Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Gazdaság Magyarország gazdaságának nekrológja
2012-01-18 19:03

Magyarország gazdaságának nekrológja

|

Avagy a Vegyépszer – Mahíd 2000 Zrt. Dunaújvárosi Élményfürdő és Gyógyászat beruházás gyászos története.
Takács Gábor által közölt történet égbe kiáltó és gyalázatos akkor is, ha csak a fele lenne igaz.
A mesék régen úgy kezdődtek: „Volt egyszer, hol nem volt”. Mostanában meg úgy, hogy versenykiírást adnak közbeszerzési pályázatba burkolva.
Régen úgy fejeződtek be, hogy „aki nem hiszi, járjon utána!” És ma?

Senki sem, de főképpen a hatóságok sem járnak utána. Hacsak a hatóságnál nincs a kiírást elvesztő konkurens vállalkozó által lepénzelt tisztviselő (hogy politikai érdekeket vagy hovatartozást ne is említsek – ilyen kis hazánkban elképzelhetetlen!!?!). De ha mégis van olyan elvetemült magánszemély vagy intézményvezető, aki mégis utánajár, annak bizony általában rendesen utánajárnak!

Mai mesénk tárgya a Dunaújvárosi Élményfürdő és Gyógyászati Komplexum építésének társaságunk, a Magyar Uszodatechnikai Egyesület több tagját érintő rémtörténete, megspékelve a szerencsétlen objektumhoz kötődő igencsak figyelemreméltó információkkal.

Történt egyszer, hogy bizonyos hölgyek és urak rájöttek arra, hogy sok pénzt lehet keresni hídépítéssel (meg útépítéssel, meg metróépítéssel!). No meg létezik is erre magyar mérnöki tudás és kivitelezői gyakorlat.

Nosza gyerünk, építsünk hidat, de lehetőleg olyan helyen, ahol nincs is odavezető úthálózat, mert akkor előbb-utóbb utat is lehet oda építeni, azon meg még többet lehet keresni! No így valósult meg a mérnöki szemmel bravúros és tényleg csodaszép Dunaújvárosi híd, meg a Szekszárdi Szent László híd is. (Szent László? Nem nagyon passzol a mai világunkba! Árpád-házi szent királyunk simán levágatta a tolvajok jobb kezét…)

Mi a közös a két hídban? Mindkettő jó sokba került és egyik sem vezet sehova: a Dunától keletre levő csatlakozásuknál a monarchiabeli utakkal találkoznak. (Mint ahogy jó sokba került az M6-autópálya alagútrendszere. Erről egy szakmai fórumon kérdeztük egy alkalommal Felsmann Balázs egykori államtitkárt, hogy miért kellett ilyen pazarló alagutakat építeni a majdnem pusztaságba, akkor válasza az volt, hogy túl messze kellett volna szállítani az átvágáskor kitermelt földet. Szegény! Nagyon udvariatlanul nevettük ki! Ugyanez: ha majd egyszer a távoli jövőben valaki meg fogja nyitni a budapesti 4. metrót, akkor a közönség döbbenten fogja megnézni a Móricz Zsigmond körtéri állomás arab olajállamokat megszégyenítő grandiózus, de értelmetlen és pazarló méreteit. A kivitelezést irányító egyik szakembert kérdeztem bejáráskor a méretek okairól. Válasza: ne kérdezz szamárságokat, így lehetett legalább tízszereset számlázni, meg kivenni belőle.)


Hogy kerül mindez ide, egy élményfürdő történetét beharangozó cikkbe? Mert nálunk minden összefügg! Valamikor nagyon régen volt egy Vegyépszer nevű állami cég, amelyet még a szocializmusban, 1951-ben vegyipari bel- és külföldi fővállalkozásokra hoztak létre. Azon kevés jól szervezett cégek közé tartozott, amely sose lett vízfej, hírnevet és rengeteg pénzt hozott hazánknak (NDK, NSZK, Jamburg, Orenburg stb.). Majd jött a spontán privatizáció, aminek során a vegyipari gépésztechnológiai szerelésekre specializálódott cégből út- és hídépítő vállalkozás lett, különböző tulajdonos váltásokkal, akik személye híven követte a politikai szelek változását. Működése során sok, egy-egy projektre alapított, majd hirtelen felszámolt leányvállalata volt. Ezek közé tartozott a 100%-os tulajdonú leányvállalata, MAHÍD 2000 Zrt. néven – ennek a Dunahíd Konzorcium tagjaként komoly szerepe volt mind a szekszárdi, mind pedig a dunaújvárosi hidak pilléreinek építésében.


Nem tudom kik indultak 2006-ban a Dunaújvárosi Önkormányzat kezdeményezésére kiírt Dunaújvárosi Élményfürdő, Wellnessközpont és Gyógyászati létesítmény megépítésére vonatkozó versenyen – de talán jobb is ha nem tudom, csak sejtem, hogy már itt is szabálytalanságok voltak! (A projektre az önkormányzat a CIB Bankkal kötött lízingszerződést, így a felépült fürdő a CIB tulajdona.)

 

Azt sem tudom, hogyan nyerte meg ezt a versenyt fővállalkozó-beruházásbonyolítóként a MAHÍD 2000 Zrt, mindennemű fürdő- és gyógyászati épületépítési ismeret és gyakorlat nélkül. Amit tudunk: nagyon szép és jól működő objektum jött létre, ritka zavaros és piszkos körülmények közepette, a szükségesnél sokszorosan hosszabb idő alatt. Az eredetileg tervezett átadás 2007. szeptember volt, az üzembe helyezés 2008-ban megtörtént, a létesítmény 2009 őszén nyílt meg, de az átadás eléggé furcsa körülmények között csak 2010-ben történt meg.


Már az indulásnál igen sok zavaró esemény történt. A városi vezetés különböző csoportjai rivalizáltak a későbbi üzemeltetési jog/haszon megszerzéséért. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezett, hogy a városban mindenki gátolta az építést. Elég egyetlen eseményt említeni: az érvényes építési engedélyt felfüggesztették egy környezetvédelmi feljelentést követően, miszerint az objektum által generált megnövekedő autóforgalom rontani fogja a város levegőjét. A feljelentők csupán azt nem vették észre, hogy a létesítmény a város déli oldalán, a Vasmű felé helyezkedik el, az uralkodó széljárás pedig Észak–Dél irányú. (Sztalinváros főépítésze, megboldogult Wolf Johanna határozta meg az 1950-es évek elején a város alaprajzát úgy, hogy a széljárás a vasmű füstjét sohase a város felé vezesse. Így, még ha lenne is bármely forgalomnövekedés, annak semmi esetre sem lehetne a városra káros kipufogógáz hatása.)


A Mahíd 2000 Zrt. megbízott építésvezető főmérnöke tiszteletreméltó szorgalommal kezdte tanulni a fürdőépítéshez szükséges ismeretanyagokat. Ehhez hozzájárult az is, hogy munkatársaival viszonylag szerencsés kézzel választotta ki az alvállalkozókat, így az induláskor még minden rendben levőnek tűnt. Számos tervezési hibát korrigáltak tisztességesen az alvállalkozók saját hatáskörükben és költségükre. A finanszírozásban résztvevő CIB Lízing a megállapodásoknak megfelelően rendben folyósította a pénzeszközöket, így eleinte a teljesítések után benyújtott részszámlákat a Mahíd rendben teljesítette.
Azonban egyre több és több csúszás, leállás keletkezett a különböző hatósági engedélyek visszavonása, felfüggesztése, lebegtetése, valamint az önkormányzat által az építkezés során bejelentett többletmunka igények miatt.

 

Az eredeti tervekhez képest több, mint egy év csúszással nehézkesen ugyan, de lassan befejeződött az építés. A résztvevő alvállalkozók sorra-rendre megkísérelték benyújtani végszámlájukat, de mindannyian fennakadtak azon a tényen, hogy a beruházó nem tudta átadni a létesítményt az önkormányzatnak – a szerződésekben pedig a végszámlák kifizetésének nemcsak a sikeres üzembe helyezés, hanem a befejezett átadás volt a feltétele. Átadni meg nem lehetett, mivel vita keletkezett az önkormányzat által szabályszerűen elrendelt, de később az elszámolások során általa el nem ismert, több száz milliós pótmunkák kifizetésén.

 

Az építkezés befejése után világviszonylatban is egyedülálló helyzet alakult ki: több, mint 6 hónapos próbaüzem indult a használatbavételi engedély megszerzéséig. Ennek az állapotnak a környékbeli lakók örültek a leginkább: ugyanis ingyen használhatták az ország legszebb fürdői közé tartozó objektumot, amely egyébként 2009-ben az ÉV MEDENCÉJE pályázaton a „Közösségi fürdő, több mint három medencével” kategóriában kiemelt első díjat is kapott.

 

 

Eközben a Magyar Uszodatechnikai Egyesület tagjaitól egyre riasztóbb hírek kezdtek érkezni a Mahíd időközben fizetésképtelenné válásáról. A teljesség igénye nélkül az alábbi, mind a mai napig kifizetetlen tételekről tudunk hivatalosan:

Kerex Kft: 72 millió Ft
Zalaki Bt.: 31,5 millió Ft
Zala-art Kft.: 19 millió Ft
Pont-Plan Kft.: 18,7 millió Ft
CLH Kft.: 18,5 millió Ft
ENZSÖL-top Kft.: 18 millió Ft
Fehéralu Kft.: 15 millió Ft
Eleven Kft: 8 millió Ft
Gergelykert Kft.: 4,5 millió Ft
A.S Hungária Kft: 3,8 millió Ft
 

Ehhez a 209 millió Ft-hoz még hozzájönnek a garanciális visszatartások mintegy 80 millió Ft értékben, valamint azon vállalkozások legalább ugyanekkora mértékű követelései, akikkel egyesületünk nincs kapcsolatban.


Az érvényes adózási törvények értelmében a kiállított számlák után az alvállalkozók sorra-rendre befizették az APEH-nek az áfát – már aki tudta, és nem ment időközben csődbe. (Állítólag ezeket az áfákat a Mahíd rendre visszaigényelte!)


2009-től folyamatos volt az alvállalkozók hitegetése: „várjál, ha nem ugrálsz, hamarább kerül rád a sor!” Jött olyan hír is, hogy aki még 2008-ban elindított felszámolási eljárást a bíróságon, azt eleinte azonnal fizették, majd ahogy fogyott a Vegyépszer-Mahíd pénze, kivárták a bírósági tárgyalást, majd fizettek.

 

A Mahíd tulajdonosa, a Vegyépszer 2010 május környékén zároltatta a Mahíd összes számláját. Valamennyi oda beérkező összeget azonnal leemelt és ennek megtörténte óta a Mahíd egyetlen számlát nem tudott teljesíteni. A napi saját üzemelési költségeire esetenként a Vegyépszer csurgatott ugyan valamennyi pénzt, de a helyzet 2010 végére odáig fajult, hogy dolgozói bérét sem tudta már fizetni.


Akik a dunaújvárosi projekt kapcsán a kifizetetlen számláik miatt bírósághoz fordultak, azokat rendszeresen az a kellemetlen meglepetés érte, hogy keresetük formai hibákra hivatkozva elutasításra került, vagy alaptalan hiánypótlást kért tőlük a bíróság. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy a Vegyépszer tulajdonosi körének a keze ilyen messzire ért – a bíróságok mindig túlterheltségre meg munkaerőhiányra hivatkoznak – de a többszörösen ismétlődő események mindenesetre legalábbis furcsák: a magyar jogrend itt sem a kárvallottak érdekét védi.


2011 tavaszán néhány nagyobb hitelezőt felkeresett a Vegyépszer jogásza, olyan ajánlatokkal, hogy a sokszor már 3-4 éve lejárt tartozás 30-40%-át azonnal készpénzben (nem utalással!!!) kifizeti, de ennek fejében le kell mondani a tartozás további részéről! Nincs tudomásunk róla, hogy a Magyar Uszodatechnikai Egyesület tagjai közül ezt az ajánlatot bárki elfogadta volna!

A dunaújvárosi átadási cirkusznak érdekes módon vetett véget a tulajdonos CIB Bank: 2010. augusztus 27-én kikapcsoltatta a létesítmény áramellátását. A két fél közötti vita ekkor már „csupán” az időközben 400 millió Ft-ra növekedett többletmunkát értékének elismerésére szorítkozott. Jellemző a mai közállapotokra, hogy a CIB a tulajdonát képező létesítményt a viták rendezéséig maga akarta üzemeltetni egy általa megbízott társasággal, de ez utóbbiakat az önkormányzati üzemeltető őrző-védői kergették el a helyszínről. Ezt követte az áramellátás megszüntetése, lásd:

No itt már borult a bili. Részletekről nem lehet információt kapni, csupán annyit tudtunk meg, hogy a CIB elnöke, Surányi György úrnak kellett Dunaújvárosba mennie és megállapodnia az önkormányzattal.

Ezt követően egyesületünk a CIB Lízinghez fordult a kifizetetlen számlák és egy jogi paradoxont jelentő esemény miatt. Idézet akkori levelünkből:
„A Mahíd 2000 Zrt. által bonyolított dunaújvárosi fürdőkomplexum beruházás kapcsán Magyar Uszodatechnikai Egyesület több tagja jelezte, hogy a Mahíd-dal megkötött alvállalkozói szerződésük teljesítése és átvétele ellenére a MAHÍD a mai napig indoklás nélkül nem teljesítette fizetési kötelezettségeit.
Több vállalkozás már bírósági felszámolási eljárást is indított a MAHÍD ellen.
Jogilag külön paradox helyzet az, hogy több vállalkozás a MAHÍD-dal kötött szerződése egyértelműen fenntartja a tulajdonjogot, valamint birtokbavételi tilalmat ír elő az általa szállított berendezésekre a szerződéses összegek teljesítéséig.


Ez annyit jelent, hogy:
– a MAHÍD idegen vagyontárgyat értékesített az objektum átadásával
 a CIB Lízing szintén idegen vagyontárgyat adott át jogtalanul a Dunaújvárosi Önkormányzatnak
  Dunaújváros a fürdő bizonyos berendezéseit jogtalanul üzemelteti és a birtokbavételi tilalom megsértése miatt az érintettek megfelelő bírósági eljárás lefolytatása után akár rendőrségi segédlettel elszállíttathatják a még tulajdonukat képező berendezéseket a helyszínről.


Tagjaink érdekvédelmére alakult Egyesületünk nevében kérem közreműködésüket, hogy a vonatkozó tartozások a Mahíd (Vegyépszer) részéről teljesüljenek.”


Megjegyzzük, hogy a Ptk. szerint a birtokbavételi tilalom annyit jelent, hogy tilos az érintett berendezések használata!
A CIB pontosan egy hónappal később és rossz címzéssel érkezett válasza kedvesen bicskanyitogató volt, szakszerűtlen tartalma miatt is, de különösen az aláírók enyhén szórakoztató titulusa miatt is: akár a takarítónő is lehetett egyikük.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 További információk: időközben a Mahíd 2000 Zrt. csődeljárás alá került. De erre még visszatérünk.


Ami ennél is érdekesebb: a Vegyépszer is, mégpedig úgy, hogy egyrészt vagyonát jogutódlás nélkül négy különböző társaságba mentették át, másrészt jogutódként létrejött a Vegyépszer International. Ezt, Ludas Matyi kategóriaként, egy Zala megyei, Isten háta mögötti és kihalófélben lévő faluban, Szentgyörgyvölgyében jegyzeték be! (Ugyanezen a néven egyébként Csíkszeredában is be van jegyezve a cég!) A szentgyörgyvölgyi társaság ellen is csődeljárás folyik már, lásd a cég honlapján: www.vegyepszer.hu. A vagyonkimentés és a 80 milliárdos tartozás áttestálása egy csődre szánt vállalkozásra csak a magyar elképesztő jogrend következményének tudható be. Minderről többek között a 168 óra online számolt be részletesen 2011. február másodikán:

Érdemes elolvasni a szerencsétlenül befejeződött líbiai Vegyépszer kalandról szóló cikket is:

Bár itt az országot lángba borító események vetettek véget tevékenységüknek, az azt megelőző időről szóló hírek igencsak komolytalan vállalkozásra engednek következtetni! És a munkajogot, munkavállalási engedélyeket, a fizetési kötelezettségeket lábbal tipró szervezet már rég nem az, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt. Eljárásaik, stílusuk bel- és külföldön teljesen azonosnak tűnik!

A Mahíd elleni csődeljárással kapcsolatban két „érdekesség”:


 Az eljárást 360 napos időtartamra engedélyezte a bíróság. Itt az az érthetetlen, hogy egy olyan társaságnak, amelynek csak tartozása van, követelése gyakorlatilag nincs, miért nem lehet befejezni az felszámolását 3060 nap alatt? Ahogy látjuk, innét már annyira kimenekítettek minden pénzeszközt, hogy a hitelezők reménytelenül próbálják pénzeszközeik behajtását elérni.
  Ehhez képest csupán cinikus pimaszságként lehet aposztrofálni a Mahíd felszámolására 2010 őszén felvett igazgató 2011. szeptember elején tett kijelentését, melyet az általa összehívott hitelezői értekezleten – tehát igen sok tanú előtt – jelentett be: felajánlott a hitelezők kielégítésére az eredeti tartozások 0,55 % közötti összeget, és közölte azt is, hogy reméli, hogy ezzel mindenki elégedett lesz! Még ha a lejárt tartozások kamataira ajánlott volna ennyit, az is kevés és szemtelenség lett volna!

Azt mondják fejtől büdösödik a hal. De ki itt a „FEJ”??
Hivatalosan nem lehet tudni, azonban kis hazánkban igen hamar összejönnek az információk. A HVG-nél bukkantam az alábbiakra:
HVG.HU \\ HVG HETILAP \\ 2009\\09. SZÁM
Tiszteletbeli konzul lesz a "vegyépszeres" Nagy Elek
2009. február 25., szerda • Utolsó frissítés: 2009. február 25., szerda, 21:40
Szerző: HVG

Címkék: Vegyépszer; Nagy Elek; Monaco; konzul;
Nagy Elek, az Inforg–Vegyépszer-csoport hátterében álló üzletember lett Monaco tiszteletbeli magyarországi konzulja – értesült a HVG.


Ügyes, mondhatnánk erre a hírre, de véletlenül azt is tudjuk, hogy már jóval korábban az egyik dél-amerikai banánköztársaság konzulja is lett Nagy Elek úr, így lakóháza (valószínűleg csak az egyik) a budai hegyekben található óriási kastély követségi, úgynevezett extraterritoriális területnek minősül.


Így már diplomáciai védettsége is van Nagy Elek úrnak? Úgy tűnik igen! Néhány hónapja rákérdeztem egyik, sok cikluson keresztül is a pozícióját megtartó és valóban köztiszteletben álló állami tisztségviselőnknél. Válasza jellemző és igen rövid volt: „Elekkel nem bírunk, felejtsd el!” A legalább 29 cég tulajdonosaként ismert üzletember úgy tűnik megfoghatatlan! Hogy van-e még valaki, vagy lehet-e még valaki a háttérben, nem tudjuk. De talán az is kiderül előbb-utóbb!

Sajnos tehetetlenek vagyunk a sokágú rémtörténetben, amelyben biztos, hogy nem ismerünk minden tényezőt, minden érintett személyt. Az biztos, hogy a kisvállalkozókat jogrendünk semmilyen módon nem védi meg a cápáktól. És az is biztos, hogy a cápák vagyona sohase rendül meg ilyen eseményeknél, no meg a lelkiismeret furdalás sem a sajátjuk!
De a csődbe menetel miatt öngyilkosságba menekült tisztességes kisvállalkozókra mi emlékezni fogunk!

Budapest, 2011. szeptember 15.

Takács Gábor
Elnök
Magyar Uszodatechnikai Egyesület
 
 
 

 

 

 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Kommentek

misina 2012-01-21 23:37:25

Tisztelt Mérnökkapu!
A fenti jelenség -mint a szakmában mindenki tudja- nem egyedi, sőt: mondhatni általános: a generál keres "balekokat", majd nem fizeti ki őket.
Figyelmükbe ajánlom a RÖNESZÁNSZ és a MAGYAR ÉPÍTŐ által (konzorciumban) kivitelezett pécsi "ZSOLNAY NEGYED" munkálatainak elszámolását.
Itt még rosszabb a helyzet.
Harcoljon már a mérnöktársadalom saját minisztériumért, s ezen anomáliákat ellehetetlenítő gazdasági és jogi szabályozásért.
Misina

További események »
Eseménynaptár
 « 
 » 
H K SZ CS P SZo V
29 30 31 01 02 03 04
05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 01
Legfrissebb képtárak

200 éve született Bodoki Károly

Bodoki Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett a Körösök és a Berettyó szabályozása terén kifejtett munkásságával. Tervezte és 1868-ban bekövetkezett haláláig irányította is a kiviteli munkákat. Munkássága méltó módon kapcsolódik a reformkor híres mérnökei, Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál tevékenységéhez. 200. születési évfordulójáról emlékeztek meg március 29-én Gyulán.

GRAN-PRIZE Interdiszciplináris díj

A díj bolygónk legégetőbb kihívásaira válaszoló kiemelkedő megoldásokat, projekteket, munkákat jutalmaz majd a környezetvédelem, fenntartható fejlődés, design, orvostudomány, egészségmegőrzés,- fejlesztés és oktatás területéről évente egy alkalommal, tudtuk meg a sajtóreggelin. A Svéd díj már az első évben érdeklődést váltott ki Magyarországon.