Elhunyt Kardos Imre

Szakmai pályafutását 1957-ben beosztott mérnökként kezdte a Szegedi (ill. későbbi nevén az Alsó-Tisza-vidéki) Vízügyi Igazgatóság Hódmezővásárhelyi Szakaszmérnökségén. Gyakorlati feladatként geodéziai, műszaki-, tervezési-, építésvezetői munkát végzett. 1959-től ugyanezen Igazgatóságon a Szegedi Szakaszmérnökség vezetője lett. Szerteágazó feladatokat látott el, hiszen működési területén közreműködött a vízügyi hatósági munkákban, foglalkozott az igazgatósági kezelésbe tartozó állami árvízvédelmi, belvízvédelmi, öntöző művek fejlesztésével, fenntartásával és üzemeltetésével, valamint a folyószabályozási és hajózási munkák operatív irányításával. A szegedi igazgatóságon – más szakemberekkel együtt – részt vett a II. Vízgazdálkodási Keretterv területi helyzetfelmérésében és programjának kidolgozásában.

1965-ben – fenti eredményeire is alapozva – az Igazgatóság vízkárelhárítási osztályvezetőjének nevezték ki. Itt a vízgazdálkodási szakágazat (árvízvédelem, belvízvédelem, öntözés, folyószabályozás) valamennyi területén elvi szintű tervezési és koordinálási feladatot látott el. Ezekben az években célfeladatok irányításába is bekapcsolódott, többek között az 1965. évi dunai árvízvédekezésbe, a délalföldi belvízvédekezésbe, és ezt követően aszálykár-elhárításba (öntözésbe) is. Részese volt az 1966-67-es, valamint az 1970-71-es nagy belvizek elleni védekezéseknek. Kiemelésre érdemes megbízást kapott I970-ben a Tisza-völgyi nagy árvíz idején, amikor az Igazgatóság védelemvezető helyettesi teendőit látta el. Korábban példátlan feladat feladat részeseként egyik irányítója volt a makói nagy buzgár elleni védekezésnek, s a 35 ezres Makó város kiürítésének.

Az 1960-70-es években komoly vízügyi beruházási munkák indultak, amelyek közül kiemelendők pl. a körtvélyesi szivattyútelep megépítése, a szarvas-kákai öntözőrendszer létesítése, a korábban megkezdett algyői partbiztosítás befejezése, de ide tartozott a Maty-éri evezőspálya és belvíztározó, továbbá a szentesi Veker-éri termálvíz és belvíztározó, a szegedi medencés kikötő, a három km hosszú szegedi partfal kialakítása, a tiszai és marosi töltéserősítések, a dél-alföldi melioráció és a szivattyútelepek korszerűsítése is. A felsorolt munkák sikeres lebonyolításában tevékeny szerepet játszott, 1971-től már mint az Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke. Ebben a beosztásban 1992-ig, nyugállományba vonulásáig – lényegében végig egy munkahelyen – dolgozott.

Szakmai tapasztalatait hasznosította a Magyar-Jugoszláv, valamint a Magyar-Román Vízgazdálkodási Bizottságokban. A kétoldali vízügyi együttműködési bizottságokban való részvétel, a határt átszelő vagy érintő vízfolyások, tavak, tározók kezelésére vonatkozó közös előírások kimunkálására, az árvíz- és belvízvédelmi munkákra, a közös érdekeltségű művek tervegyeztetéseire vonatkozott. A térségi vízgazdálkodás fejlesztését szolgálva a vízügyi igazgatóság vezető munkatársaként jelentős szerepet vállalt a térség egyik fontos társulatának, a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulatnak 1972. évi megalakulásában. Érdeklődése a szakma történeti előzményei iránt is közismert volt. Meghatározó része volt a Marostorki gátőrházban kialakított Vízügyi Történeti Gyűjtemény létrehozásában, működtetésének megszervezésében.

Számottevő szakirodalmi munkásságot fejtett ki, könyvek szerzője és társszerzője volt, esetenként lektora. E tekintetben legismertebb munkája a hézagpótló Szeged árvízvédelmi rendszere c. könyv volt, amelyet nem csupán szerkesztőként, de a kötet egyik szerzőjeként is jegyzett. Számos cikket adott közre a vízügyi folyóiratokban.

Társaságunknak 1960-tól haláláig tagja volt. Az MHT Szegedi területi szervezetében elnökségi tagként vállalt feladatokat. Munkásságát 1996-ban a Társaság tiszteleti tagságával ismerte el.

Mérnöki hivatásával összefüggésben 1989-től a Magyar Mérnöki Kamara Csongrád Megyei Szervezetében dolgozott. Tevékenységéért elsőként kapta meg 2000-ben a megyei kamara Alkotói Díját. 2012-ig Magyar Mérnöki Kamara Történeti Bizottságának is tagja volt. Munkájának és életpályájának megbecsüléseként a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagjának választotta. 2007-ben vehette át a Műegyetemen aranydiplomáját.

Összeállította: Fejér László