Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Gazdaság High-tech és a low-tech (Sikerült a magánvilág hasznát a társadalom kárával egyesíteni)
2012-10-16 15:26

High-tech és a low-tech (Sikerült a magánvilág hasznát a társadalom kárával egyesíteni)

|

A 22 éves „szabadság” a létbizonytalanságot szülte!
Ingyen beáldoztuk a munkahelyek millióit egy téveszmének, pontosabban a pénzvilág érdekeinek. Ma pedig nehéz azok töredékét is visszaállítani, mert egy munkahely létesítése milliókba kerül. A jelenlegi helyzetben a low-tech kitörési pont lehet. Ezt bizonyítja Rigó Mihály okl. erdőmérnök, okl. építőmérnök.

A fenti képen Hotel Ushüaia (Ibiza, Spanyolország) low-tech építésű függőleges kertje (2011) látható.

High-tech és a low-tech

 

A fogalmak

A high-tech elnevezés az angol "high technology" kifejezés rövidítéséből ered, jelentése: csúcstechnológia, a legfejlettebb technológiák halmaza, melybe pl. a nukleáris fizika, a géntechnológia, az automatizáció, a nanotechnológia, és a biotechnológia tartozik.

Él, bár alig ismert, az előbbi ellentéte is, a low-tech.

Sokan ismerik a „csináld magad” angolul a „do-it-yourself” mozgalmat, mely nagyjából lefedi a fogalmat.

Munkás felhasználás szempontjából a különbség a kettő között az, hogy az első rendkívül kevés, a második pedig több emberrel termel.

A low-tech egyáltalán nem azonos az egykori kínai népi kohó mozgalommal, amelyben a kommunákba kényszerített szerencsétlenek használhatatlan vasat termeltek! A különbség éppen a végtermék használhatóságán van.

A low-tech fogalmát a továbbiakban, mint az emberigényes technológiák együttesét használom, mely szerintem méltó válasz lehet korunk rendkívüli munkanélküliségére.



Rendszerváltás = munkahelyvesztés

Aki akar, nézzen rá a KSH kiadványaira, aki a még ennél is rosszabbat, az igazat, a valóságot is akarja tudni, menjen el egy békési faluba. 50-80%-os a munkanélküliség!

A 22 éves „szabadság”  a létbizonytalanságot szülte!

Ingyen beáldoztuk a munkahelyek millióit egy téveszmének, pontosabban a pénzvilág érdekeinek. Ma pedig nehéz azok töredékét is visszaállítani, mert egy munkahely létesítése milliókba kerül.


A FÖLÖSLEGES ember

Az előbbi következménye. Vannak, akik hereként soha nem akartak dolgozni, de szerencsére többen vannak, akik dolgoznának, de nem tudnak. A fölöslegessé válás a legborzasztóbb emberi érzés! Emberek milliói kényszerültek ebbe az embertelen, lelketlen állapotba, pedig nyithatnának Bécsben cukrászdát, mint emlékszünk a cinikus hazugságra. Mivel motiválja az ilyen szerencsétlen ember a gyerekét reggel, az iskolába menet? Embertelenség! Mi lesz ezekkel és ezek gyerekeivel? „Csodálatos fejlődésünk” egyes korszakai elzavarták a mezőgazdaságból az embereket, benyomták a szerencsétleneket az iparba, majd lapátra téve kidobták őket az utcára, persze mindig megmagyarázták az aktuális pártok azt, hogy ez nekik éppen így jó. Csoda-e ilyen embertelen környezetben a rengeteg az öngyilkos, az alkoholista, újabban a kábítószeres, és tömeges a betegség miatti idő előtti halál?


Az önellátás

Talán az erre való visszaállás lehet az első fokozat. Korunk tragédiája, hogy a parasztasszony a boltba megy tojásért, húsért! Holott az idejébe beleférne ezek megtermelése. Nem csak az élelmiszerek megtermelésében lehetnénk önállóak, és ezzel csökkenne függőségünk, kiszolgáltatottságunk a multiktól.


Az elveszett tudás

Ami régen teljesen természetes volt, az mára szinte két évtized alatt eltűnt. Csirkét, disznót nevelni, kukoricát termelni, kenyeret sütni, lekvárokat készíteni alig tudnak ma már. Meg kell tanítani ezeket a „tudományokat” ismét.

Ha másutt nem a katonaságnál, Németh László szellemében! Ahol a honvédelmi ismeretekkel azonos rangban tanítanák a háztartás körüli munkák ismeretét, majd az innen kikerülők javának némi anyagi alapot is adva az elinduláshoz, ismeretei hasznosításához! Azonosulva Németh László Kert-Magyarország gondolatköréhez is, azaz a munkaigényes, minőségi földműveléshez.

Mellékesen: nem furcsa az, hogy Magyarországon a honvédelem is a feledett tudások közé került, miközben egy Svájc a maga környezetével, szükségesnek tartja a honvédség létét, míg mi, a mi szerb, román és szlovák „baráti” környezetünkkel nem? Ennek még súlyos következményei lehetnek. Milyen érdeket szolgál vajon a honvédelem ismeretének elvesztését egy országban, mely mindig a hadak útján feküdt?

Miféle érdekek irányítják az országot?

A low-tech felkarolásával sokkal olcsóbb lenne munkahelyet létesíteni, mint a mostanság ismertek! Vannak halvány próbálkozások, de elszigeteltségük miatt nem hatnak. Ilyenek tucatja kellene, majd ezeket oktatni is jó lenne minél szélesebb körben.

Valamikor azt is tudták elődeink, hogy nem szabad eladósodni, küzdeni kell az eladósítók szándékai ellen. Nem lehet egyetlen célja egy társadalomnak a kamatos kamat fizetése!


Felmérni a dolgozni akarók tudását!

Ez a legfontosabb lépés, ez az első lépés! Nem lehet alapvetően paraszti ismeretekre autógyárat, kórházat telepíteni. Nem lehet a tanárokat, régészeket, jogászokat képző egyetemmel rendelkező városba gépgyártást telepíteni, mert megbukik. Mindennél fontosabb az emberi tudás! Ehhez kell szabni a kikecmergésünket. Sajnos a legfontosabbal senki sem foglalkozik. Nem lehet aranyat bányászni, ahol nincs, de nem az arany az egyetlen érték.


Nemcsak a háztartási munkák!

A low-tech az élet számos területén bevethető lenne. A technológiák közül azokat kellene választani, amelyekhez emberi kéz szükséges, amelyek felvennék a ma hatalmas munkanélküli embertömeget, ezzel nekik értelmes életet tudnánk biztosítani.

 

A római utakat szerencsére nem a nyugati multik építették, hanem egyszerű emberek, akiket néhányan helyesen irányítottak. Ráadásul ezek az utak ma is állnak, nem úgy, mint az arany áráért készült mai utak, melyek a garanciális időszak végére tönkremennek.

A magyar mezőgazdaság földutakkal bajlódik. Ezek a fejlett országban már gyakorlatilag nincsenek, megszűntek, mivel kiépítették azokat. A szállítási költségek jóval nagyobbak nálunk, mint amott, mely természetesen beépül a magyar termékek árába! A versenyképességről nem dumálni kellene, hanem ezeket az utakat kiépíteni. Lengyelországban a mezőgazdasági utakat betonból építik, mert ezen technológia esetén felhasználható sok vidéki állástalan! Mi miért nem így tesszük? Autópályán legyen a ma legkorszerűbb géplánc és technológia, de a mezőgazdasági utakon visszaléphetnénk az eggyel korábbi technológiára, a formasínesre, melyhez sok ember kell.

Ugyanígy lehetne a kerékpárutakat és a járdákat is építeni. Ez a feladat is hatalmas.

 

A mezőgazdasági út nemcsak a mezőgazdaság versenyképességét segítő tényező, hanem munkahely teremtési lehetőség, az út pedig maga pedig a szomszédok közötti kapcsolat! Két szerencsétlen falu között megépülő mezőgazdasági út az ott élőknek ezerszer fontosabb, mint a korrupcióba fullasztott 4-es metró körüli évek óta tartó botrányok.

A magyar tanyákat, a falvak, városok házait sem a világhírű cégek építették, hanem az akkori lakosság, önerőből és újabban kalákával, egymás segítésével. Építettek a jó szándékú laikusok. Ezekben évtizedekig éltek családok, nevelkedtek gyerekek a tisztességre.

 

Ma a vidéki lakásállomány annyira lepusztult, hogy szégyen arról beszélni, hogy Európában élünk. A házaknak sajnos nincs alapja, koszorúja, vízszigetelése, hőszigetelése, tehát megértek a felújításra, az újjáépítésre. A hatalmas feladat ellenére nincs munkahely?

De lepusztultak a vasútjaink is. Régen a vasút nagy létszámot tudott foglalkoztatni. Írom ezt annak ellenére, hogy ismerem a néhány emberrel dolgozó vasútfelújító vonatot! Itt és most mégis a szerényebb technológia lenne a megoldás!

 

Igen, gyártani kell vályogot, mert ismét korszerű a hőszigetelő képessége miatt, igen ácsokat, asztalosokat, ácsokat, villanyszerelőket, népművészeket, falfűrészelőket, vakolókat kell bevetni, akik egyikének sem kell Nobel-díjasnak lenni.

De a vízgazdálkodás is felvenne embereket értelmes munkára. Öntöző és vízelvezető árkok tömege vár kiásásra, karbantartásra.

 

A szeméttel elborított ország vagyunk, miért? Nemcsak a szemétszedés lenne nagy feladat, hanem a szemét eldobásának megakadályozása is. A bénává tett, hatalmas, karhatalmi szerepű rendőrség képtelen tenni a lopások, betörések ellen, a szemetelés tiltásának betartatásáért. Kellene egy másik őrcsapat is, amelyik az embereket súlyosan érintő napi dolgokat megoldaná, ismét emberek felvételével.

 

Az idősekről való gondoskodás ismét sok embert fel tudna venni. Ez pl. robotokkal megoldhatatlan!

 

Itt van a mai napig kihasználatlan tudás a buszgyártásban. 18 évesek pl. a BKV buszai, tehát már java észük roncs, mégsem gondol senki a hazai buszgyártás újraindítására? Rengeteg magyar munkahely veszik el az idegen buszok vételével.

Teljesen hasonló a helyzet a villamosok és a trolibuszok helyzetében! Van pl. Szegeden egy villamos és trolibusz javítóbázis, sok jó tudású szakemberrel. Sok jó tudású szakemberrel! Ők a felújítások, karbantartások mellett az elmúlt években trolibusz prototípust hoztak forgalomba, amely ma is jár a városban, tehát tudnak használhatót gyártani. Készült ugyanez villamosból is, melynek befejezését megakadályozta a 4 évenkénti választás. Befuccsolt az egész, pedig a hazai járműgyártás egyik bázisa lehetett volna, lehetne. Munkahelyekkel nem törődő politikai viták áldozata lett. Ez már szinte bűntény.

Ma már a buszt, a trolit, a villamost úgy rakják össze, mintha lego-játékot játszanának. A különböző elemeket különböző helyeken megveszik, majd összerakják.

 

Hány ilyen területe lehet a társadalomnak! Senkit sem érdekel a low-tech? A low-tech tehát emberi munkára épül!

Természetesen szükség van a high-tech beruházásokra is, de ezek mellett jóval nagyobb teret kellene biztosítani a low-tech szándékoknak is.


Az optimalizálásról, az optimumról

Igen, de hol a szükséges pénz? Mindent a pénz mozgat.

Hallottunk eleget a gyárkerítésen belüli munkanélküliségről, a közveszélyes munkakerülésről. Újabban ezt mindig rossz fényben említik.

Ezen az emberek életében minden ellenére volt azonban egy napi rendszer: reggel bementek a munkahelyre, ott láttak dolgozó embert, alkotó embert. Egy részük kedvet kapott saját helyzete javítására, mert látott jó mintát. Képezte magát a sepregetőből, udvarosból esztergályossá, maróssá, gépkocsivezetővé vált, mind-mind a társadalom nyereségére.

Ezen emberek egy másik része pedig legalább munkaidőben nem lopott, a társadalom kisebb kárára!

 

Igen, létük pénzbe került! Igen, az ún. termelékenységi mutató kisebb lett miattuk.

Jött a „csoda”, amit a pénzvilág és kiszolgálói rendszerváltásként adtak el.

A gyárakat, üzemeket bezárták, lényegében ezzel a nyugati cégek konkurenseit mosták le! A nyugati cégek haszna, profitja nőtt az üveggyöngyért megszerzett piaccal.

Milyen érdekes: a társadalomnak az effajta profitból semmi sem jutott!

Ezek fizettek a tehenek, a lovak kiirtásáért, a szőlők, gyümölcsösök kivágásáért! Ezek Natura 2000 területté tették hetek alatt az ország ötödét! Senkivel sem egyeztetve, lépésüket semmivel sem alátámasztva, kivonva ezzel a mezőgazdasági művelésből jelentős területű mezőgazdasági területeket! A nyugati országok egyértelmű gazdasági érdekeinek ilyen „zöld” köpenybe csomagolása ellen egyetlen döntési helyzetben lévő sem lépett! Talán nem mert?

Nem tűnik fel az sem, hogy parlagfű kaszálásra ad pénzt az EU és nem a gabona termelésére?

Senkinek sem gyanús az, hogy a Natura 2000 területek kijelölését szorgalmazók legfelül azonosak a természetellenes, az olaj alapú, az olajtól függő és ezért egyre fenntarthatatlanabb mezőgazdaság megteremtőivel?

Korábban Kupa Mihály azt nyilatkozta, hogy a magyar határtól keletre egészen Japánig szinte éhezik a fél világ. Azaz nincs az a magyar termék, amit el ne lehetne adni. Nem kell nekünk a rubel, jó nekünk a fa, az olaj, a gáz, az elektromos energia is? Miért is akarunk akkor Dunára vizet vinni?

 

A maradék megmaradó üzemben, gyárban dolgozó emberként pedig csak azok maradtak meg, akik az új tulajdonosnak a legnagyobb hasznot hozták.

Az új tulajdonosok hasznából viszont megint nem részesedett a társadalom!

A nyugati kereskedelem megszállta az országot, ezzel faragva tovább a magyarok munkahelyeit. Vettük nyakló nélkül a nyugati bóvlit, sajnos sokaknál az áruház átvette a templom szerepét. Kínosan ügyeltek nehogy fény derüljön arra, hogy ezen igyekezetünk megint magyar emberek munkahelyét számolta fel. Nem véletlen műve tehát a mai állapotunk!

 

Társadalmunkra maradt viszont a kiadás, a ráfizetés, a szerencsétlenek pénzelése, fenntartása, miközben a társadalom minden elemét eladósították, így egyre kevesebb pénzből kell ezt megtenni. Csodálatos egy forgatókönyv!

Sikerült a magánvilág hasznát a társadalom kárával egyesíteni!

Nem az optimalizációval van a baj, hanem az optimalizációs folyamat, vizsgálat határaival. Tehát milyen körben optimalizálunk?

Nem mindegy ugyanis az, hogy az optimalizálást a gyár kerítésén belülre végezzük, vagy kiterjesztjük az országhatárig. Másként fogalmazva: egyáltalán nem mindegy, hogy egy tőkés érdekében történik az optimalizálás vagy egy társadalom érdekében!

A multiknak és a pénzvilágnak lehetnek és vannak érdekei, de vannak más, nekünk sokkal fontosabb érdekek is!

 

Ebbe az országhatáron belőli optimalizálásba be kellene vonni az öngyilkosságok, a szegények, az alkoholisták, a betegek, a betegségek, az idő előtti elhalálozások, a legjobb fiatal magyar agyak, az orvosok kilopási költségeit, beleértve a meg nem született gyerekek miatti költségeket! Van mit figyelembe venni! Nekik mindig igazuk volt az elmúlt 22 évben, míg a társadalom érdekét említeni nem volt trendi, nem volt politikailag korrekt. Ügyesen azonnal a kommunizmus visszasírója címét akasztották a kritikusra.


A hasznok eloszlása, elosztása sem mindegy! Érje is meg termelni! Újra kell osztani a hasznot!

Termeljen a kisember magának először, majd nekünk, írom. De mi ennek a pénzügyi környezete? Reális elvárás ez?

Jó példa erre a magyar mezőgazdaság.

A magyar paraszt, a magyar gazda a legnagyobb hitelező, ráadásul rendkívül mostoha körülmények között!

A termelés beindításához neki földre, földbérletre, gépekre (traktor), üzemanyagra, vetőmagra, növényvédő szerekre, műtrágyára, oltóanyagokra, munkabérre, öntözési költségre, egyre drágább hitelre van szükség. Ez mind pénzbe kerül, nem is kevésbe. Sőt volt már olyan is, hogy a mezőgazdasági munkák beindulásakor nyilván egészen véletlenül megnőtt az üzemanyag ára.

Ha esetleg mégis elindul a termelés, sokszor már az elején eladósodva, jön az árvíz, a belvíz, az aszály, a klímaváltozással esetleg a sáska, a rengeteg és egyre újabb kártevők. Ezek után szinte alig marad neki valami.

De még nincs a kínoknak vége, hiszen jön a legszörnyűbb, a legrablóbb, a felvásárlás!

Krumpli áráért kérik a disznót! Annyit fizetni a dinnyéért, amennyiért a már megtermelt dinnyét a teherautóra sem rakják fel? Külföldi, hitvány minőségű, lényegében élelmiszer szemét (junk food), beszállításával leverni az árakat így eladhatatlanná tenni mindent, éppen akkor, amikor nagyon nehezen megtermett. Vagy eladja a rendkívül nyomott áron, magyarul áron alul, vagy a nyakán marad. Tökéletes kiszolgáltatottság, alárendeltség, miközben ő az érték létrehozója. Feje tetejére állt a világ.

Miközben éjjel – nappal dolgozott, még az ünnepnapokon is.

Sokszor kénytelen önköltség alatt eladni, miközben az önköltség többszöröséért vásárol! Kizsákmányolás ez a legjavából.

Az önköltségét sem kapja vissza, annak ellenére, hogy az értéket ő hozta létre, miközben rendkívül módon gazdagodnak azok, akik utána eladják a termékét. A kereskedelem és a termelő között meg kell változtatni a mai profitmegosztási arányt, különben nem lesz termelő, az összes eddigi erőfeszítés kárba veszik. Nem várható el a magyar gazdáktól az, hogy ráfizetés mellett dolgozzanak. Ez a rabszolgaság. Így áll elő az, hogy nem éri meg sem kukoricát, gabonát, gyümölcsöt, zöldséget termelni, sem disznót, marhát, birkát nevelni.

Megérne egy misét az, hogy miként lesz a termelőtől 60 Ft-ért vett almából a boltban 200-250 Ft-os alma. Valószínű az, hogy éppen az érték előállítójának a legkisebb a haszna.

Mintha egyetlen cél az lenne, hogy a magyar gazdának semmi sem legyen gazdaságos, semmit sem érdemes termelni. Ezt minél előbb be kell vele láttatni lehetőleg minél több termék esetén, hogy emiatt a szerencsétlen meneküljön a földjétől. Alacsonyabb annak a földnek az ára, amely nem hoz hasznot. Nosza, ne hozzon! Alacsonyabb annak a földnek az ára, amelyet ellep a szemét. Csak ennyi! Meneküljön a földjétől a gazda, tekintse kegynek, hogy valaki majd üveggyöngyért „megveszi” tőle. Ez a magyar gazda újkori földfosztása. Most nem törvénnyel veszik el, hanem rákényszerítik. A végeredmény ugyanaz.

Pedig valamikor rend volt ebben az országban legalább a hasznok eloszlása, elosztása tekintetében. Igazolják ezt az alábbi tokaji képek, melyeket dr. Nagy Attila úrtól kaptam:


A tisztes kereskedelmi haszon 4% volt a görög kereskedőtársulat szerint!


Aki vállalta a kereskedők közül, az büszkén kitette a bejárata, a kapuja fölé címerként.



Ha az igazi kapitalizmusban jó volt, akkor legyen ma is az!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze az állam általi, mai Európai csúcs ÁFA is mérséklendő.

Különben nem éri meg termelni.

Ma a gazda ugyanazoktól vásárol drágán, akiknek kínnal megtermelt termékét eladja olcsón. Amíg ez a harapófogó hat, nem lesz termelés!

 

 

 

 

 

 

 

 

Miről is írtak már 10 évvel ezelőtt a jó franciák?

Érdemes lenne elolvasni José Bové és Fracois Dufour „A világ nem eladó” című és a „Parasztok a „korcs-étel” ellen” alcímű könyvét elolvasni minél több embernek. Kiadta 2002-ben a Magus Design Stúdió Kft. Csak 236 oldal és mégis világosan bemutatja a szép új világ tendenciáit.

 

Hátha időben megismernénk a pénzvilág trükkjeit, és nem esnénk állandóan a csapdáikba.

Szabad legyőzni és felfalni a szomszédot, de mi védve vagyunk a veszteség ellen”;

A csalás megbecsült sport …”;

„… a pénzforgalom többet hoz a konyhára, mint a hagyományos termelési tevékenységek. Ma a pénz önmagában dolgozik; minden alkalommal, amikor körbejárja a földet, nyereséget termel.”

A pénz, a részvények, a nyugdíjalapok, a minden hájjal megkent spekulánsok és rablók hatalma kényszeríti rá a vállalatokra a nyereségérdekeltségüket, ezzel rászorítva őket, hogy embereket bocsássanak el, még akkor is, ha nyereségesen működnek …”

Ezek újfajta paraziták, pénzéhes vámpírok! A haszon megszállottjai.”

„… a határok megnyitása megöli élelmiszertermelő mezőgazdasági üzemeiket és elmélyíti a vidékről való elvándorlást, s ez veszélybe sodorja élelmezési önellátó lépességüket.”

Az igazságos kereskedelem azt jelenti, hogy a javakért a valós termelői költségeket fizetik, ezzel szemben jelenleg a világpiaci árak dömpingárak: mesterségesek, melyeket a gazdag országok rögzítettek az exporttámogatások vagy a leplezett belső támogatások által. Ez a gyakorlat a legtöbb esetben a hatalommal bíró vállalatok stratégiájának a része, amelyet az adófizetők pénzéből finanszíroznak, és amelynek célja azon országok árainak letörése, ahol meg akarnak telepedni. Miután a dömping által tönkretették a helyi mezőgazdaságot, ezeket az árakat újból felemelik.”

„… a mezőgazdaságot nem lehet kereskedelmi tevékenységre redukálni, …”


Tetszenek érteni? Az a gyanúm, hogy bár látszólag a mezőgazdaságot érintik az idézetek, a helyzet általánosabb!

A pénzvilág tendenciáival szemben a magyar gazdát, a kkv-okat olcsó hitelekkel, termékeik felvásárlásával, tisztes haszonhoz juttatásával kell segíteni.

Az ipar, a mezőgazdaság egyetlen célja a társadalom szolgálata!


Szeged, 2012. október 30.


 


 

dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök
okl. építőmérnök

 

 

 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Országgyűlési képviselők a TTIP-ről »
  • Miért természetes? »
  • A tényekhez igazodó úthálózat-fejlesztésért I. »
  • Kilövési engedély a vízlépcsőre? »
  • A Vidék Alap (VA) létesítéséért »
  • EU-s pályázat és nyilvánosság »
  • A vélemény nélküli MMK »
  • Új elnök és elnökség vezeti a Magyar Építőanyagipari Szövetséget »
  • A használatarányos útdíj bemutatása »
  • A csongrádi vízlépcsőről »
  • Lefojtott mezőgazdaság »
  • Tízmilliárdos állomás-rekonstrukció a MÁV Zrt.-nél »
  • Akadozik az energiahatékonysági projektek finanszírozása »
  • Belső energiapiac: erősödő régiós együttműködés Közép-Európában »
  • Útmutató a hazai ásványvagyon hasznosításához »
  • Kivitelezési szakaszban a közlekedésbiztonsági program »
  • Létrejött a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat »
  • Natura 2000, mint idegen gazdasági érdek »
  • A magyar kormányzati döntéseknek a vállalati szektorra gyakorolt hatásai »
  • Nemzeti Hajózási Stratégia »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    29 30 31 01 02 03 04
    05 06 07 08 09 10 11
    12 13 14 15 16 17 18
    19 20 21 22 23 24 25
    26 27 28 29 30 01
    Legfrissebb képtárak

    Magyar Termék Nagydíj Átadás 2011.

    Az ünnepélyes Eredményhirdetés idén is a „Gazdaság Ünnepe” volt. A ceremónián közel ötszáz jelen levő – gazdasági szakember, nemzetközi diplomata és média képviselő – osztozott a díjazottak örömében. Ünnepi köszöntőt mondott Dr. Latorcai János Úr országgyűlési képviselő az Országgyűlés Alelnöke. 2011.-ben 37 pályázó 39 pályázata kapta meg a Magyar Termék Nagydíj® tanúsító védjegy használati jogát. Ebből négy pályázó mindkét benyújtott pályázata méltóvá vált a díjra, két díjazott pályázat viszont két – két pályázó közös alkotása. A Magyar Termék Nagydíjakat Koszorús László Úr országgyűlési képviselő az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának Alelnöke adta át.