A Tisza-szabályozás

A Polis Nemzetközi Kulturális Egyesületet szerint a Tisza-szabályozás az 1848 és 1908 közötti időszakban a magyarok „második honfoglalása” volt, hiszen megvalósítása 17 000 km2 területet, Magyarország mai területének egynegyedét tette ezzel szabaddá a mezőgazdaság számára. Emellett csökkent a lakosságot, ipart és közlekedést fenyegető árvíz veszélye is, és a szabályozás alapot adott a folyami hajózás, kereskedelem alapjainak.

Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar a vízszabályozás királyi biztosa 1846. augusztus 27-én tette meg az első, ünnepélyes kapavágást a Tisza-szabályozás kezdetekor. Vásárhelyi Pál terveit az olasz Pietro Paleocapa hagyta jóvá.

Köszöntötte a megjelenteket dr. Szemerei Péter az idén gróf Széchényi Ferenc által 210 éve alapított Országos Széchényi Könyvtár általános főigazgató-helyettese. Az eseményt bemutató kiállítást, a Tisza-szabályozás térképeit  Giuseppe Monsone és Sajó Andrea mutatta be. A témát - rövid történelmi áttekintéssel - Erminio Raiteri méltata, különös tekintettel a  Vásárhelyi Pál és Pietro Paleocapa mérnökök szerepére.  A kiállítást követő beszélgetést Szabó Győző moderálta, és biztosította, hogy a jelen lévő olasz hallgatóság is teljes értékű résztvevője lehessen e fontos és érdekes rendezvénynek.

A témához Csorba László történész a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a 19. század és a reformkor szakértője Széchenyi habitusáról tartott bevezető előadást.
Domokos Miklós mérnök, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet munkatársa ismertette a Tisza-szabályozás gondolatának felvetődésétől a megvalósulásig, illetve a mai állapot kialakulásáig vezető legfontosabb eseményeket, és a Tisza-szabályozás hatásait, a kutatási eredményeket.