Knábel András majd egy évtizede kutatja és restaurálja a magyarországi első vízöblítéses vécét, amelyet gróf Széchenyi István 1840-ben hozott a nagycenki kastélyba. Abban az időben forradalmi alkotás volt ez a higiénikus „épületgépészeti” eszköz, vagy bútordarab. Már az is korszerűnek számított, ha az illemhely elhelyezése nem kívül, hanem az épületen belül volt elhelyezhető. Így például a 18-dik században pölöskei Széchenyi-kastély folyosójának a végén helyezték el a folyosó szélességében páros „pottyantós” illemhelyet.
A szobai WC leírásaA bútor méretei: magassága: 84 cm, szélessége: 75 cm, mélysége: 50 cm.
Ausztriai szakértők megállapították, hogy 1820–1840 között készült német nyelvterületen. Ezt igazolja a fém alkatrészeken talált pecsét, amin egy német Zinkwalzwerk manufaktúra felirata található. A restauráláskor előkerült a tetején levő furnér alól a bútort készítő mester aláírása, ami szintén a német származásra utal. Erről a pecsétről és szignóról is készült fotó. A szignót dr. Mázi Béla (MTA Könyvtár Széchenyi Kézirattára) is megvizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy: ” A fán található felirat: majdnem biztosra veszem, hogy az első August, a második sok minden lehet, a kezdő nagybetű a legnagyobb talány számomra: Pohl, Kohl, Mohl stb. lehet.”
A bútor a korának megfelelő biedermeier stílusjegyeket viseli magán.
A fenyőfa alapot kívül dió, belül kőris svartni (furnér) borítja. A fémszerkezetek rézből és cink lemezből készültek. Rézből a pántok és a vízpumpa-rendszer, cinkből a víztartály és a vödör, amibe az ürülék kerül. A csésze porcelánból készült, alatta egy visszacsapó szelep található, amit egy ólomtömb tart egyensúlyban. A víz öblítését egy dupla rendszerű vízpumpa biztosítja oly módon, hogy a víztartályból a kar föl-le mozgatásával a vizet egy ólom csövön keresztül a porcelán csészébe juttatja ahonnan a visszacsapó szelepen (réztányéron) keresztül a vödörbe kerül a kakival együtt.
Amit eddig sikerült kideríteniA kutatásaink során kiderült, hogy jelenleg az ilyen jellegű bútorok közül a legidősebb bútorként tarthatjuk számon, mivel az eddig fellelt bútorok mind kb. 1860 után készültek. A fellelt irodalmi és történelmi források elmondják, hogy Széchenyi István hozott magának a nagycenki kastélyba egy szobai WC-t, amit 1840. augusztus 20-án az István napi ünnepségen bemutatott a vendégeknek. A még élő szolgálók elmondása alapján kiderült, a bútor a két világháború között még a nagycenki kastélyban volt. Innen eddig tisztázatlan körülmények között egy soproni asztalosmesterhez került. Az asztalos még élő rokonai elmondták, hogy annak idején a kastélyból származott hozzájuk a bútor. Az asztalosmester halála után a bútort külföldre vitték. Kutatásunk során láttam egy fényképet, amin egy Széchenyi-portré látható egy szobabelsővel, amin a háttérben ez a bútor látható. Jelenleg azon fáradozunk, hogy levéltárakban Széchenyi számlái között próbáljuk felkutatni, hogy hol, mikor és kitől vette, illetve kivel csináltatta a legnagyobb magyar a szobavécét. Szívesen fogadunk minden ezzel kapcsolatos információt. Knábel András
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
