Dr. Rigó Mihály okl. erdőmérnök, okl. építőmérnök szorgalmazza az eladósított ország pénztelenségét jobban figyelembe venni, a pénznek, mint elemi döntési tényezőnek a mindenkori kiemelését, a pazarlás csökkentését az úthálózat-fejlesztési döntéseknél is.
Ma a fejlesztési programok nagy szakaszokban gondolkodnak. Mondjuk Nagykanizsától Szegedig, vagy Dunaújvárostól Nyíregyházáig. Tetézik ezt azzal, hogy ezen a szakaszon azonos az úttípus, így azonos a burkolat szélessége is. Ez is egyfajta homogenitás! Ez a mai hálózatfejlesztés. Csak ilyen logika estén lehet bizonyos úttípusok kicsikart néhány százalékos olcsóbbságát felnagyítani, eltúlozni. Valójában azonban a nagy távolság alatt nagyon eltérő forgalomnagyságok vannak! A 47-es főút forgalmi is ilyen pulzáló. Szeged, Békéscsaba és Debrecen közelében lényegesen nagyobb, mint a Szeged-Debrecen szakasz egyéb rész-szakaszain.
A mai hálózatfejlesztés következő hibája, hogy a hosszú szakasz úttípusát a legnagyobb forgalmú szakaszhoz igazítják. Így az összességükben hosszabb rész-szakaszok erősen túlméretezettek lesznek, ami maga az értelmetlen pazarlás.
Váltsunk paradigmát!
A homogenitás ne az útburkolat szélességében, hanem a szolgáltatási színvonal azonosságában legyen meg! Tegyük minden rész-szakaszra azt az úttípust, amely a legolcsóbban hozza a kívánt szolgáltatási színvonalat.
A tanulmány itt olvasható.
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
