2011. február 2.

Ön hogyan vélekedik erről?

 

 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Ergo+LeoVISION: Interaktív 3D virtuális valóság alapú látás, koordináció- és munkahatékonyság-fejles »
  • Szent Borbála szoboravató Zalaegerszegen »
  • Dulovics Dezső halálára »
  • Vitaindító a Mérnöki Kamara stratégiájáról »
  • A demokrácia »
  • A Mérnöki Kamara »
  • Széll Jenő gyászhíre »
  • Meghalt Dohnalik József »
  • Elhunyt Szilvássy Zoltán »
  • Elhunyt dr. Seregi György »
  • Elhunyt Hankó Zoltán dr. »
  • Elhunyt Szántó Miklós »
  • Elhunyt Bálint Gábor »
  • Elhunyt Kardos Imre »
  • Eleink igyekezete és a mai prekar mérnökök »
  • Elhunyt Öllős Géza 1928-2014 »
  • Tarlós »
  • Meghalt Dr. Poda Jenő »
  • Megújult a Magyar Építész Kamara elnöksége »
  • Betelt a pohár III. »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    29 30 31 01 02 03 04
    05 06 07 08 09 10 11
    12 13 14 15 16 17 18
    19 20 21 22 23 24 25
    26 27 28 29 30 01
    Legfrissebb képtárak

    Főépítészi Konferencia 2011

    XVI. Országos Főépítészi Konferencia - "Vendégváró vízpartjaink" címmel került megrendezésre Balatonfüreden, 2011. augusztus 24-26-án az Anna Grand Szállóban A harmadik nap: 2011. augusztus 26-án a plenáris ülésen volt jelen a Mérnökkapu.hu, hogy tájékoztassa az érdeklődőket az építész szakma aktualitásairól. A plenáris ülés levezető elnöke Keresztes Sándor állami főépítész volt. Előadók: Bodonyi Csaba DLA – „…az építészeti szakma helyzete.alulnézetből…” Dr. Szaló Péter területrendezési- és építésügyi helyettes államtitkár – „…az építésügy jelene és jövője…” Az előadásokat hozzászólások, párbeszéd követte.