Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Mérnöktársadalom Meghalt Dohnalik József
2015-02-27 16:43

Meghalt Dohnalik József

|
(Dunaszerdahely, 1927. augusztus 22. - Budapest, 2014. december 9.)
Gimnáziumi tanulmányainak első 7 évét 1938-1944 között az Érsekújvári M. Kir. Állami Pázmány Péter Gimnázium önálló hatáskörű dunaszerdahelyi gimnáziumi tagozatában végezte. A II. világháború utáni Csehszlovákiában a magyar gimnáziumokat gyakorlatilag megszüntették, ezért 1946-ban illegálisan Magyarországra távozott és a győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett.

Mérnöki oklevelet 1951-ben szerzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. A diploma megszerzése után – az oktatás iránti vonzalmának engedve – első munkahelyéül az egyetem Mechanika Tanszékét választotta, ahol tanársegédként, majd 1952-től adjunktusként dolgozott, aztán családi okok miatt Budapestre költözve a kutatás és fejlesztés területén folytatta pályafutását. Az oktatástól viszont – dr. Sályi Istvánnak, a mechanika-oktatás újszerű alapokra helyezését megszeretve – már nem tudott megválni. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamoskari Műszaki Mechanika Tanszékén 1953-1957 között óraadó tanárként, majd 1957-1966 között másodállású tanársegédként tanított statikát, szilárdságtant, kinematikát, kinetikát, hidromechanikát, lengéstant és acélszerkezeteket. Tanszéki munkája keretében a Tankönyvkiadó felkérésére társszerzőként Mechanikai példatárat (kinetika) írt, mely l964-ben jelent meg.

Budapesten 1953-ban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben (VITUKI) helyezkedett el, mint intézeti mérnök. Itt az évek során a fokozatos előrehaladás csaknem minden lépcsőfokát megjárta, tudományos munkatárstól műszaki titkárságvezetőségen keresztül tudományos főosztályvezetői beosztásokig. Fiatal mérnökként a hagyományos vízrajzi tevékenység keretében megismerkedhetett az ország felszíni és felszínalatti vizeivel, és azok mérő-, észlelő, és megfigyelő hálózatával. Ebben az időszakban készítette el a Hernád, a Sajó, a Hármas-Körös, az Ipoly és a Balaton vízrajzi felvételét, és ezekkel összefüggésben kidolgozta a vízrajzi felvételek átfogó tervét. A vízrajzi munkák eredményeinek közkinccsé tétele érdekében, kezdeményezésére és elgondolása szerint indult el 1960-ban a Vízrajzi Atlasz sorozat, melynek kötetei az első, a Hernád Vízrajzi Atlaszának megjelenését követően, az ország valamennyi nagyobb vízfolyására kiterjedően megjelentek.

A későbbiekben fokozatosan bekapcsolódott a hidrológiai kutatómunkába. Kutatói tevékenysége során 1956-1968 között a korszerű hidrológiai módszerek bevezetési lehetőségeit, a duzzasztott folyószakaszok feliszapolódási folyamatát, a mederérdességi tényező változását, a rövid- és hosszú idejű mederváltozások törvényszerűségeit vizsgálta, továbbá kutatásokat végzett a hidrológiai észlelőhálózatok fejlesztésével kapcsolatosan. Utóbbi témacsoportban az 1966-ban közzétett Egységes hidrológiai észlelőhálózat-fejlesztési terve című úttörő jellegű tanulmány egyik szerzője volt. Tevékenységét ebben az időszakban mintegy 30 összefoglaló jelentés és 12 szakcikk jelezte.

Az 1968 utáni időszakban kutatási tevékenysége a műszaki ismeretek mellett megszerzett rendszerelméleti és számítástechnikai ismereteinek köszönhetően a hidrológiai adatgyűjtés és feldolgozás fejlesztésére, átfogó vízügyi adatgyűjtési rendszer kialakítására koncentrálódott.

A hidrológiai információ-rendszer kialakítására és ennek vízügyi igazgatósági megvalósítására rendszerterv-javaslatot készített. Vizsgálta a vízügyi feladatokra orientált Hydro-programnyelv hazai alkalmazási lehetőségeit. Az 1970-ben kidolgozott Vízügyi Ágazati Kutatási-fejlesztési Program terv készítésének irányítója és összefogója volt.

A számítógépes adatfeldolgozás és az ezt megalapozó rendszerszervezés terén tovább képezte magát és 1975-ben rendszerszervezői oklevelet szerzett.
A VITUKI Számítástechnikai Főosztályának vezetőjeként megvalósította a vízrajzi adatok gépi tárolását és az erre alapozott információszolgáltatást, valamint a Vízjelző Szolgálat egyes feladatainak gépre vitelét.
1978-ban az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) kezdeményezésére áthelyezték a Vízgazdálkodási Intézethez (VGI), mely akkor az ágazat számítástechnikai bázisintézete volt. Itt tovább szorgalmazta az Egységes Vízügyi Információ Rendszer részleteinek kidolgozását és a felügyelete alá tartozó Szentendrei Vízügyi Számítóközpontban azok megvalósítását.

Az OVH megbízásából – a szerkesztőbizottság tagjaként és a munkák intézeti összefogójaként – részt vett a VGI-ben készült, és 1984-ben kiadott Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásában. A Vízgazdálkodási Intézetben először önálló osztályvezető, aztán igazgatóhelyettes (1979), majd műszaki igazgatóhelyettes (1989) volt. Amikor a VGI átszervezése megtörtént, akkor az új Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) műszaki igazgatója lett egészen 1989. december 31-iki nyugdíjazásáig. A KGI-ben szorgalmazta a környezetvédelmi keretterv kidolgozását, melyre azonban megfelelő támogatás hiányában nem került sor.

A Magyar Hidrológiai Társaságnak (MHT) 1955 óta volt tagja, annak Vízgazdálkodási Szakosztályában működött közre, így nem volt véletlen, hogy nyugállományba vonulása után előbb a MHT, később a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara szakértőjeként tevékenykedett a vízgazdálkodás és a környezetvédelem területén. E téren jelentősebb munkái voltak a szentendrei egykori szovjet laktanya és a kapcsolódó szeméttelep környezetszennyezésének felszámolása, a ráckevei kommunális hulladéklerakó rekultivációja, a Szentendrei-sziget hulladékgazdálkodására vonatkozó fejlesztési javaslat kidolgozása, valamint egy tanulmányterv elkészítése a Szentendrei-sziget jelentősebb üdülőterületei ivóvízellátására és szennyvíz-csatornázására.

Munkásságának eredményeit több mint 50 szakcikkben tette közzé.

1963-1987 között a Magyarhoni Földtani Társaságnak is tagja volt, ahol előadásokkal szerepelt. 2009-ben a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara örökös tagja kitüntetést kapta. Munkája során kapott számos elismerése mellett meg kell említeni a Munka Érdemrend bronz fokozatát (1983), valamint a Miskolci Egyetem Gyémántdiplomáját, amelyet 2010-ben vett kézhez.


A Balázs György-Borosnyói Adorján-Tóth Ernő:
Műegyetemen végzett építőmérnökök és munkásságuk 1943-1951. Bp., 2007 c. kötetben közölt adatok alapján összeállította Fejér László


Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Ergo+LeoVISION: Interaktív 3D virtuális valóság alapú látás, koordináció- és munkahatékonyság-fejles »
  • Szent Borbála szoboravató Zalaegerszegen »
  • Dulovics Dezső halálára »
  • Vitaindító a Mérnöki Kamara stratégiájáról »
  • A demokrácia »
  • A Mérnöki Kamara »
  • Széll Jenő gyászhíre »
  • Meghalt Dohnalik József »
  • Elhunyt Szilvássy Zoltán »
  • Elhunyt dr. Seregi György »
  • Elhunyt Hankó Zoltán dr. »
  • Elhunyt Szántó Miklós »
  • Elhunyt Bálint Gábor »
  • Elhunyt Kardos Imre »
  • Eleink igyekezete és a mai prekar mérnökök »
  • Elhunyt Öllős Géza 1928-2014 »
  • Tarlós »
  • Meghalt Dr. Poda Jenő »
  • Megújult a Magyar Építész Kamara elnöksége »
  • Betelt a pohár III. »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    27 28 29 30 01 02 03
    04 05 06 07 08 09 10
    11 12 13 14 15 16 17
    18 19 20 21 22 23 24
    25 26 27 28 29 30 31
    Legfrissebb képtárak

    Főépítészi Konferencia 2011

    XVI. Országos Főépítészi Konferencia - "Vendégváró vízpartjaink" címmel került megrendezésre Balatonfüreden, 2011. augusztus 24-26-án az Anna Grand Szállóban A harmadik nap: 2011. augusztus 26-án a plenáris ülésen volt jelen a Mérnökkapu.hu, hogy tájékoztassa az érdeklődőket az építész szakma aktualitásairól. A plenáris ülés levezető elnöke Keresztes Sándor állami főépítész volt. Előadók: Bodonyi Csaba DLA – „…az építészeti szakma helyzete.alulnézetből…” Dr. Szaló Péter területrendezési- és építésügyi helyettes államtitkár – „…az építésügy jelene és jövője…” Az előadásokat hozzászólások, párbeszéd követte.