Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Mérnöktársadalom Valóban támogatják a KKV-kat?
2012-03-30 14:10

Valóban támogatják a KKV-kat?

|

Nemrég ajánlati felhívás jelent meg az egyik meglévő magyar főút útburkolatának felújítására, melyen át jól be lehet mutatni a hazai KKV-k helyét, helyzetét a mai valóságunkban, inkább válságunkban. Támogatják, vagy ölik a KKV-kat? Ezt kérdezi dr. Rigó Mihály okl. erdőmérnök okl. építőmérnök. Mire várunk? Talán nem tudjuk, hogy mit kell tenni, vagy képtelenek vagyunk cselekedni?

Az ajánlatkérés szerint nem új utat kell tervezni, hanem egy régi, leromlott utat felújítani. A feladat lényegében aszfaltrétegek terítése megfejelve egy kis kerékpárút tervezéssel. Mondhatni egyik sem a NASA technológiája, így van esélye annak, hogy Nobel-díjasok nélkül is megoldható, hiszen nem egy különleges Duna-híd tervezése a feladat. Lényegében egy rutin fenntartási feladat tervezendő.

A feladatot egyértelműen szabályozzák a nagy számban létező Útügyi Műszaki Előírások, mint kvázi szabványok. A feladat a mindennapok szokásos beavatkozása lenne, ha nem hagynánk figyelmen kívül a fenntarthatóság elvét, ami itt nyilván azt jelenteni, hogy nem hagyjuk a végtelenségig lerongyolódni a nemzeti vagyon részét képező útvagyont. Annyira elhanyagoljuk, elhasználjuk, túlhasználjuk ugyanis az utakat, hogy egy rövid idő múlva már a fenntartási technológiák használhatatlanok, bevethetetlenek lesznek, és azokat gyakorlatilag újjá kell építeni. Ilyen környezetben arról kellene örömmel írnom, hogy végre beindult, elkezdődött valami. Ne örüljünk azonban hirtelen!

Nézzük tovább a feladat további jellemzőit:
- A vidéki mérnökök ugyanazon egyetemeken, főiskolákon szerezték ismereteiket, mint a fővárosiak.
- A vidéki mérnökök ugyanazon szoftvereket használják, mint a fővárosiak.
- A vidéki mérnökök ugyanannak a mérnöki kamarának a tagjai, mint a fővárosiak.
- A vidéki mérnök a helyszínen lakik, ami már eleve lehetővé tenné az olcsóbb és jobb munkát.
- A kiírt feladat természetes szakaszokra lenne bontható, így az ajánlatkérés szakaszonként is történhetett volna. Hiszen a teljes kb. 35 km-nyi hosszon belül van elkerülő út, külterületi szakasz, belterületi szakasz, egy híd és környezete, és egy megyehatár is. Ennek megfelelően minden szakasznak más is lehetne a tervezője, munkához juttatva a helyi mérnökirodákat.
- Rendkívül lényeges sajátosság az, hogy az előkészítéssel megbízott hazai mamutcég ellenérdekelt. Számukra ugyanis sokkal egyszerűbb az egyetlen tervezővel való kapcsolattartás, mint ha mondjuk 8 tervező lenne. Nyolc helyett csupán egyetlen szerződés.
- A mamutcég feltételezése az, hogy az ajánlatadó és az ajánlatban megnevezett alvállalkozók fognak dolgozni. Ez tévedés, a napi gyakorlat egészen más.
- Az előbbi feltételezés alapján a fővárosi ügyvédi irodákat hizlalják, akik egyre képtelenebb formulákat nyomnak át, fogadtatnak el, hiszen így a bonyolulttá tett folyamat vezérlése, kiértékelése ismét a számukra fial.
- Az előbbi generál elv a valós életben azonban csak addig működik, amíg az az egy valaki meg nem nyeri a munkát. A nyertes az esetek zömében azonnal elkezdi a feladatot osztani. Sokszor előfordul a többszörös, a többszintű osztás. A végén szinte fillérekért végrehajtja azt valaki, miközben az érdemi munkavégzés nélküli munkaosztogatók haszna többszörös. Életszerűtlen a mamutcég feltételezése.
- A munka haszna aránytalanul oszlik el. A semmittevők nagyot kaszálnak, a dolgozók fillérekhez jutnak!
- Ismert kivitelezői gyakorlat az is, hogy a bejelentett alvállalkozói körön túl lényegesen több alvállalkozó dolgozik, de kihasználva a kiskapukat, gépbérletnek, munkaerő bérletnek nevezve a jelenséget olyanok is dolgoznak, akik az ajánlatadáskor még véletlenül sem lettek nevesítve. A közbeszerzési eljárást bonyolító jogászok közben azt hiszik, hogy kellően elbonyolított munkájukat jól végzik.
- Ez a folyamat nyilván drágább a társadalomnak, de senkit sem érdekel.
- Azt a munkát ma, amit a lebonyolító szervezetnek kellene elvégezni, a nyertes pályázó végzi el. A mamutcégnek figyelembe kellene végre venni a KKV-kat, azokat partnernek kellene végre tekinteni. A lebonyolító cégnek végre a ténylegesen munkát végző céggel kellene közvetlen kapcsolatban lenni!
- Ha az ajánlatadó bejelenti alvállalkozónak a munkavállalóját, akkor attól is elkérik még a nagyanyja kutyaoltási bizonyítványát is. Amikor azonban a közbeszerzés befejeződött elindulnak a munkák, és a pénzek ellenőrizhetetlen osztogatása, visszatartása, beindul a káosz, mely nagyon sokszor botrányba vezet, pedig adófizetői pénzről van szó!
- A bedolgozók sokszor ismeretlenek, nem esnek át azokon a szűrőkön, amelyek kellenének a minőségi munkához. Olcsó kontárok szabad terepe a munkahely. Az így elkészült tervek és munkák minősége még a közepes szintet sem érik el. Ez megint a társadalom kára, melyet az eddigiekhez kell számítani.
- Nincs a terveknek színvonala, minősége. Az ebből dolgozó kivitelező sem áll hivatása csúcsán. A kettő következménye az a selejt, amit naponta kapunk, ami ráadásul egyre drágább. A német ideológia: precíz terv, precíz kivitelező, precíz műszaki ellenőr! Hol vagyunk ettől. Ahhoz, hogy ide eljutottunk a félresikerült közbeszerzés, a generál elv, a sokszoros alvállalkozó szisztéma, a lebonyolító mamutcég érdekének, kényelmének minden elé helyezése vezetett el.

Korábban írtam egy összefoglaló dolgozatot Problémakatalógus címmel, mely itt érhető el.

A cikk alapja a Mérnök Újság (MMK!) kb. egy éves interjúsorozata volt, melynek során a lap szerkesztője a megyei mérnökkamarák vezetőinek véleményét kérte a vidéki mérnöktársadalom napi gondjairól. A kamarai vezetők a legtöbbször a munka hiányát, a vidéki feladatok fővárosi tervezők általi elhappolását tették szóvá. A kamara pedig panaszaik megismerése után semmit sem tett.

Mérnök elődeink el tudták érni a minőségi munkát, részekre tudták bontani a tervezési és építési feladatot a természetes határaik mentén, mint ahogyan erről itt írtam.

Rendkívül figyelemre méltó az a tény, hogy az igazi kapitalizmusban egy ajánlatkérés, és egy ajánlatadás néhány oldalnyi volt csak, mint a cikkemben látható!

Ma túlbonyolítják a világunkat, hiszen a példabeli ajánlatkérés több 10 oldalnál és még egy dokumentáció is hozzá van ragasztva. Természetesen azt hangoztatva, a mögé bújva, hogy így majd jobb minőséget, az olcsóságot kapunk, de soha nem érjük el egyik célt sem!

Mert vannak bőven napi gondok! Nincs a vidéki mérnököknek munkája, egyre többen mennek tönkre, ki vannak – eléggé gyalázatos módon – szolgáltatva a fővárosi nagy tervező cégeknek, akik elhappolják előlük a vidéki tervezéseket is, majd a nyerés után – néha sokadik alvállalkozóként - kiosztják nekik éhbérért a feladatot. Szinte úgy van beállítva a rendszer, hogy a nyertes a fővárosi, a vidéki pedig az esetleges végrehajtó, éhbérért. Ebben a rendszerben egy vidéki tervező egy ilyen kiírást olvasva és látva lealázását meg sem mer szólalni, mert akkor még a megalázó bérű munkától is elesik. Egzisztenciális kényszerek is hatnak.

A folyamat legalább két évtizede zajlik, a szent piac, a szent versenye oltára előtt. Mindenki ismeri a mantrát, a hegyi beszédet az egyedül üdvözítő piaci versenyről, a piaci versenyzők esélyegyenlőségéről, a KKV-k támogatásának fontosságáról és ismeri az ezt kísérő keserű valóságot is. Megy megállíthatatlanul a folyamat, mintha a világ legtermészetesebb dolga ez lenne, miközben a kettő egymással köszönő viszonyban sincs.

Ma a közbeszerzési törvény lehetővé teszi a törvényt céljaival, filozófiájával ellentétesen használni.

Hol van az ajánlatadók esélyegyenlőségének biztosítása akkor, amikor a feladat elvégzésére alkalmas potenciális ajánlatadói tág kört néhány számukra teljesíthetetlen feltétel kiírásával eleve kinyírhatnak, kikapcsolhatnak.
Mint az említett ajánlatkérés esetén is. Hiszen egy évtizede munkanélküli világban élők miként teljesíthetik azok az egy, jobb esetben néhány személyes, mérnöki tervező cégek az alábbi feltételeket?

A minimum ügyesnek nevezhető kiszorító kitételek:

Pénzügyi alkalmassági minimumkövetelményként alkalmatlan az az ajánlattevő, aki: „3. az ajánlattételi határidőt megelőző utolsó 3 naptári évre vonatkozóan (2009. 2010. 2011.) a közbeszerzés tárgyából (közúti tervek készítése) származó nettó árbevétele az elmúlt 3 évben összesen nem éri el a nettó 100 millió Ft értéket.”

Ugyan miből lenne ennyi munkája, bevétele? Hiszen évtizede a fennmaradásért küzdenek a vidéki kis mérnökcégek, önkizsákmányolással, létszámcsökkentéssel igyekeznek ideig-óráig kínlódva fennmaradni.

Ehhez hasonló a műszaki alkalmatlansági követelmény is: „1.3 az ajánlattételi határidőt megelőző 3 évben nem rendelkezik legalább 15 km országos közúton végzett 11,5 t burkolat-megerősítés és/vagy szélesítés engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítése tárgyú … referenciával.”

Nyilvánvaló, hogy ilyenekkel csak néhány cég rendelkezik, mert a korább évek hasonló kiírásai rendre ugyanilyen kiszorítók voltak. Szinte csak a véletlenen múlt, ha a kicsik referenciához juthattak. Ők sorozatosan ki voltak már eddig is zárva és úgy tűnik, ki is lesznek zárva.

Nyilvánvaló az is, hogy aki egy ilyen munkából 1 km-t meg tud tervezni, az meg tudja tervezni a 15 km-nyit is. A kettő között nem minőségi, hanem pusztán csak mennyiségi a különbség! A nagyobb szám egyedül a kiszorítást szolgálja.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen ajánlatkiírás készítéshez az ajánlatkérés megfogalmazójának csupán néhány adatot kell csak ismerni. Ezek birtokában a szintet ott húzza meg, ahol akarja. Pontosabban ott, ahol kiesnek azok a lehetséges ajánlatadók, akiket nem akar látni, hogy csak azok maradjanak a körön belül, akiknek a munkát szánják.

Ismét írom: ezzel a gyakorlattal kizárják a munka elvégzésére alkalmasok széles körét, lényegében piacot szűkítenek, a versenyt korlátozzák, a jók kiválasztását akadályozzák, mindent szemben a mantráikkal.

Közgazdász körökben sajnos a nézet terjed, hogy a hazai KKV-ok négyszer annyi támogatást kapnak az államtól különböző formákban, mint amennyi az EU-ban szokásos. Egy lépésre vagyunk szinte attól, hogy a KKV-k kisebb támogatást kapjanak. Mintha a túltámogatás miatt itt a KKV-ok virágkora következett volna be.

A Magyar Mérnöki Kamara és az egyéb KKV-érdekképviseleti szervek a helyzetbe belenyugszanak?

Néhány szempont az elmozduláshoz


1. Nem azzal kellene támogatni a KKV-kat, hogy jogilag tisztán minél több munkát kapjanak?


2. Nem azzal kellene támogatni őket, hogy a munkájuk haszna náluk maradjon, és ne tegyék zsebre azt a föléjük ülő parazita cégek?


3. A legújabb közbeszerzési törvény tiltja az ajánlatkérési kiírást a KKV-k érdekei szerint – tehát természetes szakaszokra, természetes munkanemekre szétbontva – megfogalmazni, ahogyan ez az életben, a valóságban amúgy egyből megtörténik?


4. Ha tiltja, akkor ez miért nem lett legutóbb módosítva, miért maradhatott úgy?


5. Ha nem tiltja a legújabb közbeszerzési törvény, hanem esetleg támogatja a KKV-kat, akkor miként jelenhetett meg ilyen ajánlatkérés?


6. Miként lehet a lebonyolítással, az előkészítéssel megbízott állami mamutcég ellenérdekeltségét végre megszüntetni? Meddig hivatkozhatnak a generálelvre, amely számukra egyértelműen a legkényelmesebb, számukra a legkisebb munkabefektetést igénylő mód?


7. A lebonyolítási, előkészítési munka miért nincs piacosítva, miért monopólium? A sok-sok önkormányzatnál hasonló feladatokat csupán néhány szakember lát el, mint a hazai állami mamutcég.


8. A generál elvvel a valódi munkavégzők kiesnek a lebonyolító, az előkészítő látóköréből, ami hitvány minőséghez vezet. Miért nem élünk a minőségjavítás ezen fontos eszközével?


9. Miért nem emeljük a munka minőségét a hely ismerete miatti többlet információ hasznosításával, amely egyedül a helyi mérnökök ismerete?


10. Meddig érdemes a társadalom számára több okból is drága állami szisztémát fenntartani? A több munkaosztó szint hasznát is a társadalomnak kell megfizetni.


11. Mikor kerül végre közvetlen kapcsolatba, mindenféle áttételt kiiktatva a lebonyolító a tényleges munkavégzővel?


12. Mikor nézik át a fenti folyamatot, hogy valóban ez-e az adófizető pénzének a leghatékonyabb felhasználási módja?


13. Hol van a MMK és a többi érdekvédelmi szervezet?


14. Nem kellene-e az előbbiekről a kamaráknak és az érdekvédelmi szervezeteknek végre tárgyalni és egységes álláspontot kialakítani? Mire várunk?

Szeged, 2012. március 30.

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Ergo+LeoVISION: Interaktív 3D virtuális valóság alapú látás, koordináció- és munkahatékonyság-fejles »
  • Szent Borbála szoboravató Zalaegerszegen »
  • Dulovics Dezső halálára »
  • Vitaindító a Mérnöki Kamara stratégiájáról »
  • A demokrácia »
  • A Mérnöki Kamara »
  • Széll Jenő gyászhíre »
  • Meghalt Dohnalik József »
  • Elhunyt Szilvássy Zoltán »
  • Elhunyt dr. Seregi György »
  • Elhunyt Hankó Zoltán dr. »
  • Elhunyt Szántó Miklós »
  • Elhunyt Bálint Gábor »
  • Elhunyt Kardos Imre »
  • Eleink igyekezete és a mai prekar mérnökök »
  • Elhunyt Öllős Géza 1928-2014 »
  • Tarlós »
  • Meghalt Dr. Poda Jenő »
  • Megújult a Magyar Építész Kamara elnöksége »
  • Betelt a pohár III. »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    29 30 31 01 02 03 04
    05 06 07 08 09 10 11
    12 13 14 15 16 17 18
    19 20 21 22 23 24 25
    26 27 28 29 30 01
    Legfrissebb képtárak

    Főépítészi Konferencia 2011

    XVI. Országos Főépítészi Konferencia - "Vendégváró vízpartjaink" címmel került megrendezésre Balatonfüreden, 2011. augusztus 24-26-án az Anna Grand Szállóban A harmadik nap: 2011. augusztus 26-án a plenáris ülésen volt jelen a Mérnökkapu.hu, hogy tájékoztassa az érdeklődőket az építész szakma aktualitásairól. A plenáris ülés levezető elnöke Keresztes Sándor állami főépítész volt. Előadók: Bodonyi Csaba DLA – „…az építészeti szakma helyzete.alulnézetből…” Dr. Szaló Péter területrendezési- és építésügyi helyettes államtitkár – „…az építésügy jelene és jövője…” Az előadásokat hozzászólások, párbeszéd követte.