Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Szakma Közmű káosz
2012-07-20 16:38

Közmű káosz

|

A közművek - főleg a mélyépítés esetében - akár településen belül, akár kívül folyik az építkezés fölöslegesen óriási gondot, nagy veszteségeket okoznak a kivitelezőnek és a beruházónak egyaránt. Az aggodalom azért indokolt, mert a viszonyok romlanak, a rendszer nem öntanuló, és az építési kormányzat - ha van ilyen -, akkor a lovak közé dobta a gyeplőt. Törvényszerű ez a 21-dik században?

Közművek alatt a továbbiakban a földben lévő, a föld alá elhelyezni tervezett elektromos, gáz, ivóvízvíz, csapadékvíz, szennyvíz, gőz, hírközlési, kábel-TV kábeleket, vezetékeket, és szerelvényeiket értem. Írásomat vita alapként teszem közzé.

Egy sajnálatos mai építési modell
Egy tér újjáépítésekor a kivitelező elkezd dolgozni a tér egy részén, majd közmű miatt megáll, felhagyja a foltot, és a tér más részén új munkaterülete keres. Abba is belekap, mert szeretne haladni. Kis idő múlva itt is elakad, új foltot keres. A folyamat megy addig, amíg az egész teret feltúrja, majd leáll.
Mutogat a tervezőkre, a tervezők pedig a közművek kezelőire, tulajdonosaira.
A lényeg azonban az, hogy az építésre legalkalmasabb időszakban a kivitelező áll. Az állás miatt a gépek költségeit a kivitelezőnek fizetnie kell. A kivitelező nap, mint nap veszteséget termel. A közműkáosz nála forintosodik.
De bajba kerül a beruházó is, hiszen az állás szétveri, felborítja az építés időrendjét. A határidő betartásának elvárása miatt a hátralévő munkákra egyre kevesebb idő marad, amely miatt a minőség romlik, fennáll az esélye annak is, hogy a kivitelezés becsúszik az őszi esőkbe, mely ismét költséget növel.
Hiszen a víztelenítés, a talajcsere esetleges költségi mind olyan költség, melyet érdemes lenne megspórolni. Ha pedig határidőt kell módosítani, akkor a finanszírozó akadékoskodásával kell számolni. Könnyen jöhet kötbér is!
A nyár tombol, a kivitelező áll, a tér úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna. Az emberek, akik előtt mindez lezajlik, akik mindezt elszenvedik, a szokásos egymásra mutogatásból semmit sem értenek.
Az emberek, az üzletek nyelik a port, kerülgetik a gödröket, az akadálypályát, az üzleteknek a bevétel-kiesési időszaka megnyúlik, a közlekedés majdnem ellehetetlenül.
Stresszek tömege!

Alapvető lenne, hogy ez a kritikus építési időszak ne nyúljon meg pl. a közműzűrök miatt, hanem inkább minél jobban rövidüljön!
Van olyan közműkezelő, közműtulajdonos is, aki az általa adott egyeztetési nyilatkozatra még azt is ráírja, hogy az általa adott adatokért semmilyen felelősséget nem vállal. Megteheti?
Úgy néz ki, hogy sajnos igen! Ez annak beismerése, hogy azt sem tudja, hogy mit üzemeltet a világhírű, multi méretű cég. Megteheti, mert a trehányság költsége, mert sajnos ilyen is van, ma nem nála jelentkezik.
Magyarország lakossága fizetéséhez képest Európában a legtöbbet fizeti energiáért, vízért, szennyvíztisztításért, telefonért. Mi lenne, ha kevesebb pénz folyna ki az országból és a monopol helyzetű közműtulajdonosok végre pénzt fektetnének nyilvántartásaik pontosítására, egy közös térinformatikai szoftverben való ábrázolásába, elhelyezésébe.
A közműegyeztetés nem tartana egy hétig, hanem csak 5 percig.
Beszélni kell még arról a kárról is, amely abból ered, hogy a kivitelező megtalálja azokat a vezetékeket is, amelyekről a közműkezelő nem tud. Csak ez kárral jár, mert a szakítást, a törést helyre is kell állítani. A megtalált vezetékek miatt a többi közműtervet módosítani is kellhet, ez megint pénzkidobás.

Talán ezt a modellt nem lehet mintának állítani, talán meg kellene próbálni mindent megtenni azért, hogy ez elő ne forduljon még egyszer. Ma ugyanazokat hibákat követjük el rendre ismét, mindenki kárára, terhelve egymás idegrendszerét és pénztárcáját.

A próbaper, mint rendcsinálási mód
A mai világ a pénzről szól, ezért javaslom: a pénz nyelvén szóljunk a közműkezelőkhöz, közműtulajdonosokhoz.
A kivitelező kára, a beruházás időrendjének felborulása, az üzletek megnövő bevételkiesése és ennek következményei általában sajnos nem érdeklik a közművek kezelőit, tulajdonosait. Nem érdeklik, mert ők semmilyen következményből nem vállalnak semmit.
Ha kell, sokszor későn jönnek helyszínre, sokára reagálnak a megkeresésekre. Ráérnek. Ők vannak az erdő felől. Sokszor teljesen közömbösek a tervező, a kivitelező és a beruházó kínjaival szemben.
Egyetlen céljuk, hogy a tulajdonukban lévő hálózat minél nagyobb részét idegen forrásból felújíttassák, tehát saját anyagi hozzájárulás nélkül, ha kell akár zsarolással is. Ha ez így megy tovább, akkor a közművek miatti állásköltségek, kötbérek közműkezelőkre, közműtulajdonosokra való áthárítása céljából érdemes lenne próbapert indítani.

Amíg a közműtulajdonosok, közműkezelők szintjén nem jelenik meg a kár, addig sajnos remény sincs a rendre. Élni kellene ezzel a lehetőséggel. Sajnos jelenleg semmi sem ösztönzi a közműtulajdonosokat a káosz megszüntetésére, sokkal olcsóbb számukra a felelősség és a károk áthárítása.

A közművek helyigénye
Egy utca, egy tér, de egy külterület út felújításakor is azzal találkozunk, hogy a közterületet a közművek teljesen kitöltik, elfoglalják, kisajátítják maguknak. A közművek egy térbeli pókhálót képeznek. A baj az, hogy ugyanezt az újakkal is kénytelenek megtenni, mert az előzmény nagy kényszer. Lassan nem lehet egy árkot kinyitni, egy fát elültetni, mert a közművek és védőtávjaik ezt lehetetlenné teszik. Ez egy 3D-s káosz.
Az az érdekes, hogy a közterület kitöltése akkor is bekövetkezik, ha kevés a közmű és akkor is, ha sok. Még azzal sem törődnek, hogy ezzel a gondolkodással az utánuk közművet elhelyezni kívánók dolgát nehezítik meg!
A régi világban állami volt a közmű is és a föld is. Ma általában magánkézben van a közmű, de igényt tart az állami területen való elhelyezésre. Nyilván így ez számára olcsóbb. Nem kell magán földtulajdonosok sokaságával tárgyalni, megegyezni, nem kell fizetni. Profitja extraprofit méretű.
Sőt elkezdi a szolgalmi jogokat bejegyezni a köz- és magánterületekre, amely monopol helyzetét erősíti, hiszen ezután újabb és még újabb feltételei lesznek majd. Ezzel a magánterület értéke egyértelműen csökken. Hol van a magánterület szentsége?
Kis kiadás, nagy bevétel a képlet, mindannyiunk kárára! Ez is egy tipikus példája annak, amikor a magánhaszon közkárral jár együtt, hiszen a közterületre rakott közművet elhelyezése után kerülgetni kell, nem lehet tetszőlegesen megválasztani a közterület fenntartónak a fenntartási, üzemeltetési technológiáit. Az egyszerű így nyűggé válik.
Nem lehetne a magánközműveket kiszorítani a közterületekről, vagy a közterület minimális sávjába szorítani, ahol csak lehet, hiszen azoknak a szolgáltatásból jó nagy a bevételük, tehát vállalhatnák az elhelyezés új módjával járó költségeket.


Két gondot szeretnék vitára feltenni

1. A meglévő közművek térbeni helye
Szinte majdnem biztos az, hogy ahová a tervező a közművek helyét megkapja, ott nincs közmű. Viszont bárhol másutt lehet. Nem segít a kötelező bemérés sem, mivel az jórészt csak az újakra vonatkozik. Sajnos sokszor a bemérés sem történik meg. Hol vannak ezen felül a régi közművek, melyek a hálózat jelentős részét alkotják? A cél nyilvánvaló: ismerni kell a közművek TÉRBELI helyét! Ebből nem szabad engedni.

2. A közművek és a területhasználat
Javaslom szigorítani a közművek közterületen való elhelyezés szabályait. A teljes közterület használhatósága helyett közművet elhelyezni CSAK EGY SÁVBAN lehessen!

2.1 A védőtávok újragondolása
Ha földbe tesszük a közműveket, akkor ezerféle védőtáv betartása kötelező, ha közmű alagútba, akkor mindez kevéssé fontos. EGYSÉGESÍTÉS kellene. Hasznos lenne a védőtávok mindenféle, mai műszaki csökkenési lehetőségeit feltárni, mert minden továbbinak ez az alapja.

2.2 Közművek és az útépítés
A közműtulajdonosok előszeretettel írják elő pl. a gázvezetéknél a 2-2 m-es védőtávot, melyben csak kézi földmunka végezhető. Ezt a gyakorlatot sajnos követi egyre inkább a többi. Ha a térbeli pókhálóra rárajzoljuk egy tér esetében ezeket a védőtávokat, akkor csak kis lyukakban dolgozhat gép, míg a többi helyen szinte csak régészeti módszerekkel lehet földet kitermelni.
De nem csak földkitermelés az út- és járdaépítés, melyről illedelmesen elfelejtkezünk. Az út és járda pályaszerkezete rétegekből áll. A rétegek anyagát be kell szállítani a helyszínre. A szállítást, tehát az építési forgalmat kibírják a különböző korú, minőségű vezetékek? Vagy itt is gyerektalicskákkal kell anyagtömeget behordani? Ez ugye életszerű!
Ha egy pályaszerkezeti réteget nem tömörítünk meg terítése után, az akkor nem számít útépítésnek, azt valami másnak kell akkor nevezni. Az építési tömörítést, a vibrációt kibírják a vezetékek? Nyilván legtöbbször nem, vagy emiatt alig tömörítenek. Csodálkozunk ugyanakkor azon, hogy az új utak nem tartósak? A hitvány utak, a növekvő fenntartási költség miatti költség is kár, a közművek helytelensége miatti kár!
Azt alig merem leírni, hogy a síkbeni védőtáv nem térbeni inkább? De akkor csak növelem a bajt, mert különleges alakú terekben kézzel kell tömöríteni, amivel bevisszük az inhomogenitást, mely az út legnagyobb ellensége.
Kell arról a kárról is beszélni, amely a meglévő utak közmű miatti felvágása miatt keletkezik. Ezek helyreállítása szinte soha sem sikerül. Ez újabb kár. Nem lehet ezeket azzal elintézni, hogy be kell tartani a mai előírásokat. Hiszen a közműépítést követő helyreállítás egy idegen test lesz, mely a szomszédaitól eltérőn tágul, süllyed, és ezért reped. A felületen pedig megjelenik miatta két hézag, mely előbb-utóbb kinyílik, elválik, a víz behatolásának lehetősége ezzel megnő, mely viszont lecsökkenti a tükör teherbírását, melyet követ a kátyú. Beépítjük a kátyút!
Minden kárt össze kell gyűjteni és a közműves döntések alapjául tenni.

2.3 A közművek sávban való elhelyezése
A cél az lenne, hogy a közterület minél kisebb részét foglalja el a közmű. Ehhez tisztázni kell a védőtáv mai fogalmát, szükségességét, kihagyása esetleges műszaki megoldását. Ha a közművek zöme sávban lenne, azok meghibásodása is csökkenne. A meghibásodás is kár, az eddigiekhez hasonlóan, ezért figyelembe veendő. Végre lenne helye a fásításnak!

2.4 A közműalagutak
Ez az ideális megoldás, melyre törekedni kellene. A betelepülés az alagútba természetesen nem azonnal, nem egyszerre történne, hanem mindig egy vezeték elévülése, felhagyása után következne, a számára az alagútban kijelölt helyére. Általában a vezetékek nem egyszerre válnak használhatatlanná, nem egyszerre van felújítási pénze a közműtulajdonosoknak. Ez természetes. Az új vezetékeket egyből csak alagútba lenne szabad engedni, a régieket felújítani pedig csak az alagútba helyezésével lehetne engedni.
A gond csak pénzügyi: nincs megoldva az, hogy ki fizesse a befogadó közmű alagutat. De ez nem műszaki gond. Meg kell nézni a fejlett országok gyakorlatát! A közműalagút a közművek élettartamát is lényegesen megnövelné, tehát létéhez üzemeltetői anyagi érdek is fűződik. Nyilván nem érdemes alagútba vinni a gravitációs és a nagy átmérőjű csöveket, vezetékeket, mint a pl. csatornák. Mindent el kellene követni a közműalagutak építésének elősegítéséért.

Mit lehetne csinálni addig, amíg a sávok, az alagút általánossá nem válik?
Amíg a fenti áldatlan helyzet fennáll, kötelező tervezői feladat legyen a tervezés előtt a meglévő közművek tényleges helyének rögzítése keresőárokkal, kamerázással. Ez nyilván időt és pénzt kér, melyet kapjon meg a közműtervező.
A tervező felelőssége nyilván csak azokra a vezetékekre, csövekre vonatkozna, amelyekről a közműkezelő tud. A tervező feladata csak a tudott vezetékek térbeni helyzetének rögzítése lenne.


Ez az idő és pénz, azonban csak töredéke annak, amely az építés közben leállás és az építkezés alatti közműrongálás miatt keletkezik. A kötelezővé tételt megkerülhetetlenné kellene tenni. Ne tudjon a beruházó a pályázati határidőre mutogatva semmit kihagyni. Inkább ne pályázzon!
A településeken rengeteg a burkolatbontás különböző okokból. Ilyenkor láthatóvá válik rengeteg meglévő közmű, melyeket be lehetne mérni és egy térinformatikai rendszerben tárolni. Az idő haladtával a látszólag összefüggéstelen foltok értelmet kapnának, összefüggővé válnának, értemet kapnámak. Ez nem kér feltárási költséget!

Szeged, 2012. július 20.

dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök
okl. építőmérnök
 
 
 
Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Francia többsávos, koncentrikus körforgalmak »
  • Különböző úttípusok egymást követő sorozata egyazon úton »
  • Sávszámok és sebességek a holland A2 autópályán »
  • Újrapozicionálás vagy a káosz elmélyítése? »
  • Tisza és árvizei »
  • A tervezési sebességről a szolgáltatási színvonalra helyezzük át a súlypontot »
  • Az elkerülő utakért, a környezeti kapacitásért »
  • Az autómentes Tisza-partért »
  • Egy párbeszéd kezdete? »
  • Nem kellett volna inkább disztingválni? »
  • A vízgazdálkodás XXI. századi stratégiája »
  • Vélemény a Gyorsút nevű ÚME tervezetről »
  • Hajókázna-e ma Vedres István a Tiszán? »
  • A Szeged–Makó tram-train »
  • A szegedi Déli-hídról »
  • Az építő és a romboló Tisza »
  • Szegedi árapasztó csatorna és az első hivatalos, elutasító vélemény »
  • Dán úttípusok »
  • A tényekhez igazodó úthálózat-fejlesztésért IV. »
  • A tényekhez igazodó úthálózat-fejlesztésért III. »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    29 30 31 01 02 03 04
    05 06 07 08 09 10 11
    12 13 14 15 16 17 18
    19 20 21 22 23 24 25
    26 27 28 29 30 01
    Legfrissebb képtárak

    Célkeresztben a vízgazdálkdás

    A Vidékfejlesztési Minisztérium, a Magyar Hidrológiai Társaság, az Agrárkamara, és a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata hívta a szakembereket a vízgazdálkodás változásait és korszerűsítési folyamatait tárgyaló konferenciára.