|
2015-02-27 16:43
Meghalt Dohnalik József
|
|
(Dunaszerdahely, 1927. augusztus 22. - Budapest, 2014. december 9.)
Gimnáziumi tanulmányainak első 7 évét 1938-1944 között az Érsekújvári M. Kir. Állami Pázmány Péter Gimnázium önálló hatáskörű dunaszerdahelyi gimnáziumi tagozatában végezte. A II. világháború utáni Csehszlovákiában a magyar gimnáziumokat gyakorlatilag megszüntették, ezért 1946-ban illegálisan Magyarországra távozott és a győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett.
Mérnöki oklevelet 1951-ben szerzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. A diploma megszerzése után – az oktatás iránti vonzalmának engedve – első munkahelyéül az egyetem Mechanika Tanszékét választotta, ahol tanársegédként, majd 1952-től adjunktusként dolgozott, aztán családi okok miatt Budapestre költözve a kutatás és fejlesztés területén folytatta pályafutását. Az oktatástól viszont – dr. Sályi Istvánnak, a mechanika-oktatás újszerű alapokra helyezését megszeretve – már nem tudott megválni. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamoskari Műszaki Mechanika Tanszékén 1953-1957 között óraadó tanárként, majd 1957-1966 között másodállású tanársegédként tanított statikát, szilárdságtant, kinematikát, kinetikát, hidromechanikát, lengéstant és acélszerkezeteket. Tanszéki munkája keretében a Tankönyvkiadó felkérésére társszerzőként Mechanikai példatárat (kinetika) írt, mely l964-ben jelent meg.
Budapesten 1953-ban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben (VITUKI) helyezkedett el, mint intézeti mérnök. Itt az évek során a fokozatos előrehaladás csaknem minden lépcsőfokát megjárta, tudományos munkatárstól műszaki titkárságvezetőségen keresztül tudományos főosztályvezetői beosztásokig. Fiatal mérnökként a hagyományos vízrajzi tevékenység keretében megismerkedhetett az ország felszíni és felszínalatti vizeivel, és azok mérő-, észlelő, és megfigyelő hálózatával. Ebben az időszakban készítette el a Hernád, a Sajó, a Hármas-Körös, az Ipoly és a Balaton vízrajzi felvételét, és ezekkel összefüggésben kidolgozta a vízrajzi felvételek átfogó tervét. A vízrajzi munkák eredményeinek közkinccsé tétele érdekében, kezdeményezésére és elgondolása szerint indult el 1960-ban a Vízrajzi Atlasz sorozat, melynek kötetei az első, a Hernád Vízrajzi Atlaszának megjelenését követően, az ország valamennyi nagyobb vízfolyására kiterjedően megjelentek.
A későbbiekben fokozatosan bekapcsolódott a hidrológiai kutatómunkába. Kutatói tevékenysége során 1956-1968 között a korszerű hidrológiai módszerek bevezetési lehetőségeit, a duzzasztott folyószakaszok feliszapolódási folyamatát, a mederérdességi tényező változását, a rövid- és hosszú idejű mederváltozások törvényszerűségeit vizsgálta, továbbá kutatásokat végzett a hidrológiai észlelőhálózatok fejlesztésével kapcsolatosan. Utóbbi témacsoportban az 1966-ban közzétett Egységes hidrológiai észlelőhálózat-fejlesztési terve című úttörő jellegű tanulmány egyik szerzője volt. Tevékenységét ebben az időszakban mintegy 30 összefoglaló jelentés és 12 szakcikk jelezte.
Az 1968 utáni időszakban kutatási tevékenysége a műszaki ismeretek mellett megszerzett rendszerelméleti és számítástechnikai ismereteinek köszönhetően a hidrológiai adatgyűjtés és feldolgozás fejlesztésére, átfogó vízügyi adatgyűjtési rendszer kialakítására koncentrálódott.
A hidrológiai információ-rendszer kialakítására és ennek vízügyi igazgatósági megvalósítására rendszerterv-javaslatot készített. Vizsgálta a vízügyi feladatokra orientált Hydro-programnyelv hazai alkalmazási lehetőségeit. Az 1970-ben kidolgozott Vízügyi Ágazati Kutatási-fejlesztési Program terv készítésének irányítója és összefogója volt.
A számítógépes adatfeldolgozás és az ezt megalapozó rendszerszervezés terén tovább képezte magát és 1975-ben rendszerszervezői oklevelet szerzett.
A VITUKI Számítástechnikai Főosztályának vezetőjeként megvalósította a vízrajzi adatok gépi tárolását és az erre alapozott információszolgáltatást, valamint a Vízjelző Szolgálat egyes feladatainak gépre vitelét.
1978-ban az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) kezdeményezésére áthelyezték a Vízgazdálkodási Intézethez (VGI), mely akkor az ágazat számítástechnikai bázisintézete volt. Itt tovább szorgalmazta az Egységes Vízügyi Információ Rendszer részleteinek kidolgozását és a felügyelete alá tartozó Szentendrei Vízügyi Számítóközpontban azok megvalósítását.
Az OVH megbízásából – a szerkesztőbizottság tagjaként és a munkák intézeti összefogójaként – részt vett a VGI-ben készült, és 1984-ben kiadott Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásában. A Vízgazdálkodási Intézetben először önálló osztályvezető, aztán igazgatóhelyettes (1979), majd műszaki igazgatóhelyettes (1989) volt. Amikor a VGI átszervezése megtörtént, akkor az új Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) műszaki igazgatója lett egészen 1989. december 31-iki nyugdíjazásáig. A KGI-ben szorgalmazta a környezetvédelmi keretterv kidolgozását, melyre azonban megfelelő támogatás hiányában nem került sor.
A Magyar Hidrológiai Társaságnak (MHT) 1955 óta volt tagja, annak Vízgazdálkodási Szakosztályában működött közre, így nem volt véletlen, hogy nyugállományba vonulása után előbb a MHT, később a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara szakértőjeként tevékenykedett a vízgazdálkodás és a környezetvédelem területén. E téren jelentősebb munkái voltak a szentendrei egykori szovjet laktanya és a kapcsolódó szeméttelep környezetszennyezésének felszámolása, a ráckevei kommunális hulladéklerakó rekultivációja, a Szentendrei-sziget hulladékgazdálkodására vonatkozó fejlesztési javaslat kidolgozása, valamint egy tanulmányterv elkészítése a Szentendrei-sziget jelentősebb üdülőterületei ivóvízellátására és szennyvíz-csatornázására.
Munkásságának eredményeit több mint 50 szakcikkben tette közzé.
1963-1987 között a Magyarhoni Földtani Társaságnak is tagja volt, ahol előadásokkal szerepelt. 2009-ben a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara örökös tagja kitüntetést kapta. Munkája során kapott számos elismerése mellett meg kell említeni a Munka Érdemrend bronz fokozatát (1983), valamint a Miskolci Egyetem Gyémántdiplomáját, amelyet 2010-ben vett kézhez.
A Balázs György-Borosnyói Adorján-Tóth Ernő:
Műegyetemen végzett építőmérnökök és munkásságuk 1943-1951. Bp., 2007 c. kötetben közölt adatok alapján összeállította Fejér László
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
|
További események »
|
| H |
K |
SZ |
CS |
P |
SZo |
V |
|
27
|
28
|
01
|
02
|
03
|
04
|
05
|
|
06
|
07
|
08
|
09
|
10
|
11
|
12
|
|
13
|
14
|
15
|
16
|
17
|
18
|
19
|
|
20
|
21
|
22
|
23
|
24
|
25
|
26
|
|
27
|
28
|
29
|
30
|
31
|
01
|
|
|
|
|
Legfrissebb képtárak
|
XVI. Országos Főépítészi Konferencia - "Vendégváró vízpartjaink" címmel került megrendezésre Balatonfüreden, 2011. augusztus 24-26-án az Anna Grand Szállóban
A harmadik nap: 2011. augusztus 26-án a plenáris ülésen volt jelen a Mérnökkapu.hu, hogy tájékoztassa az érdeklődőket az építész szakma aktualitásairól. A plenáris ülés levezető elnöke Keresztes Sándor állami főépítész volt.
Előadók:
Bodonyi Csaba DLA – „…az építészeti szakma helyzete.alulnézetből…”
Dr. Szaló Péter területrendezési- és építésügyi helyettes államtitkár – „…az építésügy jelene és jövője…”
Az előadásokat hozzászólások, párbeszéd követte.
|
|
