Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Mérnöktársadalom Kezdeményezés és kontroll
2011-09-05 09:38

Kezdeményezés és kontroll

|

Sokkal szélesebb körben kell nyíltan beszélni, érvelni és vitatkozni szakmai és mérnökpolitikai kérdésekről. Ezért nagy örömmel üdvözlöm a Mérnökkaput, az új mérnöki portált - mondja Virágh Lajos okl. mérnök, a közgazdaságtudomány doktora. A célkitűzéseket teljes mértékben szükségesnek tartom, a kiteljesülését támogatom.

Miért is? Azért, mert a társadalmunk lemondott a legjobb megoldásokról, igényei középszerűek, amelyekből nem fakadhatnak nagyszerű eredmények.

„Csak a rossz kertész vár mindenkor esőre;
öntözzük magunk gyenge plántáinkat.
Megáld még egykor gyermekeink háladatos szíve;
és az, ki életében sok gyümölcsfát nevelt,
a föld alatt is csendesebben nyugszik.”
Gróf Széchenyi István: Lovakrúl / Mit kellene tehát nekünk tenni.



A mérnöki tevékenységet a maga értékén el kell ismertetni, el kell fogadtatni a társadalommal, és a társadalom vezetőivel. Ki kell kényszeríteni, mert hazánkban a műszaki teljesítmények nyílván nem számítanak, ha illetéktelenek felelősség vállalás nélkül, és bizonyítottan hozzáértés nélküliek is beleszólhatnak nagy jelentőségű létesítmények tervezésébe. Honnan veszem ezt? Gyakran látom a produkció mellett a blamázst, a nem, vagy a rosszul működő mérnöki, építészi alkotásokat, idő előtt tönkre ment szerkezeteket, és rosszul működő szakmai szervezeteket. Mondok párat: M0 autópálya, M6 autópálya, Budapesti hálózatok stb. Ezek igazán költséges rossz megoldások. Általában nem törődik senki a hatékonysággal.

Mi az oka mindennek?
Szerintem teljesen hibás a tervező mérnöki tevékenységet, a tudományos műszaki alkotó munkát a szolgáltatói kategóriába sorolni. A szerzői jogdíjas alkotás nem szolgáltatás! Mit szólna Szokolay Sándor, ha például a Cantata Hungarorum című alkotását „zenei szolgáltatásnak” tekintené a szakma, vagy a társadalom. De eljátszhatunk a gondolattal az irodalom, a festészet, szobrászat, a balett stb. hasonló kategorizálásával. Itt tartunk. De hogyan engedhette meg, hogyan tűrheti ezt a kamara? Ez talán nem kontárkodás a szakmai képviselet részéről?
A mérnöki munka nem demokratikus, hanem tudományosan megalapozott műszaki tevékenység, és munkánkkal sok esetben magát a tudományt fejlesztjük. Jellemző viszonyainkra, hogy a világ legkitűnőbb vízépítő tudós mérnökét és több évtizedes kiemelkedő tevékenységét a sárba döngölheti néhány szakácsné és bohóc. Tőlük kellett megtudnia – és nekünk is –, hogy a Dunában halak is vannak!

A magyar mérnök régóta, és a világ jelentős részén ma is fogalom. Elismerés övezi munkájukat. Ez köszönhető a mérnöki teljesítményüknek itthon, és szerte a világban. A teljesítmény pedig döntő mértékben függ az oktatástól, a képzéstől, az elődöktől.

A mérnöki tevékenység két legfontosabb jellemzője a kezdeményezés és a kontroll. Amit tudunk, közkinccsé kell tenni, be kell építeni, tovább kell adni, és a jó elképzeléseket meg is kell valósítani. A mérnöki tevékenységünket folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani, az esetleges tévedéseket javítanunk kell. A társadalom csak tőlünk értesül a műszaki technikai fejlődésről, a fejlődés eredményeként a jobbnál jobb lehetőségekről. De a társadalmunk lemondott a legjobb megoldásokról, igényei középszerűek, amelyekből nem fakadhatnak nagyszerű eredmények. A mérnökség jelen állapotában lemondott a kezdeményező tevékenységéről, de lemondott mind az önkontroll, mind a kontroll tevékenységről.

Nyilvánvaló egyrészről, hogy
- az anyagi kiszolgáltatottság,
- a műszaki tevékenységek lebecsülése,
- a szakma társadalmi, egzisztenciális presztízsének negligálása,
- az alkotó munka szolgáltatásként való kisajátítása, mindez a minőség soha nem látott romlásához vezetett, másrészről az előbbiek okán is, rossz hatékonyságú, bizonytalan érdekű költekezést, pazarlást eredményezett.

Sajnos ma a megrendelő határozza meg, gyakran ő is találja ki a jó műszaki megoldást, és a műszakiak pedig, akár a jó pincér „amit a kedves vendég parancsol” felkiáltással teljesítenek. Kedves kollégák! Bizonyos szint alá nem szabad menni. Így azután születnek furábbnál furább dolgok. Igen, mert hazánkban a mérnökséget szakbarbárnak kiáltották ki, amíg például egy-egy vezető értelmiségi, vagy politikus nem átall büszkélkedni azzal, hogy ő már az általánosban megbukott számtanból.
Régebben a magyar mérnökök kezdeményező tevékenységének – és természetesen a tudásának következtében sok-sok dolog a világon először Magyarországon valósult meg. Téves az a felfogás, mely szerint az okos magyaroknak el kellett hazulról menniük, hogy produkálni tudjanak. Nem csak így van. Amiért a többség elment, az vagy valami politikai üldözés; fasizmus, kommunizmus, szocializmus volt, vagy esetlegesen a nagyobb pénz. A nemzetközi elismerés is érdekes dolog. Nagyon sok olyan magyar mérnök él külföldön – fantasztikus produkcióval – akiknek a (nem szakmai) nemzetközi, és hazai ismertsége alacsony. (Például a személygépkocsi fejlesztésben).

A politikusok ma is azt hiszik, hogy egy számtanpéldának is van jobboldali és baloldali megoldása. Kétféle ember van, aki meg tudja oldani, és aki nem tudja megoldani a feladatot. És ez ilyen egyszerű. Sajnos mind kevesebb, aki tudja, mind több és hangosabb, aki nem tudja. Ugyanis a tehetséges keresi a megoldást, a másik keresi a kifogásokat. Ez utóbbival van tele a média. De mit várjunk, amikor egyik vezető politikusunk állandóan kereste „a legkisebb közös nevezőt”, egy másik a NATO-ból jövet meg is találta. Egy harmadik, pedig a „harmadik dimenzióba helyezi politikai nézeteit”. Amikor politikusok már a számukra sem érthető – amúgy elég gyermeteg – műszaki szakkifejezéseket használnak politikai halandzsáikban, az már általában a tehetetlenségük legbiztosabb jele.

Nagyon sok magyar műszaki újdonság Magyarországon valósult meg először a világon. A számos közül néhány kevéssé ismert: Temesváron volt az első elektromos közvilágítás, Budapesten az első diesel autóbusz tömegközlekedés, 4 sz. főúton az első földre fektetett beton útburkolat stb. Ezek nem a véletlen művei. Volt kezdeményezés (adás) és volt akarat a megvalósításra, fejlődésre. (vétel)
Ma sem „adás” és sem „vétel”, csak adás-vétel, és a valami egészen más van.

Nos elég is a sopánkodásból. Foglalkozzunk, azzal amit NEKÜNK kell tennünk.

Először is kezdeményeznünk kell.
Nem tűrhetjük, hogy rossz megoldásokra költsék a közpénzt. Ellenjavaslatokat kell tennünk. Ez persze részünkről befektetés, de tapasztalataim szerint megtérül. Bombáznunk kell javaslatainkkal a döntéshozókat. Nem létezik jó döntést hozni egy műszaki-gazdasági hatékonysági vizsgálat, javaslat nélkül. Nagy előnyünk, hogy a szakmai tudáson kívül minden javaslatot, tervet stb. alá kell írnunk, és ez felelősséget is jelent. Véget kell vetni a szakmánkban a kollektív döntéseknek, az improvizációknak, a felelőtlen megoldásoknak, az általános alanyok használatának. Minap láttam a tv-ben Tarlós főpolgármester urat nyilatkozni a Budaörsi úti buszsáv festéséről. „Valaki idő előtt festetett, valaki meggondolatlan stb.” Szabadna kérdezni, nem lehet tudni kik azok a valakik, és ezek a valakik megfizették a kétszeri festés költségeit. Na fogadjunk, hogy nem!
Kezdeményeznünk kell a jobb megoldásokat, még akkor is, ha esetleg mérnökök állnak mögötte. A rossz megoldások mérnökei, rossz mérnökök.
Hogy ne csak elveket mondjak, az irodámban elkészítettük a főváros fejlesztési program tervét. Ezt a tervet részben publikáltuk – már többen a magukévá is tették – de vigyázat, a szerzői jogok elég kemények. Másrészről éppen a jogok miatt nem mernek egy az egyben lopni, egy kicsit így rosszabb, sőt bizonyos esetben használhatatlan lesz az „eredmény”.

Azt gondolom, bizonyos témákban össze kell fognunk, az együttes fellépés kényszerítőbb. A legfontosabbakban meg kell egyezzünk.
Néha úgy érzem, hazánk olyan mélyre süllyedt, hogy nincs mit tenni, de azután mégis meggyőzőm magam, nekem tennem kell valamit. Kérlek, segítsetek. Nincs sok időm – 75 évesen – de nem vagyok vénember. Tudományos munkásságom a hálózatok és azon belül a mérnöki rendszerek, a komplex rendszerek fejlesztése. Ezen a téren is világszínvonalon, vagy kicsit előtte járunk. Sok minden van, amit szívesen átadok. Szerveznünk kellene ezekről a témákról egy fórumot, talán egy (virtuális) konferenciát. Rossz nézni, amit mindenki fejleszt, mert ma arra adnak támogatás.

Tennünk kell valami okosat a mérnökség, az ország és magunk érdekében is, ahogyan a jó kertész tenné.

Ez az írás nem szól senki ellen csak a tudás érdekében készült.


Virágh Lajos okl. mérnök,
a közgazdaságtudomány doktora

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Ergo+LeoVISION: Interaktív 3D virtuális valóság alapú látás, koordináció- és munkahatékonyság-fejles »
  • Szent Borbála szoboravató Zalaegerszegen »
  • Dulovics Dezső halálára »
  • Vitaindító a Mérnöki Kamara stratégiájáról »
  • A demokrácia »
  • A Mérnöki Kamara »
  • Széll Jenő gyászhíre »
  • Meghalt Dohnalik József »
  • Elhunyt Szilvássy Zoltán »
  • Elhunyt dr. Seregi György »
  • Elhunyt Hankó Zoltán dr. »
  • Elhunyt Szántó Miklós »
  • Elhunyt Bálint Gábor »
  • Elhunyt Kardos Imre »
  • Eleink igyekezete és a mai prekar mérnökök »
  • Elhunyt Öllős Géza 1928-2014 »
  • Tarlós »
  • Meghalt Dr. Poda Jenő »
  • Megújult a Magyar Építész Kamara elnöksége »
  • Betelt a pohár III. »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    29 30 31 01 02 03 04
    05 06 07 08 09 10 11
    12 13 14 15 16 17 18
    19 20 21 22 23 24 25
    26 27 28 29 30 01
    Legfrissebb képtárak

    Főépítészi Konferencia 2011

    XVI. Országos Főépítészi Konferencia - "Vendégváró vízpartjaink" címmel került megrendezésre Balatonfüreden, 2011. augusztus 24-26-án az Anna Grand Szállóban A harmadik nap: 2011. augusztus 26-án a plenáris ülésen volt jelen a Mérnökkapu.hu, hogy tájékoztassa az érdeklődőket az építész szakma aktualitásairól. A plenáris ülés levezető elnöke Keresztes Sándor állami főépítész volt. Előadók: Bodonyi Csaba DLA – „…az építészeti szakma helyzete.alulnézetből…” Dr. Szaló Péter területrendezési- és építésügyi helyettes államtitkár – „…az építésügy jelene és jövője…” Az előadásokat hozzászólások, párbeszéd követte.