Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Trendek Városfejlesztés, kultúra, közösség
2014-02-27 10:20

Városfejlesztés, kultúra, közösség

|

„A településfejlesztés lehetőségei 2014 - 2020 között – városok és vidékeik együttműködése” c. konferencián dr. Meggyesi Tamás professzor emeritus (BME Építészmérnöki Kar – Urbanisztika Tanszék)előadása Nyíregyházán, 2014. január 31-én

A. A FEJLŐDÉS ÉS A FEJLESZTÉS ÉRTELMEZÉSE

 

A fejlesztés szavunk a fejlődés szó rokona. A magyar úgy érzi, hogy a fejlesztésnek általában a fejlődés a célja, amin mindig valamilyen pozitív minőségi változást értünk. Mint ahogy az evolúció is az élet komplexitásának és tudatosságának minőségi növekedését jelenti. Ha egy faj csupán szaporodik, az nem fejlődés. Hiába szaporodnak a nyulak, a patkányok vagy egyes rovarok ámulatra méltó gyorsasággal, ettől még nem lesznek okosabbak, szebbek, vagy mások. A szaporodás csak mennyiségi jellegyű gyarapodás, de nem fejlődés. És hiába tanultuk még néhány évtizede a marxista szemináriumokon, hogy a mennyiség növekedése előbb-utóbb minőségbe csap át: ez nem igaz. A pusztán mennyiségi gyarapodás csak problémákkal jár, vagy egyenesen káoszba torkollik. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség a gyarapításra, hanem csak azt, hogy ez még nem fejlődés. Előadásom tétele ezért ilyen egyszerűen hangzik: fejlődésen csak minőségi változást érthetünk. Ez azt is jelenti, hogy csak akkor beszélhetünk városfejlesztésről, ha az a környezet, az életkörülmények és a társadalmi élet minőségi átalakulásával jár.

B. A KULTÚRA ÉRTELMEZÉSE

 

A fejődés egyik meghatározó minőségi dimenziója, ami a fejlesztés minden régióját átfogja: A KULTÚRA. A szó latin eredetű, és a szótár szerint három jelentése is volt:
1. a föld megművelése.
2. a kézművesség
3. az ősök tisztelete.
Ami a föld megművelését illeti, az ma nem csupán a földek mezőgazdasági hasznosítására vonatkozik, hanem magába foglalja egyrészt a természet- és tájvédelmet, a természeti kincsekkel, különösen az újra nem termelhető természeti javakkal való okos gazdálkodást, másrészt pedig a közterületek kultúráját: utcáink és tereink rendezettségét és tisztaságát.

A kézművesség az emberi alkotó képesség kultúrája. Így az építést is csak akkor tekinthetjük a kultúra részének, ha az minőségi jellegű: ebben az esetben építészetről beszélünk. De az építészet is olyan szó, amiben benne van az éppé-tevés szándéka; ettől lesz a fejlesztés több mint puszta gyarapítás.

A három jelentés közül a harmadik a legmeglepőbb: a kultúra eredetileg az ősök tiszteletét is jelentette: innen ered a kultusz szavunk. De az ősök tisztelete az élet minden formájában, így a településfejlesztésben és az építészetben is megnyilvánulhat. Ma ezt hagyománynak nevezzük, ami a településfejlesztés és az építészet terén a kritikai regionalizmus programjában juthat kifejezésre. Ennek lényege az, hogy próbáljuk meg örvözni a korszerű anyaghasználatot és szerkezeti megoldásokat a tradicionális környezeti értékekkel. Ez utóbbiak közül szeretném kiemelni a folytonosság értékét, amire még szeretnék visszatérni.

C. A KONFLIKTUSOK TERMÉSZETE

 

A fenti kifejtett minőségi elvárásoknak csakis a közösség lehet a hordozója. De valljuk be, hogy a közösség, ha van egyáltalán, inkább hétfejű sárkány, aminek a fejei nem mindig vannak egymással köszönő viszonyban. Fogadjuk el, hogy műveltség és kultúra, vagyis közös értékek és nyelv nélkül ez a közösség szétesik. Talán az se véletlen, hogy a fejlesztés szóban benne van a fej szó is. Művelt fejek nélkül nincs kultúra, ezért – és ez már magánvéleményem – ennek az országnak most a legfontosabb feladata az oktatás és a művelődés fejlesztése lenne. Nem csak a városokat, hanem az embereket is fejleszteni kell. A fejlesztés szereplői ugyanis, mint tudjuk, nem mindig értenek egyet a minőségek prioritásában. Három ilyen konfliktus-mezőben élünk: az egyéni érdekek, a hatalom és a másfajta kultúrák erőterében, amelyek konfliktusba keveredhetnek a közösségi érdekekkel.

A középkori hivatásrendiség, vagyis az a szokás, hogy egy megszerzett társadalmi szerepet vagy mesterséget örökölni lehetett, a maga korában a feudalizmus társadalmi stabilitását szolgálta. A polgári fejlődés során azonban ezt a szokást felváltotta a rátermettség, vagyis a szaktudás primátusa. Ehhez a tőkés gazdaság kialakulása is hozzájárult: az árutermelés korában az uralkodó piaci viszonyok között a versenyképtelen, merev struktúrák és műhelyek felbomlottak. Minden olyan társadalomi gyakorlat, amelyik hajlandóságot mutat arra, hogy a jelentősebb, és főleg jövedelmezőbb szerepeket ne a szakmailag alkalmasabbaknak, hanem a hatalmi elit hozzátartozóinak játssza át, valójában regresszió, és a feudális jellegű viselkedési formák és társadalmi viszonyok újratermelődését szolgálja. Sajnos ez a veszély egész régiónkat fenyegeti. Ennek árnyékában ma a tervszerű fejlődést nem csak az öncélú egyéni, hanem a politikai érdekek is befolyásolják, amelyek közérdekként igyekeznek feltüntetni sokszor voluntarista törekvéseiket. Budapest például tele van darukkal, csak éppen nem ott, ahol azoknak a fejlesztési koncepció szerint lenniök kellene. Lehet, hogy vidéken jobb a helyzet. Sajnos, mint tudjuk, mindez nem kedvez az átfogó, komplex és minőségi jellegű területfejlesztésnek. Hozzá tehetjük, hogy szakmánk: a település tervezés rangja és szerepe ma a mélyponton van.

Végül – legalább utalásként - meg kell még említenem az idegen, a másfajta kultúrák jelenlétét is. Sajnos könnyebb a korszellemnek áldozni, mint a hely szelleméhez hűnek maradni. Arra gondolok, amit pl. Amerikában disjointed incrimentalism-nak neveznek. Ez a jellegzetesen város-ellenes gyakorlat a gazdasági érdek, vagy a hatalmi elit reprezentációja érdekében – városok helyett épület-gólemek-ben vagy presztizs-beruházásokban gondolkozik, amik az ókori piramisok méretrendjével szétverik a tradicionális városi szövetet, és elsorvasztják a városi életet. Ezt nevezem a folytonosság hiányának. Akkor lennénk hűek az ősök szelleméhez, ha minden fejlesztést és beavatkozást a meglévő, de felszakadt városi szövet re-integrálásának, vagyis a városszerkezeti, városképi és építészeti folytonosság helyreállításának szolgálatába állítanánk.

Egy ilyen történelmi-gazdasági és politikai helyzetben a fejlesztési döntések társadalmi vitája és elfogadtatása fontosabb, mint valaha. Ebben sajnos éppúgy nincs valódi gyakorlatunk, mint ahogy a demokratikus intézmények működtetésének hagyománya is gyenge lábakon áll. Éppen ezért úgy vélem, hogy érdemes felfigyelni pl. Németország gyakorlatára. 2010-ben Istanbul mellett Észak-Rajna Westfalia volt Európa egyik fővárosa. Ennek alkalmából az óriási kiterjedésű és a szénbányászat miatt lerobbant települési táj komplex, minőségi megújításának keretében kidolgoztak, és azóta is működtetnek többek közt egy BAUKULTUR nevű társadalmi programot. Ennek célja az itt élő igencsak vegyes – bevándoroltakat is szép számmal tartalmazó – társadalom fölnevelése és aktivizálása a környezetkultúra igényének megteremtése és fenntartása érdekében. Miután a program alapvetően a környezet minőségi fejlesztését szolgálja, engedjék meg, hogy röviden ismertessem ennek a programnak a kereteit – abban a naív reményben, hátha az valakinek a jelenlévők közt megtetszik.

D. A KÖZÖSSÉGGEL VALÓ PÁRBESZÉD TEMATIKÁJA

 

 

Ulrike Rose megfogalmazása szerint: „Szerethető és élhető városok, az építészeti örökség mélyebb megélése és értékelése, valamint magasabb minőség a tervezésben és építésben: ez számomra a Baukultur. Egymással összefüggésben és egymásért létrehozott eleven közterek, csendes sarkok.

Barátságos helyek, ahol jól érezzük magunkat (a városban), amiket az emberek kedvéért létesítettek. Egy olyan város, amit számunkra és a jövő nemzedékek számára hoztak létre: így képzelem el a jövő városát. Mert a Baukultur magasabb életminőséget jelent mindannyiunk számára.”

1. Baukultur besprechen: Beszéljük meg! Nyílt párbeszéd a laikusok, a tervezők és a hatóságok között azzal a céllal, hogy megfelelő kérdések felvetésével lehetővé tegyük a lakosság bevonását a fejlesztés folyamatába. (pl. Stadt-Mensch-Heimat kongresszus/Landesminisgterium, Architekturquartett NRW/NRW Építészkamara)

 

2. Baukultur sehen: Tanuljunk látni! a környezet érzékelésének és értékelésének tudatosságát fokozni kell; ezt szolgálja többek közt a SEHSTATION: egy mobil keret, ami felhívja a figyelmet a látvány pozitív vagy éppen negatív elemeire

 

3. Baukultur lernen: Ismerjük meg saját környezetünket! hogy lehet ráébreszteni az embereket a környezeti értékek komplexitására? (Gyerekek számára Entdecke deine Stadt, BAUKULTUR ABC az interneten, ARCHITEKTUR MACHT SCHULE: az építészet oktatásának bevitele az iskolákba)

 

4. Bauklutur bewaren: Őrizzük meg az építészeti örökséget! Az építészeti és környezeti örökség megújítása, fenntartása, és a helyi identitás kérdése (pl. Kirchen im Wandel, Modellvorhaben zur Umnutzung von Kirchen)

 

5. Baukultur auf reisen: Vonjuk be a vidéket is! Vándorkiállítások és ankétok a Ruhr-vidék 53 városában (pl. Baukultur Salon, BaukulturPlan Ruhr)

 

6. Baukultur im Netz: Környezetkultúráról a médiákban! A környezetkultúra ismeretanyagának szétterítése a net-en e-mail programok keretében, virtuális múzemok, oktatási programok (www.baukunst-nrw.de)

 

7. Baukultur erleben: Éljük meg az építészetet! Az épített környezet esztétikai értékeinek fölfedezése és megélése (pl. B1/A40 – Die Schönheit der grossen Strassen, Route der Wohnkultur); a „Spaziergangswissenschaft” aktív művelése

 

8. Baukultur Festival: Szervezzünk utcai rendezvényeket! A városfejlesztés kérdéseinek nyilvános kiállításokon és utcai rendezvények keretében történő népszerűsítése és megvitatása, aminek keretében a lakosság tájékoztatható és aktivizálható (pl. plan – Forum aktueller Architektur in Köln)

 

9. Baukultur ausstellen: Állítsuk ki a terveinket! Állandó és időszakos építészeti kiállítások, amik az építészettörténet egyes fázisait is bemutatják, és modellek segítségével érzékelhetővé teszik a tervezett fejlesztéseket (pl. 1910-2010 – Dynamik und Wandel der Städte am Rhein)

 

10. Baukultur auszeichnen: Vitassuk meg a terveket! A NRW építész kamara pályázatok és díjak segítségével próbálja előhívni és a lakókkal megismertetni a térségben lévő szellemi kapacitásokat, egyben fejleszteni a minőség iránti igényességet.

 

E. A VÁROS, MINT SZÍNHÁZ

 

 

Peter Brook, korunk talán leghíresebb színházi rendezője Az üres tér c. könyvecskéjében háromféle színházat ír le. Leírásai azért is érdekesek, mert a színház és a város közt nagyon is kézzelfogható analógia áll fenn. Az első, a halott színház az unalom városa: ahol nem érdemes élni, legfeljebb aludni. A másik a szent színház a régi korok emelkedett, de mára kihűlt monumentalitását utánérző városrészeknek feleltethető meg. A harmadik a nyers színház: ezt legalább szeretjük, mert harsány, közönséges és természetes. Erről talán a régi vásárterek, vagy a mai plázák világa juthat eszünkbe. Végül az u.n. közvetlen színház vagy város lenne az igazi, amiről azonban a szerző is csak keveset tud mondani. Ami analóg tanácsként mégis értelmezhető, az a követelmény, hogy a díszlettervező – vagyis nálunk a településtervező építész – ne előre készítse el a díszleteket, vagyis annak a környezetnek a kereteit, amik közt élni fogunk, hanem haladjon együtt a rendezővel és a közönséggel, vagyis a fejlesztővel és a társadalommal. Így épültek régen is a városok: az időbeli és térbeli folytonosság jegyében. A fejlett technológiák, a korszerű tudományok, köztük a szervezés- és tervezéselmélet birtokában törjük a fejünket, hogy miként lehetne visszaállítani ezeket az értékeket. Hogy a fejlesztések nyomán ne csak gyarapodás, hanem a valódi fejlődés bontakozhasson ki.

+   +   +

 

Utóirat egy naplóból (opcionális)


„…. késő délután csak egy órácskát sétálhattam a városban, és el vagyok bűvölve. Talán a legszebb, legápoltabb városunk, szokatlanul nagy, egymásból nyíló, remekül ápolt terek sorával, amit a lakosság örömmel vesz birtokába. Ugyanakkor ez már nem egy nyugat-európai jellegű város. Az egészen és a részleteken is átüt valami a kelet regionális szellemeiből; azért ez már az Ukrán határ közelében van, és az orosz géniuszok is jelen vannak. Alpár Ignác tervezte a Korona szállót, aminek piros belső festése az orosz népmesék színét idézi. Ugyanakkor a megyeháza nagytermének faldíszítéseiben félreérthetetlenül finom art-nouvaux motívumokat is használ, de van a környéken néhány szép szecessziós lakóház is. A klasszicizmus uralja a központ építészetét, benne két remek szocreál középülettel, a neobarokk megyeháza pedig egy hatalmas francia kurdönőrös kastélyt imitál, amire nincs példa az ország más városaiban (a városházák általában eklektikusak vagy klasszicisták), és talán a francia-orosz kapcsolatokra utal. Mindehhez hozzájön a központ horizontalítása és a városszerkezet halmazos rendszere, ami a kelet, az Alföld és a puszták géniuszát idézi a középületek szokatlanul széles utcai frontjával együtt. Érdekes módon Bán Ferenc szokatlan szerkezetei és formái kezdenek hozzászervesülni a városképhez: mostanra már helyi hagyománnyá vált. És ehhez még hozzájön a város híressége, a lánykórus, aminek profizmusa és megható lelkesedése – legalább is belőlem – mindig a meghatottság könnyeit váltja ki. Ez egy olyan város, amelyik – legalább is a központjában – Peter Brook közvetlen színházához áll a legközelebb, és aminek a térség minőségi jellegű fejlesztésének szellemi centrumává kell válnia.”

 

Ehhez kívánok a helybélieknek sok sikert!

 

 

 

 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Eseménynaptár
 « 
 » 
H K SZ CS P SZo V
27 28 29 30 01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Legfrissebb képtárak

200 éve született Bodoki Károly

Bodoki Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett a Körösök és a Berettyó szabályozása terén kifejtett munkásságával. Tervezte és 1868-ban bekövetkezett haláláig irányította is a kiviteli munkákat. Munkássága méltó módon kapcsolódik a reformkor híres mérnökei, Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál tevékenységéhez. 200. születési évfordulójáról emlékeztek meg március 29-én Gyulán.

GRAN-PRIZE Interdiszciplináris díj

A díj bolygónk legégetőbb kihívásaira válaszoló kiemelkedő megoldásokat, projekteket, munkákat jutalmaz majd a környezetvédelem, fenntartható fejlődés, design, orvostudomány, egészségmegőrzés,- fejlesztés és oktatás területéről évente egy alkalommal, tudtuk meg a sajtóreggelin. A Svéd díj már az első évben érdeklődést váltott ki Magyarországon.