Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Szakma A környezetvédők felelőssége
2011-06-29 13:17

A környezetvédők felelőssége

|

A környezetvédelem az emberi magatartásnak egy jellemzője, pozitív – kedvező és előrelátó – szellemi beállítottság a természettel szemben, földünkkel szemben. A környezetvédelem fogalma szerintem analóg a humanizmussal, ami egy történeti mozgalomról kapta nevét. A humanizmus egy olyan szemléletet és magatartást jelent, amely tiszteletben tartja embertársaink teljes fizikai és szellemi szabadságát és méltóságát.


Előre kell bocsátani, hogy a cím magyarázatot igényel, mert máskülönben félreértésre vezethet. Előfordul ugyanis, hogy a „környezetvédő” szót egy határozottan definiált (értelmezett) tudományterület vagy szakma szakértőinek megnevezésére használják. Az ilyen nézet nyilvánvalóan fogalomzavart eredményez, mivel az élet mindenfajta megnyilvánulása, s minden emberi tevékenység szoros kapcsolatban van a természettel, a környezetünkkel. Következésképpen nincs olyan halandó, aki mindentudónak vallhatja magát. Így tehát egyetlen emberi lénynek, egyetlen tudósnak sincs joga azt a látszatot kelteni, hogy ő az a páratlan személy, aki a világ mindennemű környezeti problémáit áttekinteni képes. (Ha mégis megjátssza ezt, akkor megcsalja önmagát és a társadalmat.) Nem, egyáltalán nem így van!

 

A „környezetvédő” kifejezés nem vonatkozhat egy különleges tudományterület vagy szakma művelőjére, és következésképpen a környezetvédelem sem lehet egy különleges tudományterületnek vagy szakmának a megjelölése. A környezetvédelem az emberi magatartásnak egy jellemzője, pozitív – kedvező és előrelátó – szellemi beállítottság a természettel szemben, földünkkel szemben. A környezetvédelem fogalma szerintem analóg a humanizmussal, ami egy történeti mozgalomról kapta nevét. (Az ókori Görögországból és Rómából származik, a középkorban újjászületett, s a virágkorát a Reneszánszban érte el.) A humanizmus egy olyan szemléletet és magatartást jelent, amely tiszteletben tartja embertársaink teljes fizikai és szellemi szabadságát és méltóságát.

 

Így az összehasonlítást eképpen lehet összefoglalni:
- a humanizmus egy pozitív beállítottságot kíván az embertársakkal szemben,
- a környezetvédelem meg pozitív magatartást jelent a természet iránt.


A humanisták tudományágakat és szakmákat képviselő férfiak és nők voltak, éspedig igen eltérő társadalmi rétegekből. Hasonlóképpen, minden embertársunk – függetlenül foglalkozástól és a társadalomban betöltött helyzetéből – lehet környezetvédő, sőt annak kell lennie. Mindazonáltal tudomásul kell vennünk, hogy egyes tudományágak és szakmák közelebbi kapcsolatban vannak a természettel, mint mások. Így például egy biológus sokkal szorosabb viszonyban van az ökológiai problémákkal, mint egy mérnök, akinek építőmérnöki vagy gépészmérnöki képesítése van. Ezért nyilvánvaló, hogy a mérnök tanulhat, – sőt neki is tanulnia is kell – a biológustól, a meteorológustól, és más olyan szakemberektől, akinek alaposabb tanultsága és tapasztalata van a növény- és állatvilág, további légköri viszonyok tekintetében, egy kiszemelt műszaki létesítményt körülvevő vidék, illetve az egész földgolyó tekintetében. Másrészről nem minden biológus szükségszerűen eredményesebb környezetvédő, mint egy mérnök vagy egy közgazdász, ha az utóbbiak természetkedvelők és ha a környezeti hatásokat szélesebben értelmezzük, mint ahogyan korábban történt. Hangsúlyoznunk kell ugyanis, hogy az utóbbi évtizedek során a reális környezeti hatások megítélés tekintetében egy lényeges változásnak vagyunk tanúi.


Régebben a lokális és rövid idejű befolyások vizsgálatára összpontosult a figyelem, viszont újabban rájöttünk arra, hogy a regionális, sőt globális kihatások és a hosszú-távlatú konzekvenciák a döntő tényezők annak eldöntésében, hogy egy mű létesítése és üzemeltetése környezetvédelmi szempontból elfogadható-e vagy sem. Ezenkívül feltétlenül meg kell vizsgálni egy fogyasztási igény felmerülése vagy megnövekedése esetén azt is, hogy az új igény kielégítésének más alternatív megoldásai (ha a javasolt művel szemben vannak ilyenek) milyen környezeti hatásokat váltanának ki.

 

A környezeti előnyöket és hátrányokat amennyire lehet számszerűsíteni kell, s az előnyök-hátrányok mérlegét a lehetséges alternatív megoldásokra is fel kell állítani, s a mérlegeket össze kell hasonlítani. S mindezt szakembereknek kell elvégezniük, éspedig objektíven, hangulatkeltő szólamok és politikai elkötelezettségek felhasználása nélkül.


Ha egy fejlesztési program, vagy kiválasztott mű megvalósítása kérdésében dönteni kívánunk, akkor nem elegendő annak kizárólagosan a természetre való kihatásait figyelembe venni, hanem elkerülhetetlenül tanulmányozni kell a szociális és gazdasági következményeket is. Végül is, s talán nem utolsósorban, az ember és gyermekei is – nemcsak a fauna és a flóra – részei a természetnek; őket is meg kell védeni.
Ezenkívül egyes esetekben a tervezett művel, illetve annak kihatásaival szemben azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen és mekkora környezeti, gazdasági és szociális következménnyel járna – a közeli és távoli jövőben egyaránt – az az alternatíva, ha a mű nem valósulna meg. Egy ilyen összehasonlítás gyakran meglepő eredményt mutat.


Mindebből ésszerűen következik, hogy azoknak a döntésre jogosult „környezetvédőknek” (politikusoknak, s azok szakértőinek a különböző tudományterületekről és szakmákból) kötelességük pártatlanul megvizsgálni és összehasonlítani a paraméterek (tényezők) három csoportját, amelyek egyenlő fontosságúak:
1. Környezeti hatások, a szokásos értelmezésben (a növény- és állatvilágra, a talajra, a vizekre, a légkörre és a tájra).
2. Szociális következmények (az emberi élet körülményeire és biztonságára).
3. Gazdasági korlátozások (amelyek megszabják a társadalom financiális terhelhetőségét).


Sajnos a második és a harmadik csoportba tartozó szempontok néha az elhanyagolás vagy alábecslés áldozataivá válnak.
Nem volt célja ennek az írásnak, hogy részletekbe merüljünk, vagy példákkal mutassunk be. Nyilvánvaló, hogy számos esetben egyes környezetvédelmi követelmények ellentétben állnak a szociális és gazdasági érdekekkel. Így a „környezetvédők” döntésükért felelősséggel tartoznak a társadalomnak.


Befejezésül tudomásul kell venni: az a környezetvédő, aki jogosulatlan kívánságok teljesítését erőszakolja, tulajdonképpen ellensége a környezetnek, mert eltúlzott követelmények kielégítése országa gazdasági forrásainak kimerülését okozza, és agy később az elszegényedett nemzet a környezetvédelem minimális igényeinek kielégítését sem tudja finanszírozni.

(Forrás: Mérnök Újság I. évfolyam 1. számában, 1994. szeptember. Fotó: Buday  Miklós)

 

Dr. Mosonyi Emil

 

 

 

Mosonyi Emilről részletesebben: itt 



Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Francia többsávos, koncentrikus körforgalmak »
  • Különböző úttípusok egymást követő sorozata egyazon úton »
  • Sávszámok és sebességek a holland A2 autópályán »
  • Újrapozicionálás vagy a káosz elmélyítése? »
  • Tisza és árvizei »
  • A tervezési sebességről a szolgáltatási színvonalra helyezzük át a súlypontot »
  • Az elkerülő utakért, a környezeti kapacitásért »
  • Az autómentes Tisza-partért »
  • Egy párbeszéd kezdete? »
  • Nem kellett volna inkább disztingválni? »
  • A vízgazdálkodás XXI. századi stratégiája »
  • Vélemény a Gyorsút nevű ÚME tervezetről »
  • Hajókázna-e ma Vedres István a Tiszán? »
  • A Szeged–Makó tram-train »
  • A szegedi Déli-hídról »
  • Az építő és a romboló Tisza »
  • Szegedi árapasztó csatorna és az első hivatalos, elutasító vélemény »
  • Dán úttípusok »
  • A tényekhez igazodó úthálózat-fejlesztésért IV. »
  • A tényekhez igazodó úthálózat-fejlesztésért III. »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    29 30 31 01 02 03 04
    05 06 07 08 09 10 11
    12 13 14 15 16 17 18
    19 20 21 22 23 24 25
    26 27 28 29 30 01
    Legfrissebb képtárak

    Célkeresztben a vízgazdálkdás

    A Vidékfejlesztési Minisztérium, a Magyar Hidrológiai Társaság, az Agrárkamara, és a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata hívta a szakembereket a vízgazdálkodás változásait és korszerűsítési folyamatait tárgyaló konferenciára.