Petőfi-ezred megalakulása

A könyv megjelenését az 1956-os Emlékbizottság támogatta és  Magyar szabadság éve elnevezésű programsorozat eretében valósult meg.

A mai ember nehezen tudja elképzelni, hogy a pályázat tárgyát képező ezred egy alulról szerveződő közösségből jött létre, a Műszaki Egyetem hallgatóinak kezdeményezésére. A tisztek – Marián István alezredest is beleértve – csatlakoztak hozzájuk.

A szervezetet a műegyetemisták adták, a szakértelmet és a fegyvert a fegyveres erők tisztjei. Marián alezredes le is írja, hogy valami egészen különleges szervezet volt, amelyben a katonai parancsnokok a diák-vezetőkkel együttműködve irányítottak. Neki is állandóan be kellett számolnia a diák forradalmi bizottságnak. S ezt önkéntesen tette, mert az egész akkor így működött. Tanúk már csak kevesen vannak. S ha már nem lesznek tanúk, akkor eltűnik a láthatárról ez a különleges jelenség, ami a forradalmunknak éppen a lényegé adta.

A Forradalom bár a műegyetemistáktól indult, a fegyveres felkelés aktorai már nem ők voltak. A követeléseket Budapesten a felkelők, vidéken a kormánytól független önszerveződések vitték győzelemre. Ezt követően már az egyetemisták is fegyvert fogtak nemzetőrökként, saját kezdeményezésből s nem a hatalom „mozgósította” őket.
Miközben el lehet mondani, hogy a nemzetőrség november 4-én lényegében összeomlik, s szervezés előtti „állapotába tér vissza”, és – leszámítva éppen az e tanulmányban említett eseteket – csak a felkelőkből lett nemzetőrök maradnak fegyverben. Hangsúlyozni kell azt is, hogy végül is nem honvédelmi, hanem rendészeti célra jött létre a Nemzetőrség. Ezt a célját viszont elérte. „A nemzetőrség mindezek alapján a forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb vívmánya, intézménye.”

Király Bélával egyetértve megállapíthatjuk, hogy „a Nemzetőrség az egyetemi ifjúság kezdeményezéséből jött létre,” „nem is vártak parancsra, saját elhatározásukból nemzetőröknek kezdték nevezni alakulataikat.” Továbbá, hogy a most tárgyalt műegyetemista fegyveres erő nem a Műegyetemnek mint intézménynek volt a szervezete, az intézmény vezetésétől függetlenül jött létre és az is maradt. A Műegyetemmel hallgatói jogviszonyban álló műegyetemistákból, akik mindössze szociológiai entitást képeztek, s akikhez egyre többen mások, – nem műegyetemisták – csatlakoztak. Az olyan történeti feldolgozások tehát, amelyek ezt a szociológiai szempontot mellőzik, a nemzetőrség mibenlétét nem tudják kielégítően megragadni. „A Műegyetem mint intézmény 1956-os történetét” tárgyaló disszertációba így kerülnek nagy számban a nevezett intézményen kívül történt események. A „Nemzetőrség – 1956” történetét tárgyaló másik disszertáció tárgyát szintén intézménytörténetileg közelíti meg, a rendőrkapitányságok és honvéd kiegészítő parancsnokságok struktúrájában. A műegyetemisták nemzetőrsége így lesz merő XI. kerületi intézmény; a XII. kerületi „Szabadság-hegyi pártiskolában” állomásozó nemzetőrökről azt gondolhatjuk, hogy e kerületből valók voltak, az I. kerületi vári és a IV. kerületi eseményekből semmit nem tudunk meg. Nemzetőrségünk annyira nem volt XI. kerületi, hogy november 4-ére székhelyét már egy XII. kerületi intézménybe tervezték áthelyezni a műegyetemi épület kímélése céljából.

Választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy a fővárosi nemzetőrségben mi volt az, ami dominált: a felkelő-szabadságharcos csoportok jelenléte (Horváth Miklós) vagy az, hogy a nemzetőrség a kormány rendfenntartó alakulataként jött létre (Szakolczai Attila).
A nemzetőrséget mint rendfenntartó erőt október 28. és november 4. között azok határozták meg, akik eddig figyelmen kívül maradtak: az egyetemisták, közelebbről: a műegyetemisták. Ezt annak alapján lehet állítani, hogy az eddig vélt 500-1000-rel szemben ugyanis 2000-en lehettek, és jelentékeny mértékben fel is fegyverezve. Amellett a Petőfi Sándor Első Egyetemi Nemzetőr Ezred volt az egyetlen mobilizálható, Budapesten bárhol bevethető rendfenntartó erő, miközben a kerületi, gyári, valamint más egyetemi nemzetőrségek csak saját területüket őrizték, beleértve még a felkelőket is.

A műegyetemista nemzetőrök sem felkelők nem voltak, sem a kormány emberei, legalábbis addig nem, amíg az elfogadni nem látszott a műegyetemisták által megfogalmazott 14 pontnak megfelelő programot. Nem is a kormány szervezte meg őket, hanem önszerveződéssel jöttek létre.

Horváth Miklós a felkelőkhöz számítja őket, mint a „közrend védelmére alakult önkéntes erőt”, Szakolczai Attila viszont implicite a másik oldalhoz, miközben mindkettőjük módszerét az események „felülről” való megközelítése jellemzi, azaz a meglévő intézmények oldaláról. A forradalmakra viszont éppen az a jellemző, hogy a politikai, gazdasági, társadalmi intézményrendszerek gyorsan omlanak-olvadnak szét „alulról” jövő, nem-intézményes szociológiai erők hatására, miközben új struktúrák-intézmények alakulnak. A fegyveres erők egységei felettes eligazítások és parancsok nélkül maradnak (mint Marián is gyakran), parancsnokaik saját belátásuk alapján intézkednek, hagyják el állomáshelyeiket (mint a szentendreiek a BM-et), személyes kapcsolataik alapján csatlakoznak más egységekhez (mint a tataiak, ercsiek, szentendreiek, újpestiek stb. a Műegyetemhez), amint ez a tárgyalt események során számtalanszor láttuk is.
Az intézménytörténetre kifejlesztett, intézmények forrásaira építő tudománytechnikai módszerek nem is alkalmasak nem-intézményes történések vizsgálatára, mert az intézményekben képződött források a spontán eseményeket alig, vagy egyáltalán nem rögzítik.

A Petőfi Sándor Első Egyetemi Nemzetőr Ezred megalakulásának történetével teljessé válik a Műegyetem forradalmi szerepét illető ismeretek, miután a szintén a jelen évben ugyanezen szerző által összeállított, de a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által megjelentetni kívánt A Jövő Mérnökei c. kötet a műegyetemisták rendfenntartó és katonai tevékenységét nem dolgozza fel.
A forradalmat elindító műegyetemisták nemzetőrségéről eddig már több műben is esett szó, de monografikus mű nem készült még róla. E rendkívül adatgazdag kötet azt is bemutatja, hogy a forradalom alatt, fiatalok kezdeményezéséből és a hozzájuk csatlakozó katonákból létrejövő Petőfi Ezred hatósugara és szervezete a szoros értelemben vett Műegyetemen kívülre is messzire kiterjedt, amiről a tudományos irodalom eddig nem tudott.

A szerzőnek – az említetteken kívül, az Ötvenhat műegyetemistái- ének a lyukas zászlóról, valamint az Ötvenhat lelke magyar és olasz nyelvű kiadásával együtt – ez a hatodik ötvenhatos tárgyú kötete.

Könyvbemutató>>