A Magyar Innovációs Nagydíj átadó ünnepséget az Országgyűlés elnöke dr. Kövér László a következő szavakkal nyitotta meg:

Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket az ország házában. Az ország házában, amelyet a nemzet legfontosabb ügyeinek intézésére emeltek egy évszázada őseink. Egy egész nemzedék legnagyobb mesterei dolgoztak rajta – minden szakmából. Egész iparágak hazai bevezetését és megerősödését tette lehetővé annak idején ez az építkezés. Elég, ha a hazai villanyégő gyártás megerősödésére gondolunk. Ez a ház egyszersmind a maga korában hipermodernnek számító megoldásaival a magyar ipar, a magyar mérnöki teljesítmény, az innovatív tervezői és kivitelezői tudás dicsőségét is hirdeti.

Ha a szomszédos folyosókon sétálnak, az oszlopok tetején különféle szakmák szimbolikus képviselőit találják meg, akiknek a munkájából a korabeli Magyarország élt és épült: a vasutas, a postáskisasszony, a földműves és a kovács illetve sok más szakma mellett természetesen ott találjuk a mérnököt és a különféle tudósokat is.

Nos, amikor innovációs nagydíjat adunk át e ház falai között, akkor azt magától értetődő természetességgel tesszük: ez a nemzet életéhez döntő módon hozzájáruló közösség, a mindennapi életünket és a magyar gazdaságot megújító innovációs ipar résztvevőinek ünnepe, egyszersmind nemzeti ügy, mindannyiunk közös ünnepe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Úgy látom az életben, hogy az emberek minden dologban vagy nagyon fent, vagy nagyon alant keresik az igazságot. Sok előnyt a távolban keresünk, holott közelünkben fekszik.” – mondja gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, aki nem elsősorban elméleti munkásságával, hanem gyakorlati alkotásaival tett maradandó hatást a nemzet sorsára. Az ő példája is jól mutatja: az életünket – úgy a nemzet életét, úgy a vállalatokét, mint személyes életünket – a praktikus kérdések megoldása viszi előre.

A jövőt megtalálni nagyjából annyit jelent: felelni a mindennapok kérdéseire, megoldani a hétköznapi problémákat, megtalálni azokat az ösvényeket, amelyeken napról napra járni lehet. Persze gyakran érünk olyan árokhoz, amin nem lehet átkelni sok apró lépéssel és valóban egy nagy ugrásra, szükség esetén komoly hídépítésre van szükség. Ez az Önök küldetése.

Ma nemcsak kitűnő és nagyszerű ötleteket, nagy távlatokat nyitó álmokat és kreatív terveket ünnepelünk, hanem kész és sikeres termékeket, amelyek a maguk területén valóban megfordítják a dolgok menetét. Önök végigvitték azt a munkát, ami az ötlettől a termékig tart. Nagy tehetséggel és elkötelezettséggel láttak és ragadtak meg problémákat, s nem eresztették el, amíg az minden tekintetben meg nem adta magát.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennek az országnak a sorsa, a jelene és a jövője is nagymértékben függ Önöktől. Mindannyian ismerünk országokat és vállalatokat, ahol mindezért a munkáért, tehetségért, kreativitásért és az azt kibontó szorgalomért, elkötelezett munkáért többet fizetnek, mindezt jobban megbecsülik, s így tovább.

Ugyanakkor, ha végignézünk a díjazottak listáján, láthatjuk, sok olyan területe van az emberi életnek és a gazdaságnak, amin képesek vagyunk Magyarországról is megváltoztatni, megjavítani a dolgokat. Teremhet és ezért terem is lehetőség mindenki számára.

Ne feledjük ugyanakkor, hogy a tudás és a belőle kinövő innováció nemcsak gazdasági kérdés, hanem demokrácia kérdése is. Csak az a nemzet maradhat meg önállónak, tarthatja meg a maga életét, amelyik képes újra meg újra, napról napra megteremteni a megmaradás és a gyarapodás praktikus feltételeit.

Nem élünk könnyű időket. Sem hazánk, sem Európa, sem a nyugati világ. Csak azok az emberek, vállalkozások, országok kerekedhetnek felül a nehézségeken, azok tudják előnyükre fordítani a válságot, akik vállalják a munkát és a kihívásokat, és azokkal az eszközökkel vállalják, amelyek rendelkezésükre állnak. Ha szükséges megtoldják a kardjukat egy lépéssel, s ha nem találnak utat, akkor csinálnak egyet.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ünnepelni jöttünk. Ünnepelni azokat, akik munkájukkal átalakítják az életünket, megújítják gazdaságunkat, és napról napra a jövő útjait keresik, a jövőért dolgoznak – miközben nagyon is a jelenben élnek. A világot ezek a munkájukat elkötelezetten végző emberek viszik előrébb, akik valóban megbecsülést érdemelnek.

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm tehát Őket s Önöket mindannyiukat itt, az Országházban.

A házelnök után Závodszky Péter professzor az Innovációs Alapítvány elnöke lépett a szószékre. E jeles nap alkalmából a következő gondolatokat tartotta fontosna hangsúlyozni:

Ha egy nemzetben több a negatív, mint a pozitív ember, ha az a nagyszerű ember, aki másokat lebírál, lehurrog, és a sárba ránt, és nem azt követik, aki az alkotó munkát hirdeti, akkor nem lehet haladás és gondolni sem lehet arra, hogy ….megint föl tudjuk építeni Magyarországot.

Házelnök Úr, Államtitkár Úr, Tisztelt Megjelentek!

Mostanában gyakorta jutnak eszembe Klebelsberg Kuno szavai, amikor megütközéssel szemlélem közéletünket, hallom és olvasom a hazai és külföldi sajtóban honfitársaim tirádáit. Ha nem látnám magam körül a valós világot, azt gondolhatnám, hogy ebben az országban csak hozzá nem érő, rossz szándékú és korrupt polgárok élnek, s csoda, hogy ott is tartunk, ahol tartunk. Rengeteg kritikai elme van közöttünk, szellemes férfiak és hölgyek, akiknek beszédei azonban úgy hatnak, mint a választóvíz. Én azt vallom, dolgos, alkotó, teremtő s egymás mellett békésen megférő magyarokra van szükségünk, és szerencsére vannak ilyenek, nem is kis számban közöttünk.

A mai nap a Magyar Innovációs Nagydíj átadásának ünnepsége meggyőzhet bennünket ez utóbbi állítás igazáról. Ez az esemény a kreatív, dolgos és hasznos emberekre irányítja a figyelmet. A kiírás világosan fogalmaz, az elmúlt esztendőben legnagyobb hasznot eredményező innovációs tevékenységet díjazzuk.  E teljesítmény, a haszon mögött ott van az egész magyar társadalom, az oktatási rendszer, a tudomány, a K+F, az ezt befogadó társadalmi közeg és ott van a politika is, amely ezt a tevékenységet előmozdítja, vagy hátráltatja.   

A jelen világban a társadalmi felemelkedés és az anyagi jólét legfőbb forrása a tudás és a tudás gazdasági hasznosítása, amint példázza ezt a korábban szegény és elmaradott Finnország, a természeti kincsekben szűkölködő Japán esete vagy Szingapúr rohamos felvirágzása. Ezt a nyilvánvaló igazságot kívánja hangsúlyozni és hasznunkra fordítani a Magyar Innovációs Nagydíj intézménye is.
Végletesen megosztott, érdekek, és érzelmek által erősen motivált közéletükben nagy szükség van legalább néhány olyan alapértékre, amelyekben teljes vagy meghatározó konszenzus és együttműködés kialakítására van lehetőség. A tudásalapú társadalom megerősítése, a kutatás-fejlesztés és az innováció előmozdítása ilyen terület lehetne. Ezekben az ügyekben a magyar közélet szereplői között viszonylagos egyetértés van, ami kiinduló pont lehet további nemzetstratégiai kérdések konszenzuson alapuló kezeléséhez.

A közelmúltban a világra törő és ma is bénító pénzügyi és a nyomában járó gazdasági válság sok mindenre ráébresztett bennünket. Mindenek előtt arra, hogy a munka, a tudás, az értékteremtés adja az egyedüli az esélyt a kilábalásra és a fejlődésre. Az EGIS gyógyszergyár kísérleti üzemének avatásán, a múlt év őszén mondta a miniszterelnök: „a munka és az innováció segíti legjobban a magyar gazdaság gyógyulását”. Valóban beteg a magyar gazdaság, krónikusan beteg most már ide s tova, hat évtizede, a második világháború megtépázta, a jóvátétel kifosztotta, a szocializmus eltorzította. A szabadságtól és a piacgazdaságtól reméltünk gyors gyógyulást 1989-ben. Ebben az időben jött létre az Innovációs Szövetség és alapítottuk a Magyar Innovációs Nagydíjat, érzékelve, hogy gazdasági felzárkózásuk egyetlen esélye a tudásalapú fejlesztés.

Gyors felzárkózásunk a szerencsésebb sorsú országokhoz illúzió maradt. Kiderült, hogy hazai tőke nélkül a kapitalista versenyben nehéz boldogulni. Igaz, hogy a magyar gazdaságban az elmúlt két évtizedben gyorsan nőtt a termelékenység, és az e feletti öröm elfedte az alapvető bajokat. A gyors termelékenység növekedés külső forrásból táplálkozott. Külföldi tőke, importált technológiával, viszonylag olcsó magyar munkaerővel hajtotta végre. Ennek forrásai kimerülőben vannak. Tanúsítja ezt a továbbtelepülő gyárak és összeszerelő üzemek egyre bővülő sora. Ez önmagában nem lenne baj, ha fel lennénk készülve arra, hogy helyükön fejlett technológiával új iparágak telepedhessenek meg. A számokat és tendenciákat nézve erre nem készültünk fel eléggé, s fogytán van az idő.

Vezető politikusaink gyakran és meggyőződéssel beszélnek arról, hogy tudásalapú társadalmat kell létrehozni.  Ha azt akarunk, miért nem teszünk érte többet? Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium, most éppen körünkben lévő államtitkára szerint az innováció alakítja a jövőt, ezért azokat a forrásokat, amelyek az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjaiból származnak, célszerű erősen és koncentráltan a kutatás-fejlesztésre fordítani. A Nemzeti Fejlesztési Terv a 2014–2020 tervezési időszak e pénzforrásából, valóban jelentős összeget szándékozik kutatás-fejlesztésre és innovációs célokra fordítani. Ez jeles dolog, de a ráfordítások összege mellett ugyanakkora jelentősége van annak, hogy hatékonyan és szervezetten használjuk fel a forrásokat. Ez csak alaposan kimunkált főbb elemeiben ciklusokon áthúzódó, stratégia alapján, stabilis, összecsiszoltan működő intézményrendszerben, felelős és kormányzati szinten befolyással bíró személyek figyelme és vezetés mellett valósítható meg.

Az innovációs tevékenység komplex horizontális megközelítést kíván a gazdaság és a társadalom részéről. A technikai haladás előmozdítása, a műszaki versenyképesség javítása egy sokrétű innovációs rendszer jól szervezett működtetését kívánná meg az országtól. Egy ilyen innovációs rendszer legtöbb eleme Magyarországon létezik, de az intézményrendszer, gyakori és ötletszerű átszervezése, a koncepciótlanság vagy a koncepció gyakori változása ennek hatékonyságát lerontja. A vitathatatlan jó szándék mellett az intézményi és szervezési oldalon, aggodalomra okot adó instabilitást és széttagoltságot látok.

A források allokációjánál a döntések tervezett leosztása a szakterületekre racionális, hatékonyság növelő lépésnek ígérkezik. Ami hiányzik az, az egységes stratégiai koncepciót képviselő és a horizontális koordinációt megvalósító kormányzati szintű központ, amely jó helyen lenne a Miniszterelnöki Hivatalban, amennyiben ott megfelelő politikai súllyal és szakértelemmel bíró képviseletet kap.

Több mint húsz éve minden márciusban átadjuk az Innovációs Nagydíjat, s ez alkalommal, újra és újra elhangzik, hogy hosszú távú, kiszámítható és koherens innovációs politikára van szüksége az országnak, s ezzel mindenki egyetért, majd személyes, hiúsági vagy hatásköri okokból, jön az átszervezés, jönnek a személycserék, a dolgok újrafogalmazása – s rendre értékek mennek veszendőbe.

A Magyar Innovációs Nagydíj átadási ünnepsége jó alkalom arra, hogy ismert, tudott, de a gyakorlatban nem hasznosított igazságokat ismét felemlítsük. 20 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ma is az lesz az elsődleges feladatunk, hogy a politikai döntéshozókat újra és újra figyelmeztessük a stabilitás és a kiszámíthatóság fontosságára.

A helyzetelemzés végére kívánkozik, hogy vannak biztató jelek és ígéretes törekvések. Három év után elkészült és társadalmi vitára bocsátatott a „Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020” tervezete. Vannak innovációs díjra érdemes hazai fejlesztések, amint ezt a nap során látni fogjuk. De azt sem hallgathatom el, hogy az elmúlt évek tendenciájában csökken a Nagydíjra benyújtott pályázatok száma, és a merítési kör néhány száz innovatív vállalkozásra korlátozódik. Nem akarok ünneprontó lenni, s ezért nem sorolom tovább az aggasztó tényeket, inkább idézek az innovációs stratégia tervezetéből: „Elérkezett …az idő arra, hogy a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs rendszert immár egy hosszabb távú stratégiába ágyazva nemzetközileg is versenyképessé tegyük.”

Már régen elérkezett erre az idő.

Ezután dr. Cséfalvay Zoltán parlamenti és gazdaságstratégiáért felelős államtitkár adott tájékoztatást a pályázatok bírálatáról.

A bírálóbizottság a formai és tartalmi szempontokat alaposan mérlegelve választotta ki a díjra esélyes pályázatokat. Ezt követően a legjobbnak ítélt pályázatokat titkos szavazással (pontozás) rangsorolta, döntően az elért többleteredményt figyelembe véve, és odaítélte a díjakat.

A felhívásra 28 pályázat érkezett. Minden pályázatot a zsűritagok - külső szakértők bevonásával - részletesen tanulmányoztak és előzetesen pontoztak:
- a 2012-ben elért többleteredmény vagy többletárbevétel és más műszaki, gazdasági előnyök,
- az eredetiség, újszerűség, ill.
- a társadalmi hasznosság zempontjából.

Az államtitkár elmondta, hogy a pályázatra a gazdaság különböző ágazataiból érkeztek, kreatív és jelentős gazdasági eredményt hozó pályamunkák. A 2012. évben az informatika és az agrárgazdaság területén voltak jelentős innovációs teljesítmények. (Az informatikai terület volt ebben az évben az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen is a legsikeresebb terület.)
Az Innovációs Nagydíj pályázat alapján 2012 - az innovációs teljesítmény szempontjából - Magyarországon az informatika éve volt.

A Magyar Innovációs Nagydíjon kívül további hat innovációs díjat:
- a 2012. évi Ipari Innovációs Díjat,
- a 2012. évi Agrár Innovációs Díjat,
- a 2012. évi Környezetvédelmi Innovációs Díjat,
- a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Innovációs Díját,
- a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Innovációs Díját és
- az Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. Szervezeti Innovációs Díját
a szervezetek vezetői adják át.

A Magyar Innovációs Szövetség Innovációs Különdíját egy öt évesnél nem régebb innovatív kisvállalkozás kapja.

 A 2012. évi Innovációs Nagydíjban az NNG Kft. részesült az "iGO Automotive˝ navigációs szoftvertermékért.

A Nemzetgazdasági Minisztérium 2012. évi Ipari Innovációs Díjában és az Iparfejlesztési Közalapítvány 2012. évi Szervezeti Innovációs Díjában a BalaBit IT Biztonságtechnikai Kft. részesült a tevékenység-felügyeleti eszközök új generációjának kifejlesztéséért.

A Vidékfejlesztési Minisztérium 2012. évi Agrár Innovációs Díjában a Farmgép Kft. részesült új, korszerű permetezőgépek kifejlesztéséért.

A Vidékfejlesztési Minisztérium 2012. évi Környezetvédelmi Innovációs Díjban a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt. részesült víztakarékos, öntözési és halászati fejlesztéseiért.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala 2012. évi Innovációs Díjában a GRP Plasticorr Kft. részesült a műgyanta alapú PlastimolŽ PR javító bilincs kifejlesztésért, gázvezetékek hibahelyeinek javítása és rehabilitációja céljából.

A Magyar Kereskedelmi És Iparkamara 2012. évi Innovációs Díjában a Mikropakk Műanyag- és Fémfeldolgozó Kft. részesült a kétkomponensű PUR-habokhoz kifejlesztett MikaTech membrán rendszerért.

A Magyar Innovációs Szövetség 2012. évi, a legeredményesebb, újonnan alapított innovatív kisvállalkozásnak járó Innovációs Különdíjában a Jáger Prod Kft. részesült a kültéri nagyelosztó szekrények termékfejlesztéséért.