Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Szellemi tulajdon Mekkora a szellemi tulajdonunk?
2012-02-13 14:58

Mekkora a szellemi tulajdonunk?

|

A Szellemi Tuladon Nemzeti Hivatalának elnöke, dr. Bendzsel Miklós 2012. február 8-án sajtóreggelire hívta a sajtó képviselőit. Több körülmény indokolta a nyilvánosságot. Az SZTNH lezárta a 2011-es évet. Tevékenysége nagy múltú, 116-dik éve működik, több törvénymódosítás, jelentős hazai és nemzetközi esemény általában feladatbővülést, lényeges kompetencia-növekedést eredményezett, és ezekhez illeszkedő fontos informatikai fejlesztések történtek. Mindezek igénylik, hogy bővüljenek a hivatalról kialakított képzetek is.

Az előzetes összefoglaló olvasható a Gyorsítás hegymenetben c. híradásban. Az összejövetelen az elnök tájékoztatót tartott a hivatal megnövekedett feladataival kapcsolatos programokról, eljárásokról és az elmúlt időszakban tapasztalt hazai és nemzetközi trendekről. Így különösen:
– a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a kreatív iparokért (szerzői jogi szabályozás, új üzleti modellek, gazdasági erő) kifejtett tevékenységéről,
–  a K+F tevékenység minősítésének hatósági feladataira való felkészülésről,
–  az iparjogvédelmi bejelentések és oltalmak dinamikájáról (gyorsítás hegymenetben, új külgazdasági opciók), és
– a Közép-európai központ, és a globális partnerség, a hazai innováció szolgálat létesítésével kapcsolatos törekvésekről.

Dr. Bendzsel Miklós elnök tájékoztatója

Hivatalunk januárban immár a 116. évét kezdte meg. A modern ezredfordulós nemzetgazdasági és kulturális kihívásoknak megfelelve az iparjogvédelmi, innovációs, illetve a szerzői jogi aspektusért is felelt. Egy évtizeden keresztül mind a konzultációs, mind a nemzetközi képviseleti munkában címzett kormányzati felelősséggel dolgozott. Az elmúlt két évben a kormány javaslata két lépcsőben jelentősen bővítette a feladatkörünket.
Az első lépcső eredményezte azt, hogy Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala néven, a jogelőd – a Magyar Szabadalmi Hivatal patináját nem feledve –, de azt meghaladva működünk. Ennek az az üzenete, hogy a gazdaság és a kultúra originálisan új versenyelőnyt, valamint hozzáadott értéket produkáló alkotásaiért és teljesítményeiért kiegyensúlyozott, koncentrált felelősséget viselünk.
A verseny nagyon érzékeny a monopóliumokra és az egyenlő elbánásra – amit kikövetelnek a versenyjog szabályai, úgy az uniós belső piacon, mint globális értelemben. A gazdasági eredményességet és versenyt, a szellemi tulajdon védelmét nemzetileg vigyázó hatóságok átlátható, transzparens viszonyok között mégis odaítélt monopoljogokkal serkentik. Hivatásunk, hogy ezt a közgazdasági paradoxont átültessük a gyakorlatba, hogy ezek a monopoljogok sziklaszilárdak legyenek, állják ki a riválisok okszerű, legitim igényeit; ellenben ne adjunk olyasmire előjogot, ami ezt nem érdemli meg.



Az iparjogvédelmi hatósági tevékenység és a szerzői jogi ügylet bővült a múlt év elején. A regisztrációs és a nemzetközi képviseleti jogosultság mellé a kulturális tárcától a mi hivatalunkhoz került a közös jogkezelő szervezetek felügyelete is. Ez kilenc szervezetet jelent – melyek legnagyobbika az Artisjus –, akik megszereznek valamifajta, szerzői joghoz kapcsolódó felhasználási, engedményezési jogot, hogy a piacot monitorozva, az engedély nélküli felhasználást kiszűrve összegezzék azokat a törvény szerint járó jussokat, melyek ezen szellemi alkotások anyagi kompenzálására hivatottak. Ezek a magánjogi egyesületek évszázados múltra tekintenek vissza. Az első ilyet 1900-as évek első évtizedében Huszka Jenő alapította.
A szerzői joghoz kapcsolódó tömörülések a tervgazdaság időszakában állami képződményben forrtak össze, amit az állam a magánjogok adminisztrálásában magának vindikált, de ez a monopólium sértette az önrendelkezés és a piacgazdaság elvét. 1996-tól a kormányzat visszaadta ezeknek szervezeteknek a jogosítványt, fenntartva a jogot az állami kontrollra és a visszahatási folyamatok felügyeletére. Ez sok konfliktust, érdekkülönbözést- és ütközést is hordozó terület, melynek reformját a múlt esztendőben az átláthatóság és az egyenlő esélyek kiterjesztése irányában változtatta a kormányzat.

Idén január 1. óta próbáljuk nem csak adminisztrálni, hanem a felelős kormányzati partner pozíciójából segíteni és szinergiákkal serkenteni ezt a kultúrát. Pár kevésbé látványos, de nagyon ígéretes jogosítvány került a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának missziójába.
– Az egyik az országkép formálása, az egységes országmárka kidolgozásában való iparjogvédelmi és szerzői jogi kapcsolódás. Egy magára valamit adó, eredményes, középméretű, kulturális egyediséggel rendelkező ország képe feleljen meg a nagy múltú nemzeti kultúra talaján virágzó kínálattal – melyet magunkénak tudhatunk az anyanyelvünktől a tudományos tevékenységig –, és itassa át a rólunk szóló, vagy keltett képzeteket.
Fontos, hogy ezt a kormányzat operatív módon is építse. Hiszen ezt nem egy év alatt, hanem folyamatosan, szorgalmas aprómunkával lehet csak felépíteni a szakstratégiák és politikák bázisán, a nemzeti kulturális és a nemzeti innovációs pillér szereplőinek és partnereinek együttműködésével. Ide tartozik a Magyar Tudományos Akadémiától a nemzeti közintézményeken keresztül a modern alapítványok sora is. Ezzel a jogosítvánnyal e funkciónak katalizátora lett a hivatalunk.
–  Fontos a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésének szerepköre. A magyar innováció az állami direkt pénzeszközök lététől, kiutalásától, koncentráltságától függ. Szociológiai és gazdasági tapasztalat, hogy a magyar K+F-költségeknek negyedét-ötödét az életben tartásra, a működésre használják fel, nem pedig az új, versenyképes tartalmak létrehozására.
Az utólagos firtatás – amikor már nem orvosolható az így elfecsérelt vagy másra használt összeg – nem megoldás. Ezért a kormány eltökélte az előzetes elbírálást lehetőségét is.
Ha egy K+F terv, projekt vagy program – komoly eredményeket ígérve – pályázik valamilyen közpénzre, akkor igény esetén minősítjük a kutatás-fejlesztést, és a megvalósítás esélyét. Az adóhatóság által már gyakorolt jog számunkra február 1-jén nyílt meg.
–  Harmadrészt (az iparjogvédelmi jogok annyit érnek, amit ki lehet belőlük kényszeríteni) az érvényesítésnek – mind a végső esetben a bírósági érvényesítésnek, mind a preventív funkcióknak, az erre való fegyelmezett reagálásnak és avatott tájékozódásnak – a kultúráját kell megteremtetni, és ennek tekintetében is új eszközöket kaptunk.

Néhány jellemző adat az elmúlt esztendőről


Az előző évhez képest 2–8%-kal ugrott meg a magyar iparjogvédelmi belföldi aktivitás, ami a szabadalmi területen 2%-os. Ellenben paradigmaszerű változás következett be végre a szolgálati típusú találmányok, szabadalmi jelentések számában, ami 1/3-ával nőtt. A védjegyigények száma 8%-kal növekedett, közel 4000 darabra, ami tetemesnek mondható – megjegyzem a világgazdaságban és Európában is hasonlót látunk.
Az innovátorok bármennyire is nehéz, nagyon jól tudják és élik azt, hogy a válság idején kell beruházni. 30%-os és különösen bíztató a dizájn-területen a növekedés, és okot ad az örömre, mert hivatalunk felel, pl. a magyar formatervezési szakpolitikának az életben tartásáért.
Az EU-elnökség nyilvánvalóan kiemelt volt a mi tevékenységünkben is. A legnagyobb port méltán felvert vívmány – amelyben döntési fázisig sikerült komoly kompromisszumokat elérni – az ún. egységes hatályú európai szabadalom jogintézményének kimunkálása (az európai szabadalmi bíráskodási rendszerrel összefüggő dossziék), illetve folyamatos szakmai támogatás az uniós tárgyalásokat vezető minisztériumok számára. Ez utóbbi területen komoly esélyünk van arra, hogy a továbbképző központot Budapestre hozzuk.
Tavalyi – egy kétéves és százmillió forintos beruházással – a nagyközönség számára elérhetővé tettük az elektronikus lajstromot, iratbetekintést- és nyilvántartást. Konszolidáltuk az elektronikusan is birtokunkban lévő adatvagyont, és 1,5 milliárd olyan rekordot tartunk számon, amely hazánk tekintetében többségében érvényes, vagy historikus jelentőségű. Ezek közül az egyik rejtett, de nagy büszkeségre okot adó a teljes magyar történeti szabadalmi adatbázis digitális fellelhetősége, ami 274 ezer szabadalom hozzáférését jelenti.
2011-ben információért belföldön a hivatalunkkal 40 ezren léptek személyes kontaktusba. A hivatallal – hivatásszerűen – kapcsolatban állók száma 400 ezres nagyságrendű. Az ismételten visszatérők száma 700 ezres, a letöltött dokumentumszám 1,5 millió.
1650 graduális oktatásban részt vevő egyetemista végzett valamilyen céltanfolyamot a mi segítségünkkel, és 1100 professzionalista személyre kiterjedő konferencia és szeminárium zajlott, kb. 20 alkalommal, az ország 12-14 helyszínén.

Nemzetközi dimenziókban említést érdemel, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala két vezetője meghatározó funkciókat tölt be. Nekem van szerencsém az évi 1700 millió eurót mozgósító Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának elnökhelyettesi székét magaménak tudnom, míg Ficsor Mihály a hivatal jogi elnökhelyettese a Közösségi Védjegy és Design Hivatal igazgatótanácsának elnöke.
Emellett hivatalunk regionális „szerkesztőhivatal” is volt. Jogintézményenként eltérően 8-12 európai államnak – az ő szabadalmi és védjegy publikációinak – vagyunk a közhatalmi, elektronikus kiadóhivatala. Ezt kiterjesztenénk, hogy jöjjön létre egy virtuális közép-európai intézet magyar vezetéssel, amely a régió javára, anyanyelvén és angolul szabadalmaztatási vélelmet szerezhet. Ezt az osztrák és román partnereinkkel együtt szeretnénk megvalósítani.

Ezek jellemezték a kétszázegynéhány fős, saját bevételéből élő és magát fenntartó, eredményes – az államkincstárt fél milliárd forint nagyságrendű befizetéssel támogató – hivatalunkat.

A tájékoztatót követően újságírói kérdésekre válaszolt az elnök


–  Márciustól a cégek kérhetik a K+F-tevékenységük minősítését. Mit jelent ez a cégeknek, követi-e ezt a cégek minősítésének folyamata, illetve milyen fokozatai vannak ennek?
–  83 000 forintos, áfa-mentes szolgáltatási díj egy ilyen minősítés. Becsléseink 500–1000 darab közötti értékelést kérnek majd ki, dinamikus fejlődéssel kalkulálva. Fokozatok csak inherens módon vannak, mert ez nem eredményminősítő. Mi a tevékenységet minősítjük, hogy a céltételezés és az annak a szolgálatába állított erőforrások és a felhalmozott tudás, valamint a kutatási program viszonya milyen. Vizsgáljuk, hogy ez már létező kutatott terület-e. Ezt a minősítést csak bíróságon lehet megtámadni, vagyis a felelőssége is, de garanciális ereje is nagy.

–  Tehát nem kutatóhelyet minősítenek, hanem konkrét kutatási programokat. Mi a helyzet az államilag finanszírozott kutatásokkal, kutatóhelyekkel, számukra mi a minősítés ügymenete?
–  Nagyon fontos, hogy az ilyen jogalanyok minősítési kérelme önkéntes. Aki biztos magában, annak nem kell hozzánk fordulnia, nyugodtan állhat egy utólag igényelt adókedvezmény fázisa elé. Ez a minősítés nem egy abszolút tevékenység, nem kell kvalifikációt szerezni, mi az adórendszer biztosított kedvezményeinek szempontjából tartottuk fontosnak ezt. Ezt döntően azok a kis- és középvállalkozások használhatják, melyek jóhiszeműen elindulnak valamiben, és a minősítéssel bebiztosíthatják magukat a NAV felé, a későbbi adóhatósági dilemmákat elkerülve.

–  Az adóhivatal ezt a minősítést elfogadja?
–  Törvényi felhatalmazásunk van erre a tevékenységre az adótörvényben és az innovációs törvényben is. Az adóhatóság számára is törvény írja elő, hogy köteles a minősítésünket elfogadni.

– A szellemi tulajdonvédelmi hivatal feladatköre lényegesen megnőtt, és koncentrálódnak az ehhez kapcsolható feladatok továbbra is. Meggyőződésem, hogy a gazdaság jelen helyzetéből a kiutat igazán a tudomány, a szellemi energia, az eredmények emelhetik ki, melyek a hivatalhoz tartoznak. A műszaki értelmiségnek óriási feladata van, intenzív szellemi munkára volna szükség. Nagyon sok olyan történetet hallottunk, hogy szabadalmakat nem Magyarországon jegyeztek be, és ezek gyümölcseit így nem hazánk élvezte. Van-e arra vonatkozó program, ami segítené a hazai feltalálókat, a mérnököket; gerjesztené őket a bennük lévő tehetség nemzet hasznára történő kamatoztatásra?
– Teljesen egyetértek az elmondottakkal. A kormány innovációs kabinetjének állandó partnereként a tegnapi ülésünk fényében tudok reagálni a kérdésre. Az Innovációs Alap nem visel járulékfizetési kedvezményeket, hanem alanyi jogon a célcsoport egésze be kell fizesse üzleti eredményének meghatározott százalékát, és melyből összesen 45 milliárd forint tevődik össze. Ennek determinációja az összeg felénél nagyobb. Az ezévi keret 20 milliárd forint, a jövő évi várhatóan 36 milliárd, ami kb. 8-10 nagy pályázat keretében kerül kiosztásra.
A tipikus feltalálói magatartás üzleti hasznosítására, piacra vitelére a kormányzat a negyedév végéig 2-3 milliárd forintot szeretne meghirdetni. A magyar nyertesek láttatása valahogy nem valósul meg, miközben minden fürdő, köztér, díszkövezet stb. viseli öles betűkkel, ha ez uniós pénzből valósult meg, eközben a K+F-címen megkapott, több százmilliós tételekkel végrehajtott eredmények kommunikációja szegényes Magyarországon – nem tudom az okát.

–  Mit tehet a sajtó, mennyiben tudjuk segíteni ezeket a folyamatokat?
–  Például, ha ezután nem maradnak némák. Ha a kérdéseiket itt, nekünk is felteszik. Pozitív irányultságukról meg vagyok győződve, de ez a fajta fásultság, csönd és jólneveltség nem bocsánatos magatartás többé, ha valamennyien ki akarjuk ragadni az országot a mai tesze-toszaságából. Azt gondolom, hogy a kérdéseik közérdekűek. Azt tehetik, hogy érzékenyen reagálnak, hogy provokálnak minket. Egy olyan hivatalban vannak most, ahol a 230 főből 190 diplomás, 150 fő legalább két nyelven munka- és tárgyalóképes az anyanyelvén kívül, több mint 150 embernek van iparjogvédelmi szakképesítése, több mint 100 embernek van ECDL-vizsgája. Több tucat tudományos fokozatú ember dolgozik itt és legalább 15 kollégám nemzetközi tudományos vagy szakdiplomáciai szervezetben vállalt tisztséget. Meg lehet minket szólítani, alkotó párbeszéddel. Az a mozzanat, hogy egy meg nem nevezett napilap megengedi magának, hogy a tervezett sajtótájékoztató közleményében foglaltakhoz képest lesajnáló, 2%-os adatot, majd pedig a hamisítás visszás eseteit hozza hosszú hasábon, és ez az egyetlen tükre ebben a napilapban a mi hivatalunk munkájának, ez lehet ellenzéki magatartás, de egyébként önsorsrontó, nemzeti lesajnálás. Ezt a szerkesztői attitűdöt meg kell bontani. Bocsánat, hogy visszadobom a labdát: mit tehetnek? Gyakorolják a hivatásukat! De a kérdése egyébként öröm volt, hogy mit tehetnek.

– A feladatok a Szabadalmi Hivatal és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala tekintetében sokkal bővebbnek tűnnek. Mennyire tudnak ennek megfelelni? Mi a cél, meddig akar a hivatal elmenni, például az innováció kapcsán?
–  Nem lehet következmények nélkül az újdonságok kereszttüzében lenni. Nálunk állandóan az újat keresők fluxusa jön be a kapun. Ez arra sarkall, hogy ne csak egy hatóság legyünk, hanem legyen végrehajtó, erjesztő, katalizáló hatásunk. Addig akarunk elmenni például, hogy a hungarikum-törvény, ami most van tárgyalás alatt, szakavatottan bánjék az iparjogvédelmi eszközökkel, olyan kulturált, Európában honos tanúsító védjegy jogintézménnyel legyen aládúcolva, amely segíti a közösségi piacon az itt kvalifikált, piacra vihető értékeket.
Azt gondoljuk, a határ ott van, amikor gondoskodtunk arról, hogy a szerzői jogi közös jogkezelő szervezetek a kulturális támogatásaikat ne fülledt mikroviszonyok között osszák el, eléggé diktatórikus módon. Oda szeretnénk eljutni, hogy az évtized közepén három dologban mérhessük a létünk hatásfokát:
a./ A magyar felsőoktatást ne hagyhassa el úgy diák, hogy a diplomája mellé egy jogszabályokat magyarázó magatartási kiskátét nem kap útravalóul.
–  Szeretnénk bizonyítani, hogy minden állami fillér és forint tudatosan van elköltve.
b./ Legyen legalább tíz tudományos, innovációs, globális méretekben befolyásoló műhelyünk és legyen háromszáz olyan vállalkozása a nemzetgazdaságnak, amelyik a saját szakmájában lényegében jegyzett, a világpiacot legalább az európai belső piac méretében befolyásolni képes a maga szűk szegmensében.

– Lehet-e azért valamit tenni, hogy az innováció és a K+F, illetve annak a kommunikációja hasonló elbírálással vagy kedvezménnyel tudjon bírni, mint mondjuk a labdajátékoké? Amíg a társasági adómból 70%-ot felajánlhatok egy sportegyesületnek, amit előtte az MLSZ jóváhagy, és ennek 70%-a után kedvezményt is vehet igénybe a cég, addig innovációs célra, vagy annak kommunikációjára ilyen összeg nem hiszem, hogy fordítható vagy felajánlható...
– A sport kiemelt szerepe két dolognak mindenképpen köszönhető. Egyrészt Magyarországon nagy hagyománya van, és elismert a nevelési koncepcióban a sport meghatározó szerepe, de úgy, hogy ez annak használ, aki végzi, mégis eközben van egy szórakoztató, üzleti oldala is. A másik, hogy vannak régi, vagy jelenkori dicsőségek, olyan értékek, amelyek elvesznének, ha nem kapnának kiemelt támogatást. Ugyanezt, ha átfordítom a tudomány és innováció területére: annak kommunikációja is kapjon, az csak egy alkérdés. Az előző példánál maradva olyan, mintha a sportközvetítés is kapna valamilyen szintű extra támogatást. Itt azokat, akik „bajnokok” az alaptevékenységben, kellene, hogy felsorakozzanak az önnönmaguk láthatóvá tétele érdekében. Például az, hogy az Agy Díjas Freund Tamást rávegye egy hiteles, közvetítői újságírói grémium, hogy váljon az innováció nagykövetévé. Továbbá meg kell győzni a politikai elitet (személy szerint), hogy az Innovációs Alap újraindításánál a törvényben legyen egy olyan kommunikációs torta, melyben átlátható, pályázható formában az ilyen pénzek 3%-a a professzionista tudósítást, a beavató tudásmegosztást, szolgálja. Összefoglalva tehát fontos:
A tudományos kommunikáció „nagykövetsége”, a politikai meggyőzés, tanulni a sportból, azt átemelni ide, hivatkozni az utolsó legjobb gyakorlatra, és kreatívan felpörgetni a nem veszejtendő értékeinket újra és újra.

 
Buday Miklós






















Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • ÁSZ jelentés – megalapozatlan elemekkel »
  • Középfokú iparjogvédelmi tanfolyam »
  • Átadták a Jedlik Ányos-díjakat. »
  • Budapesten jön létre a Visegrádi Szabadalmi Intézet »
  • Jedlik Ányos-díj – 2014 »
  • Az SZTNH támadásának háttere »
  • Ujvári János diplomadíj-pályázat 2014 »
  • Magyar siker az európai szabadalmi politikában »
  • Ujvári János diplomadíj-pályázat »
  • Együttműködés aláírására került sor az MTA és az SZTNH között »
  • Iparjog_12 pályázat »
  • Egységes uniós szabadalmi szabályok »
  • Új piaci szereplő az innováció intézményrendszerében »
  • Közép-Európai Szabadalmi Intézet alakul Budapesten »
  • Jedlik Ányos-díj – 2012 »
  • Mekkora a szellemi tulajdonunk? »
  • A szerzői jogi ágazatok súlya a magyar gazdaságban (2009) »
  • A magyarországi kutatás-fejlesztési ráfordítások, 2008-2010 »
  • K+F adóösztönzők »
  • A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    29 30 31 01 02 03 04
    05 06 07 08 09 10 11
    12 13 14 15 16 17 18
    19 20 21 22 23 24 25
    26 27 28 29 30 01
    Legfrissebb képtárak