Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Szakma Körkép a hazai gázellátás jelenéről és jövőjéről II.
2011-10-09 08:11

Körkép a hazai gázellátás jelenéről és jövőjéről II.

|

A Magyar Energetikai Társaság (MET), megalapításának 20. esztendejében, kezdeményezett egy újszerűen működő Energiaműhely elnevezésű rendezvénysorozatot.

Cél, hogy egy cégeken és szervezeteken átívelő szakmai műhely működjön.

A második rész a különböző szakterületekről felkért hozzászólók gondolatait tartalmazza.

 Körkép a hazai gázellátás jelenéről és jövőjéről II.

A felkért hozzászólók gondolatai


Dr. Zsuga János okleveles gázmérnök, a Földgázszállító Zrt. vezérigazgatója, címzetes egyetemi docens, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszt Polgári Tagozat kitüntetettje:
Hozzászólásokra kértek fel minket, csak nem tudtuk, hogy miről kell véleményt mondanunk. Nagy örömmel hallgattam a docens úr szavait, miszerint úgy beszélünk a földgáziparról, mintha minden teljesen rendben lenne, és csak néhány technikai kérdésről, mérnöktudományról kellene beszélgetnünk. Fenntartom azt a sokat hangoztatott véleményemet, hogy Magyarországon a földgáz szociális, gazdasági és politikai kérdés. A szociális kérdés jellege miatt minden szakmai törekvésnek arra kell irányulni, hogy valami módon ezt a két kérdést együtt kezelje, és megpróbálja megoldani azt a problémát, amit mindenki ismer, és úgy hívnak: gázár. Ennek csökkentésére kell a szakmának olyan közös megoldást adni, amit – elnézést a következőért, sosem politizálok – a politika be tud fogadni. A csökkentésnek két módszere van: minél több terméket kell hozni Magyarországra, minél több helyről. A jó hír az a földgázszállítással, amit láttunk az előző előadásban, hogy földgáz van és nagyon sokáig lesz, a rossz hír pedig az, hogy van, de rossz helyen, hiszen Magyarországra mindenképpen szállítani kell.

Magyarországon sokszor hangoztatjuk, hogy mai utat kell járnunk, és ez a földgáz esetében akár igaz is lehet. Hazánkban több mint 40% a gáz szerepe, ez kimagaslóan nagy arány, és nagyon sokáig így is marad. Én nem hiszek abban, hogy közép- vagy rövidtávon meg lehet változtatni a gáz szerepét, és ki lehet váltani bármilyen más energiahordozóval. Ezért hazánknak kell egy olyan megoldást keresnie, ami teljesen független attól, hogy lesznek-e nagy nemzetközi vezetékek, amit Szilágyi doktor is felvetett. Ezek a projektek csak részben függenek Magyarországtól, megvalósulásuk pedig bizonytalan. Hazánk nem túl nagy előnye, hogy ebben a régióban középen fekszik. Minél több gázvezeték fut át itt, annál nagyobb a biztonság a hazai gázellátásban, és annál kevésbé fordulhatnak elő olyan események, amik 2009-ben megtörténtek. Közismert tény, hogy a szocialista érában Magyarország ún. zsákországként funkcionált, egyetlen bejövő gázvezeték volt, és a Szovjetunió gazdasági függőségben tudta tartani vele Magyarországot. A rendszerváltást követően változás állt be, száz százalékkal nőtt a csövek száma, hiszen kettő csövünk lett, ami azt jelenti, hogy nyugatról is érkezik hazánkba gáz – ami egyébként döntően szintén az orosz gáz. Nagyon bosszant, amikor ezen felháborodnak az emberek, hiszen be kell látnunk, hogy ebbe a régióba nem tud máshonnan földgáz érkezni, csak Oroszországból. Ha valaki ezt szidja, gondolja végig, hogyha rá lenne bízva ez a kérdés, honnan máshonnan szállítana földgázt.

A tavalyi évben ismét megdupláztuk a gázcsövek számát, mára négy darab vezeték érkezik Magyarországra, hiszen átadták a Romániából és Horvátországból érkező új összekötő vezetékeket. Hazánk felismerte, hogy ahhoz, hogy valós alternatívát lehessen adni az orosz gáznak – hangsúlyozom, hogy alternatíváról van szó, nem az orosz gáz kiváltásáról –, ahhoz szükséges, hogy más szolgáltatásokat is elérjünk, a fentiek miatt lehetőleg észak-déli irányból. Ezért a szomszéd országokkal való szövetséget kerestünk egy Lengyelország-Szlovákia-Magyarország-Horvátország vonalra. Ennek jelentősége, hogy mind a lengyel, mind a horvát (bolgár?) nemzet termel, ahonnan valósan lehetne eseti földgáz vásárolni. Nagyon óvok mindenkit attól, hogy azt gondolja, le lehet válni az orosz vonalról, a hosszú távú szerződésről 2015-től, mert hosszú távon a máshonnan vásárolható gázmennyiség nem fogja biztonságosan fedezni hazánk ellátását. Emlékezzünk vissza a 2009-es gázválságra! A magyar fogyasztók döbbenettel fogadták azt, hogy korlátozhatják az ellátásukat. Válaszolva Szilágyi doktor kérdésére az út, hogy meg kell teremteni az alternatívákat, a lehetőséget, hogy hazánk máshonnan is vásárolhassa a földgáz. Viszont szembesülnünk kell azzal, hogy a biztonságos mennyiség hosszú távon továbbra is keleti irányból érkezik. Emiatt minél hamarabb meg kell kezdeni a hosszú távú szerződéses tárgyalásokat Oroszországgal, mert nyilván minél később kezdjük meg, annál kedvezőtlenebb kondíciókat kaphatunk.


Kiss Csaba Attila, a Magyar Villamos Művek Zrt. vezérigazgatójának tanácsadója, az MVM új gázüzletága kereskedelmi részéért felelős, igazgatósági tag
Mindenki azt kérdezte tőlem, hogy mit keres egy villamosipari cég a gázpiacon. Az új energiastratégiánk azt mondja, hogy a magyar állami szerepvállalásnak meghatározóvá kell lennie a földgázpiacon is. Stabil szereplőjévé szeretnénk válni a piacnak, egyfelől ez egy kiszámíthatóságot jelent a gázpiacon. Ez generál bizonyos versenyt, és ezzel egy bizonyos kontroll is elvárható. A másik célunk a piacon való megjelenéssel a profit termelése, amit felhasználhatunk a büdzsébe való befizetéssel, vagy befektetéseinkre fordítjuk. Amikor profitot termelünk, az állam számára könnyítjük meg a nehéz helyzetet. A gázpiacra való belépésünk nagyon ellentmondásos, vitatott lett.
Szakértői becslésem szerint a következő időszakban várható gázfogyasztás kb. 12,8 milliárd köbméter lesz itthon. A hazai forrás ebből kb. 2,8 milliárd köbméter, a keleti forrás (és ezt most az árképzés alapján mondom, tehát minden olyan gáz, ami a Gazprom árát hordozza magában) kb. 8 milliárd köbméter, a nyugati forrás pedig (spot-árazással érkező) kb. 2 milliárd köbméter. A keleti ár a domináns, így a hazai termelés árát is ehhez igazítják. Tehát ma az általunk felhasznált gáz 80%-a a Gazprom ár alapján van beárazva. A spot-árak ennél alacsonyabbak, tehát az új gázüzletág egyik konkrét célja 2011-ben, hogy a két ár közötti különbséget próbáljuk megszerezni valamilyen formában, és kínáljuk fel a távhőpiac számára. Ezzel is segítve azt, hogy elkerülhető vagy minimalizálható legyen a távhő árának emelése. Májusban tettünk egy nyílt ajánlatot, aminek hatására – ezt a sajtóból tudom – 6-7%-kal csökkent a távhőtermelők számára felajánlott gáz ára.

Azt a célt kaptuk, hogy a jövő évre egy markáns kereskedővállalatot alakítsunk ki, eredetileg úgy tervezve, hogy 2012. július 1-ével kezdjünk el kereskedni, de ezt előrehoztuk egy évvel. Nem konkrét célunk, hogy a már említett Gazprom-tárgyalásokat lefolytassuk, de mint kereskedő cég feladatunk, a mai 80/20%-os arányú Gazprom/spot árakban hosszú távon való valamiféle egyensúly beállítása. Ezért nyilvánvalóan szeretnénk a Gazprommal tárgyalni. Elhangzott egy konkrét kérdés, hogy kinek a felelőssége az orosz partnerrel tárgyalni? Ilyen nincsen, a Gazprommal az tárgyal, akit ők tárgyalóképesnek vélnek. Remélem, nagyon sok vállalt, aki ma Magyarországon jelen van, oda fog menni, mert valószínűleg az fog győzni, akinek jobb tárgyalási pozíciója van, aki jobb árakat és feltételeket tud szabni, aminek eredményeképpen ő lesz az importőr Magyarországon, és az árverseny jót tesz a fogyasztónak. Szeretném hangsúlyozni, hogy az MVM a piacra való belépésével hosszú távon, a nemzeti érdekeket figyelembe véve gondolkodik. Remélem, kedvező hatással lesz a jelenlétünk a piacon.



Jászberényi Zoltán okleveles gépészmérnök, az EON Földgáz Storage Zrt. igazgatósági elnöke, vezérigazgató hozzászólása.
Az eddigi felszólalások alatt, amikor a gázár szóba került, mindenki rám nézett, pedig megpróbáltam a sarokban megbújni. Határozottan mondom, hogy a földgáz tárolását irányítom az E.ON portfoliójából, a földgáz nagykereskedelme nem tartozik szorosan a területemhez. A földgáziparban a regionális szerepünkből és geopolitikai helyzetünkből adódóan a földgáztárolás versenyhelyzetet tud teremteni. Három fontos szerepünk van a magyar piacon: az ellátás biztonsága, a rövid távú spot-piacok, és a megújuló energiák fogyasztásba integrálása.

Az ellátás biztonsága már szóba került, Zsuga vezérigazgató úr nagyon pontosan megfogalmazta hazánk kitettségét, nem térnék ki rá. A második feladatunk egy kicsit új világ, hiszen a földgáztárolás egy átalakuló piac, partnereink egy átalakuló gazdasági környezetben, egy átalakuló piacon vásárolnak gázt és kívánják azt tárolni. Ez a rövid távú spot-piacok. A földgáztárolásban fel kell készülni a rugalmasságra, hiszen a régi, klasszikus szezonális földgáztárolás – amikor nyáron betárolunk, télen pedig ki – véget ért. Konkrét példa a tavalyi esztendő, amikor karácsony és szilveszter között intenzíven betároltunk, míg augusztusban a 30 fokban az egyik üzemet meg kellett fordítani kitárolásra a kapacitási igényeknek megfelelően. A mai időkorlát nem ad lehetőséget, hogy a harmadik célunkról bővebben beszéljek. A földgáztárolás a jövő egyik eszköze lehet, hiszen fontos, hogy minél több megújuló energiát tudjunk a jövő energiapolitikájába és az energiaellátásba integrálni, viszont a földgáznak – szemben a villamos energiával – megvan az az óriási előnye, hogy tudjuk tárolni, akár hosszú távon is. Az új technológiákban, amikben gondolkodunk, akár hidrogént, akár sűrített levegőt tárolhatunk, amit adott esetben, amikor egy szélerőmű vagy egy megújuló energiaforrás kiesik, meg lehet fordítani.

Magyarországon 4,2 milliárd köbméter földgázt tudunk tárolni, kereskedelmi alapon, és emellett van egy stratégiai tárolás is egy 2006-os kormánydöntés hatására, 1,2 milliárd köbmétert tárolnak. Kitárolási kapacitásaink adják azt a lehetőséget, hogy a földgáz eljut a fogyasztóig, napi 55 millió köbméter. A hazai napi átlagfogyasztás 70-80 millió köbméter között van, tehát a kereskedelmi tárolók 2/3-ra képesek csúcsidőben a kitárolásra. Magyarország ebből a szempontból nagyon jó pozícióban van, 30 éves múltra tekint vissza az a mérnöki és műszaki háttér, amivel a tárolók rendelkeznek. A tárolók működésébe nem mennék bele, a gázipar egyik legkomplexebb technológiájáról van szó, hiszen a termelőkkel szemben mi nem csak letermelünk egy mezőt, hanem utána műveljük évtizedekig, hiszen a biztonságos tárolásért a geológiai szerkezeteket egyensúlyban kell tartani. Nagyon sokszor elhangzott ma az ellátás biztonságának kérdése. Európa importfüggősége most is nagy, meggyőződésünk szerint ez a jövőben növekedni fog. Ezért a földgáztárolás, mint energiaellátási eszköz rendelkezésre áll. Európa nagyon jól felkészült, kb. 80 milliárd köbméter mobil kereskedelmi kapacitás van az unión belül. Különböző forgatókönyveket nézve a fogyasztás növekedéséről látható, hogy a most épülő és fejlesztendő tárolók kapacitásai ezt ki fogják elégíteni. Magyarország kb. 2020-ig is el fogja érni azt a tárolói kapacitást, ami az uniós országok akkori 100-110 milliárd köbméterének részét adja. Pillanatnyilag hazánk 6,1 milliárd köbméter tárolói kapacitással rendelkezik, ezzel az unión belül elsők vagyunk, 131 napig el tudnánk látni az ország átlagos igényét csak a tárolókból. A kormányzattal együtt dolgoztunk az energiastratégia 2030-as programján, ami egy regionális lehetőséget ad, hogy a régióban lépjünk fel mint tároló ország, ehhez fontosak voltak azok az infrastrukturális beruházások, amit a földgázszállítás hajtott végre. Több becsatlakozásunk van, több pontról érkezhet gáz, rendelkezünk tárolói kapacitással, nem kételkedve abban, hogy a forrás hosszú távon Oroszország lesz, meg merem kockáztatni, hogy hazánk redisztribuciós ország lehet a régióban, ami emelné a biztonságot.

Az elhangzott kérdésre válaszként adom, hogy a Gazprom-szerződés a nagykereskedős munkatársaim feladata, azzal viszont vitatkoznék kicsit, amit Kiss Csaba Attila elmondott, hiszen a Gazprom ma Magyarország felé közel 40%-ban spot árat tesz lehetővé, tárgyalásaink hatására. Ezzel a szerződéssel két probléma van: az árképzési mechanizmus és a mennyiség. Ezeket kell orvosolni egy új, konstruktív, versenyképes szerződés létrejöttéhez.

A gáz ma tényleg szociális kérdés, de a kormányok politikai kérdésként tekintenek rá. A politika amit tehet – és ezt kérni is szoktuk –, a piac biztosítása. A mechanizmusok átláthatóak, kiszámíthatóak.



Gellényi Zoltán a Földgázszolgáltató Zrt. Kapacitáskereskedés vezetője
2008 közepe óta dolgoztam a NFKP (Napi Földgáz- és Kapacitáskereskedelmi Piac) projektjén és létrehozásán. A földgázszállító felelősségi körében nagyon fontos – ha nem a legfontosabb – szerepet játszik, hogy a ránk bízott földgáz eljusson a fogyasztóig. Ezt akkor tudjuk elvégezni, ha ez a szállítórendszer és az azt működtető emberek minden pillanatban műszakilag és egyensúly fenntartásilag is biztosítva vannak. Alapvető fontosságú, hogy a rendszerbe betáplált, majd onnan kivételezett gázmennyiség azonos legyen. Miután nem egy egyszerelős elosztási típusú rendszerről beszélünk, a piacnyitás eredményeképpen a rendszerüzemeltető szerepe korlátozott. Viszonylag stabil betáplálással dolgozunk, aminek a másik oldalán egy hőmérsékletfüggő, sztochasztikus vételezés áll. Mióta a szállítási és a kereskedelmi tevékenység szétválasztásra került, az egyensúlytartási felelősséget is meg kellett bontani. Minél nyitottabb egy piac, minél nagyobb szerepet játszanak a rövidtávú szállítási szerződések, annál kevésbé fogják a technikai feltételek meghatározni a rendszer egyensúlyi állapotát, hiszen a kereskedelmi feltételek játszanak döntő szerepet.

Látni kell, hogy a társpiacok rugalmatlansága jelentős részben nálunk csapódik le, hiszen az elektromos áram nem tárolható, ezzel szemben a földgáz igen. Ki egyensúlyoz ezen a rendszeren? Két alapvető szereplővel számolunk: a rendszer használóival és üzemeltetőivel. A használók felelőssége nem a portfoliójukhoz kötött, és az egyensúlyi problémáik kereskedelmi szerződéseikből és a fogyasztók aznapi fogyasztásától függenek. A törvény kötelezi őket a portfolió egyensúlyban tartására, ez a kötelezettség egy gáznapra értelmezett.

A mi felelősségünk – a rendszerüzemeltetőké – rendszerszintű. Meg kell tartanunk a teljes rendszer működőképességét (erre minket is törvény kötelez) az év minden percében. Kínosan ügyelünk arra, és büszkén említjük, hogy egyensúlyozási okokból a gázfogyasztás korlátozására soha nem került sor hazánkban.

Mi is ez az NFKP? A 2008-as gáztörvény rendelte el, hogy hozzuk létre és 2010. júliustól működtessük ezt az anonim, internet alapú piacteret, ahol a rendszert használók és az azt üzemeltetők az egyensúlyozáshoz szükséges gázkeresletüket és kínálatukat rendezni tudják a rendszeren keresztül.

Mit tudnak itt a rendszerhasználók tenni? A rövidtávú fogyasztói igényekből fakadó feleslegeket vagy többleteket már a gáznap előtt tudják adni-venni. Itt egy rendszerszintű, hatékony újraelosztás történik.

Mit tudunk mi tenni? Átlátható, ellenőrizhető keretek között tudjuk beszerezni és eladni a gázmennyiségeket, és a régi maradvány egyensúlytalanságokat tudjuk elszámolni a használókkal. Ez ellátásbiztonsági kérdés is. Az első év utáni tapasztalataink szerint ez rendszer a nagyon rövid fejlesztési idő ellenére is nagyon stabil, együttműködik mind a fizikai- mind a pénzügyi elemekkel. Ennek segítségével végig, még az EMFESZ-válság idején is fenn tudtuk tartani az egyensúlyunkat.



Réti Attila mérnök, közgazdász, a Fővárosi Gázművek Zrt. kereskedelmi igazgatója
A FŐGÁZ egy 150 éves cég, én csak a jelenre szorítkoznék most. Nézzük a gázpiac működését befolyásoló tényezőket! A szabadpiac és az egyetemes szolgáltatás működési logikája és szabályozási környezete befolyásoló hatása alapvetően eltér. A piaci működést sok tényező befolyásolja, én elsősorban a szabályozási környezetről szeretnék beszélni.

Kijelenthető, hogy a magyar földgázpiac liberalizációs folyamata végéhez ért. Az utolsó lépés a mostani év indulásakor történt meg, nevezetesen hogy a távhőtermelők is kötelezően kiléptek a szabadpiacra, így az összes üzleti felhasználó a szabadpiacon vételez, a lakossági fogyasztók pedig az egyetemes szolgáltatás keretei között jutnak földgázhoz. A gázárak el vannak térítve. Magyarországon mesterségesen alacsony gázárak kerülnek érvényesítésre, így szabadpiaci kereskedők az EMFESZ óta nem tudtak megjelenni a piacon (a Magyar Telekom kicsit más üzleti modellel dolgozik).

Amióta az ESZ-modell (Egyetemes Szolgáltatás) elindult hazánkban, három fő szakasz különböztethető meg. Az indulást kb. egy éve jelentkező ármoratórium bevezetése követte. A legutóbbi fejlemény idén áprilisra tehető, amikor néhány szereplő megkérte engedélyét a korábban idegen területnek tekintett országrészekre is. Az induló árszabályzás egy alulról felfelé építkező árkonstrukciót érvényesített, ennek eredményeképpen alakult ki az ún. egyetemes szolgáltatási ág. A kereskedők elismertették beszerzéseiket a Magyar Energia Hivatallal, erre rakódtak rá azok a díjelemek, amiket az árban érvényesíteni kell, végül kialakult a végső fogyasztói ár, amiket szintén a MEH hagyott jóvá. Az árrés, ami az ESZ működésében szabályozva lett, a fogyasztói körökben eltérő. A biztosított árrés olyan bruttó árrés, amelynek fedezetet kell nyújtani működési költségekre, kintlévőség-kezelésre, a szolgáltatási rendszer finanszírozására, és a kockázatokra, valamint a válságadót itt is fizetni kell. Ami ezen felül marad, az biztosítja a megtérülést és eredményt. Az ESZ-szel megváltozott az árképzés elve, a forrásár lett az egyenlegező tétel, a végfogyasztói ár egy adott szinten befagyasztásra került, és így lett visszaszámolva az a földgázár, amelyen a szolgáltató hozzájut a forráshoz.

A harmadik lépésben a rendszer komplexitását tovább növelte, hogy az ár, területenként kerül meghatározásra. Az árszabályozás elég merev keretet ad a működéshez, hiszen szinte minden ár, jogszabályok által van rögzítve, ahogy a forráselemek is.
A szabadpiac működése jellegében teljesen eltér az egyetemes szolgáltatástól, jóval kisebb a szabályozottság mértéke. Megjelent a piacon a sokszereplős fogyasztókért folytatott verseny, eredményeképpen nő a fogyasztó tudatossága, így egy érett, versenypiaci jellemzőkkel rendelkező magyar földgázpiac lett mára a szabadpiac.


Briglovics Gábor az Alpiq Zrt. vezérigazgatója
Három gondolatkör köré építettem fel a mai mondanivalómat. Én közgazdászként kicsit más aspektusból nézem a gázpiacot. Az egyik témám az ár. A lakossági fogyasztókat most kicsit „cserbenhagyva” az erőművi árakkal kezdem. Van egy nagy különbség a földgázár mögötti olajár és a villamospiaci árak között. Mindkettő liberalizált piac, de míg a gáz tárolható, az árképletben mögötte lévő olaj még inkább az, addig a villamosenergia-piacon a gáztüzelésű erőművek napi spot likvid fizikai igények által vezérelt villanypiacon működnek. Az olajpiac árázásának viszont semmi köze a kereslethez és kínálathoz, az egy abszolút spekulatív piac. (Nem a saját szellemi termékem, egy két évvel ezelőtti ügyféltalálkozón egy árubróker világított rá, hogy 2008-ban 6 hónap alatt 80 dollárról 140 dollárra ment fel az olaj ára annyi történt, hogy több milliárd dollárnyi tőke kereste a helyét a piacokon, és árupiacon „megtalálta” többek között az olajat.)
Az erőműveknek ugyanakkor tényleges fizikai és sokkal inkább lokális villamosenergia-piacon kell, hogy eladjuk a portékánkat – ebből vannak most komoly fogyasztáscsökkenések. Az első előadásban felfigyeltem a gázárak kérdésére. Mennyibe kerül az USA-ban 1000 köbméter gáz? 140 dollárba. Németországban 260, mi pedig majdnem 500 dollárért vesszük Magyarországon. Azt gondolom, hogy nem kell attól félni, hogy az orosz partner megsértődik, és inkább eladja a németeknek 260 dollárért. Tudjuk, látjuk, hogy van gáz. Ide kell hozni, ez is tény, de hazánk közelebb van az orosz piachoz, mint Németország. Tudom, Európában versenypiac és alternatív beszállítás van, de mi jelentősen drágábban vesszük a gázt.
Rátérek a liberalizációra. Fogyasztóként az a furcsa tapasztalatom, hogy nagy erőműként 400 köbméter gázt veszünk évente, hogy ez a piac korántsem olyan tökéletes, mint például a Coca-Cola vagy a sör piaca, hiszen itt az fizeti a legtöbbet, aki sokat akar venni. A verseny ott van, ahol keveset akarnak venni. Van egy piaci szegmens, az évi 5-10 millió köbméteres vagy az alatti fogyasztás – ha ott valaki kiír egy tendert, az összes kereskedői engedélyes indulni fog. Ugyanakkor, ha mi akarunk venni nem egy, hanem öt évre gázt évi több százmillió köbméteres volumenben, akkor van egy ajánlattevő. Igen, uniós szabályozás szerint liberalizált a piac, nagyon sok szerelő van, egyre likvidebb, kiegyenlítő gázpiac is van, nagyon jó minden, ki lehet pipálni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem azért liberalizáltunk, hogy kipipálhassunk egy uniós jogszabályt, pedig fogyasztói szempontból a versenynek lenne értelme. Ma elhangzott, hogy jelenleg ebbe a régióba egy irányból jön a gáz, és nehéz hatékony versenyt csinálni, ha van egy Gazprom egy gázvezetékkel. Nincsenek illúzióim, szerintem ez 10-15 év alatt alakulni fog jó irányba, de kívánom magamnak, hogy addig éljek, amíg a világ vezető tőzsdéi között jegyzik pl. a Szőreg-Városföld HUB-ot és ez egy irányadó, likvid, valóban több gázforrással rendelkező piac lesz. Szerintem ez nem fog megtörténni.
Ehhez kéne igazítanunk a szabályozásunkat. Ha nem hatékony a piac, akkor szabályozni kell, és erre rá is érez a mindenkori szabályozó hatóság, akár az energiahivatal, akár minisztérium, akár kormány. Elhangzott már, hogy Magyarországon a gázár egy politikai tabu, és szabályozása arra irányul, hogy ezt szociálisan kontrolláljuk. Halkan jegyzem meg: 25% a gáz áfa-tartalma. Semmiféle árfolyamkockázatot, beszerzési kockázatot nem visz az állam, de még beszedési vagy behajtási kockázatot sem.
Szilágyi docens úr kérdezte, hogy miért csökken a gázfogyasztás? Az erőműveknél már elmondtam az okot. A lakosságnál azt tudom mondani, hogy nem tudok másik olyan terméket a magyar globális gazdaságban, amit éveken-évtizedeken keresztül százmilliárdos marketingköltséggel támogattak volna! Az ártámogatás rendszer és politikai üzenet – ami ment 15 éven keresztül a fogyasztóknak – azt sugallta, hogy ’93-ben elkiáltotta magát valaki egy kocsmában, hogy ’szavazzatok rám, mert idehozom a gázt’, főleg ha állatorvos, vagy volt az igazgató, biztosan megválasztották a faluban.
Volt egy beetetési időszak – most fizetünk 450-500 dollárt ezer köbméter gázért, és közben azt az üzenetet kapják a fogyasztók a mai napig is, felelős politikusoktól jobbról is, balról is, hogy nem kell takarékoskodni, gazdag ország vagyunk, sok gázunk van, mert majd árstopot vezetünk be, megállítjuk az olajár emelését, és ha mégsem, akkor támogatjuk a fogyasztókat.
Az árbevétel-arányos nyereséggel kapcsolatban felvetett kérdésre egy gyors válasz: közgazdászként azt mondom, hogy minden üzlet más, és önmagában egy ilyen szám nem biztos, hogy jó mutató. Egy üzletet, projektet, befektetést nagyon sokféleképpen lehet értékelni. Ezért mi az eszközarányos nyereséget szoktuk nézni, nem az árbevétel-arányosat.

Buday Miklós
 
 
 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Francia többsávos, koncentrikus körforgalmak »
  • Különböző úttípusok egymást követő sorozata egyazon úton »
  • Sávszámok és sebességek a holland A2 autópályán »
  • Újrapozicionálás vagy a káosz elmélyítése? »
  • Tisza és árvizei »
  • A tervezési sebességről a szolgáltatási színvonalra helyezzük át a súlypontot »
  • Az elkerülő utakért, a környezeti kapacitásért »
  • Az autómentes Tisza-partért »
  • Egy párbeszéd kezdete? »
  • Nem kellett volna inkább disztingválni? »
  • A vízgazdálkodás XXI. századi stratégiája »
  • Vélemény a Gyorsút nevű ÚME tervezetről »
  • Hajókázna-e ma Vedres István a Tiszán? »
  • A Szeged–Makó tram-train »
  • A szegedi Déli-hídról »
  • Az építő és a romboló Tisza »
  • Szegedi árapasztó csatorna és az első hivatalos, elutasító vélemény »
  • Dán úttípusok »
  • A tényekhez igazodó úthálózat-fejlesztésért IV. »
  • A tényekhez igazodó úthálózat-fejlesztésért III. »
  • Eseménynaptár
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    29 30 31 01 02 03 04
    05 06 07 08 09 10 11
    12 13 14 15 16 17 18
    19 20 21 22 23 24 25
    26 27 28 29 30 01
    Legfrissebb képtárak

    Célkeresztben a vízgazdálkdás

    A Vidékfejlesztési Minisztérium, a Magyar Hidrológiai Társaság, az Agrárkamara, és a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata hívta a szakembereket a vízgazdálkodás változásait és korszerűsítési folyamatait tárgyaló konferenciára.