Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Gazdaság Javaslat a lánctartozások felszámolására
2011-12-22 09:28

Javaslat a lánctartozások felszámolására

|

A Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) nevében Éliás Ádám elnök javasolja az Országgyűlésnek és a Kormánynak a lánctartozások megszüntetését és kialakulásának megakadályozását.
Véleménye szerint a nemzetközi pénzügyi válság megpróbáltatásait is sokkal könnyebben vészelné át a magyar gazdaság és társadalom, ha a válsággal egyébként össze nem függő, de a válságnál pusztítóbb hatású lánctartozások okai megszűnnének, s a folyamatban lévő ügyeket orvosolná az államhatalom.

SAJTÓNYILATKOZAT

A Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségéhez (VÉSZ) lépten-nyomon, mindenfelől érkeznek sürgető üzenetek: miért nem adja ki a Szövetség a jelszót a tömegmegmozdulásokra.

A mai, 2011. december 21. szerdai jelképes demonstráció keretében a Házelnök, a Miniszterelnök és a parlamenti pártok frakcióvezetői képviselőinek átadott Petíciónk annak a jogi rendezésnek a tartalmi elemeit rögzíti, amely véget vethet a gátlástalan, s immár tűrhetetlen mértékűvé vált lefosztásnak. Az érdemi megoldás korántsem olyan bonyolult és kivihetetlen, mint ahogy beállítják. Minden ország, a környező országok is, határozott jogi lépésekkel érvényesítik azt a fundamentális társadalmi érdeket, hogy minden hasznos, értékteremtő munka ellenértéke biztosan eljusson az értékteremtő emberhez és vállalkozáshoz.
Hazánkban immár elviselhetetlenné vált, és hatalmas tömegeket tett tönkre az ezzel kapcsolatos jogbizonytalanság.

A VÉSZ az előző és a mostani Törvényhozásnak és Kormánynak is több alkalommal felhívta a figyelmét a helyzet súlyosságára és tarthatatlanságára, s átadta javaslatait. Sem az előző, sem a mostani hatalom, jelszószerű nyilatkozatokon kívül, nem tett semmit a probléma orvoslásáért.

Ha az Országgyűlés és a Kormány azonnal nem teszi meg a szükséges lépéseket a jogi eszközökkel történő rendezésre, beláthatatlan fejlemények történhetnek, s az események hullámai átcsaphatnak mindenféle kontroll lehetőségén, - akár kiad bizonyos jelszavakat a VÉSZ, akár nem.

Budapest, 2011. december 21.

Éliás Ádám elnök

 

JAVASLAT


Javaslat hat okcsoportba foglalja a lánctartozások kialakulását.

I. Az egyoldalú árverseny,
II. Az ál-fővállalkozókból álló hosszú vállalkozói láncok,
III. A tulajdonos-beruházók és a projektfinanszírozó bankok profitmaximalizáló spekulációja,
IV. Az adózási anomáliák, és áttételesen:
V. A pénz forgási sebességének a reálgazdaságban tapasztalható kóros lelassulása teszik lehetővé.
VI. A már meglévő lánctartozások felszámolása is égetően sürgős, mert több ezer milliárd forint sorsa bizonytalan, nem jut el a teljesítő cégekhez, s a spekulánsok kezén ez a pénztömeg az adózási rendből is kikerül, tehát a költségvetést is óriási kár éri.

I. Az egyoldalú árverseny,

amely az ajánlatok minden más vonatkozását, a minőségi garanciákat, a komoly, megalapozott teljesítési határidő-ajánlatot, a cégtörténet és a referenciák szempontjait teljesen háttérbe szorítja az ajánlati ár szintjéhez képest, kontraszelekciót eredményez a gazdaságban: győz a rossz, veszít a jó. Ez utóbbin az a komoly ajánlattevő értendő, aki az ajánlat legkülönbözőbb összetevőit igyekszik összhangba hozni, s a projekt megvalósításához alkalmas ár alá nem megy. Ez a piaci szereplő majdnem mindig veszít a felelőtlen, kontár, gátlástalanul aláígérő szélhámosokkal szemben, akiket nem érdekel, hogy a megajánlott áron megvalósítható-e a projekt.
A győztes tehát megvalósításra alkalmatlan áron nyeri el a megbízást, amelyet követően szükségszerű láncreakció indul meg: eleve bekalkulálja „üzleti tervébe” az anyag, a munka, az alvállalkozók ki nem fizetését, vagy nem teljes mértékű kifizetését. A nyertes tehát már a megbízás elnyerésekor tudatában van annak, hogy nem lesz fedezet a munka kifizetésére. A vesztes jó cégek pedig gyakran a nyertes szélhámosok alvállalkozóiként válnak áldozatokká.

Ennek, a gazdaságot szétziláló, óriási veszteségeket és össztársadalmi károkat hordozó helyzetnek a kialakulását minden országban megakadályozzák.
Nem sokat törődnek már a „szerződés szabadsága”, a „vállalkozás szabadsága”, a „verseny szabadsága”, vagy az „árképzés szabadsága” jelszavaknak a spekulációt erősítő értelmezéseivel, hanem határozott intézkedéseket hoznak és tartanak érvényben. Így a környező, hasonló történelmi terheltségekkel élő országokban sem fajult el a helyzet a magyarországihoz hasonlítható mértékben.

Általában is meg kell jegyeznünk: a gazdaság és pénzügy területén az a szabadság, amely pusztító hatású a gazdaságra és a társadalomra, valójában nem a szabadságjogok érvényesülését, hanem egyes csoportérdekek pénzügyi diktatúráját szolgálja. Túl kell lépnünk a nemes eszmék csalárd, manipulatív hangoztatásának igéző hatásán, és határozott intézkedésekkel meg kell védenünk a valós gazdaság valós érdekeit.

Javaslataink rövid vázlata:

1. A rezsióradíj minimális összegét, amely alatt nem lehet ajánlatot adni, az illetékes szakhatóság, aktív piaci monitoring alapján, félévenként határozza meg.

2. Az anyagokra vonatkozóan ne lehessen átalány-jellegű ajánlatot adni és szerződést kötni. Kizárólag tételes költségvetés és szerződés születhessen az anyagfelhasználásról, tételes elszámolási kötelezettséggel.

3. Igazi kamarák kellenek, igazi, szigorú szakmai szelekcióval, igazi jogosítványokkal, amelyek alapján a sarlatán szélhámos vállalkozásokat kiszoríthatják a piacról.
A kötelező kamarai tagság idején működő kamarák sajnos csak rosszemlékű karikatúrái voltak az egészséges kamarai működésnek. Nem ilyenekre, hanem érdemi munkát végző, és megfelelő jogosítványokkal rendelkező kamarákra lenne szükség.

4. Az engedélyezési eljárást módosítani kell:

1. a megvalósítás anyagi fedezetének az építtető általi igazolása nélkül ne lehessen kiadni építési engedélyt;
2. a projekt megvalósításában résztvevő vállalkozások kifizetésének igazolása nélkül be se fogadhassa az építésügyi hatóság a használatbavételi engedélykérelmet;
3. a fővállalkozó és alvállalkozó közötti jogvita esetén a használatbavételi engedély kiadásának feltétele legyen, hogy a fővállalkozó, a jogvita tárgyához kapcsolódó ellenérték összegét köteles legyen bírósági letétbe helyezni.

5. Egyértelmű (jogegységi) állásfoglalások szükségesek a lánctartozások kialakulásához vezető okok büntetőjogi tényállásként kötelező értelmezéséhez. Például: csalás a megvalósíthatatlan áron történő ajánlatadás; vagy: több büntetőjogi tényállás elemeit, például a csalás, orgazdaság, sikkasztás, lopás, stb. elemeit magában foglalja az a magatartás, amely megvalósítja azt a csalárd eljárást, hogy a megrendelt, megkapott, átvett értéket azt követően sem fizeti ki az érték létrehozójának, amikor a részéről már megtörtént az ingyen, vagy töredékösszegért átvett dolog továbbértékesítése.

II. A hosszú alvállalkozói láncok


A projekt megvalósításában semmilyen tényleges munkát nem végző, tartalmát tekintve csak lebonyolítói, valójában pénzleszívási funkciót betöltő vállalkozások egymás alá szerveződése a projektmegvalósítás vállalkozási struktúrájába, korrupciót, árfelhajtást, s a struktúra legalján elhelyezkedő, a projektet ténylegesen megvalósító alvállalkozói kör spekulációs célzatú ki nem fizetését eredményezi.

Javaslatunk vázlatosan: a tulajdonos-beruházó (építtető), a generál kivitelező, a fővállalkozó és a lebonyolító fogalmának és tevékenységüknek tartalmi jellegű, jogi meghatározása. Egészséges gazdaságban élesen elkülönül egymástól a fővállalkozói és a lebonyolítói funkció. A különbség lényege az anyagi elszámolási kötelezettség jellegében van. Röviden: a lebonyolító a megrendelőtől átvett pénzeszközöket köteles maradéktalanul a projekt megvalósítására felhasználni, s azokkal pontosan elszámolni, míg a fővállalkozó maga is önálló vállalkozói funkciót tölt be a struktúrában, s nem köteles a szerződésben meghatározott módot meghaladóan elszámolni teljesítménye ellenértékével. Ezt a különbséget határozottan érvényesíteni kell. Egyáltalán ne tölthessen be fővállalkozói funkciót olyan cég, amelyik nem rendelkezik saját kivitelezői kapacitással, csak alvállalkozók bekapcsolásával manipulál. Arányokat is meg lehetne határozni. Például: azt a céget, amelyik az általa vállalt munkák szerződési ellenértékének legalább felét lefedő munkát nem saját kapacitásával végezteti el, ne lehessen fővállalkozónak tekinteni, hanem lebonyolítónak, a lebonyolító szigorú elszámolási kötelezettségével.

A pusztán pénzleszívás céljából beépülő látszat-fővállalkozások spekulációjának haszonélvezőit a csalás büntetőjogi következményeivel szükséges szembesíteni és fenyegetni.

III. A tulajdonos-beruházók és projektfinanszírozó bankok profitmaximalizáló spekulációja


A profitmaximalizálás jegyében a pénztulajdonos beruházó (építtető) cégek és a projektfinanszírozó bankok csalárd eljárásra alkalmas szerződéseket diktálnak a megvalósítóknak.

Javaslataink vázlata:

1. A megvalósításra alkalmatlan áron történő szerződéskötés tiltása kétoldalú legyen: vonatkozzon az építtetőre is, ne csak a fővállalkozóra. Az építtetőnek, saját érdekkörében meg kell győződnie a megajánlott ár megvalósítási realitásáról.
2. A tulajdonos-beruházó cégek által létrehozott projektcégek tartozásaiért a tulajdonos-beruházó cég tulajdonosai és vezetői egyetemes és korlátlan felelősséggel tartozzanak. Ez a kötelezettség akkor is álljon fenn, ha több lépcsőben szerveznek maguk elé ezek a beruházó cégek ütköző projektcégeket.
3. A projektfinanszírozó bankok esetében
3.1. A finanszírozó bank köteles legyen saját érdekkörében meggyőződni a megajánlott ár megvalósítási realitásáról.
3.2. Projektfinanszírozási szerződés esetén a szerződés alapvető elemeit, amelyek a pénzügyi és ütemezési feltételeket rögzítik, semmilyen módon és mértékben ne lehessen egyoldalúan megváltoztatni.
3.3. A finanszírozási szerződés teljesítésének, a finanszírozó bank részéről, a projekt megvalósításának menetében történő, új, a szerződésben nem szereplő feltételekhez kötése, csalárd eljárásnak minősüljön, annak büntetőjogi következményeivel a finanszírozó bank vezetője ellen.
3.4. A jelzálogjog a megvalósítók jogos érdekeit ne helyezze a finanszírozók érdekei mögé. Elfogadhatatlan az a helyzet, hogy a projekt továbbértékesítésekor a finanszírozó bank busás hasznot szerezhet abból a projektből, amelynek megvalósítói még ki sincsenek fizetve.

IV. Adózási anomáliák


Amíg a meg nem kapott ellenérték után is adózni kell, addig a lánctartozások csak gyarapodni fognak.

Javaslataink vázlatosan:

1. Csak a befolyt ellenérték keletkeztessen adózási kötelezettséget.
2. A „holland modell” tanulságainak alkalmazása:
Minden vállalkozásnak két számlája van: egy közteher- és egy vállalkozói számla. A közteher számláról történik az adók és járulékok befizetése, míg a vállalkozói számla fölött a vállalkozó szuverén módon rendelkezik.
A megrendelő, a vállalkozó megfelelően felszerelt számlája ellenértékének 40%-át a közteher számlára, 60%-át a vállalkozói számlára utalja.
Az adóhatóság a vállalkozó közteher számlájáról leemeli a naprakész bevallások adó- és járulékfizetési kötelezettségeit, ami marad, a vállalkozói számlára helyezi.
Ha a megrendelő nem időben fizet, a határidő után pár nappal az adóhatóság inkasszálja tőle az ellenérték összegét, a számlakibocsátónak mind a vállalkozói, mind a közteher számlájára.
Bármi zavar adódik a megrendelő fizetőképessége, vagy fizetési készsége tekintetében, az adóhatóság jár el és érvényesíti a vállalkozó jogos követelését.

Nem is létezik Hollandiában lánctartozás, ahogyan a legtöbb EU országban sem. A költségvetés bevételi oldala pedig stabilan, kiszámíthatóan működik.

Természetesen nem várjuk el semmilyen minta szolgai lemásolását, hiszen mások a feltételek Hollandiában, mint Magyarországon. Azonban az egyes országokban jól működő modellek tanulságait mindenképpen hasznosítani kérjük a magyar kkv szektor stabilizálása érdekében.

V. A pénz forgási sebességének kóros lelassulása a reálgazdaságban


Míg a tőzsdéken, a „kaszinógazdaságban”, másodpercek töredékére gyorsult a pénz forgási sebessége, addig az értékteremtő reálgazdaság területén tűrhetetlenül lelassult. Éppen ott, ahol a valóságos gazdasági események játszódnak, amelyektől függ családok millióinak létbiztonsága és az ország gazdasági virágzása, nem ritka, hogy 90 napos, 120 napos, sőt még efeletti idejű átutalási határidőket is megszabnak a megrendelői oldalon. Ez állandó hitelre-szorultságot, működési kiszámíthatatlanságot és létbizonytalanságot eredményez.

Kérjük, hogy jogszabály tiltsa meg a 15 naptári napon túli átutalást, a teljesítést igazoló okmányok mellékletével ellátott számlák benyújtását követően. A tilalom kétoldalú legyen: egyaránt vonatkozzon a megrendelőre, aki ne szabhasson ettől eltérő feltételeket, s vonatkozzon a vállalkozóra is, aki ne fogadhasson el hosszabb átutalási határidőt.

Ez a szabály a beruházások élénkülését és átfutási idejük felgyorsulását is eredményezni fogja. Ne a bankokban és a kaszinógazdaságban forogjon a pénz szédítő sebességgel, néhány spekulánst gazdagítva, hanem a gazdaság valós társadalmi érdekeit szolgálja, az értékteremtő cégek teljesítési képességével összhangban lévő forgási ütemben!

VI. A meglévő lánctartozások felszámolása


Égetően sürgős lenne a folyamatban lévő lánctartozások felszámolása, az előbbiekben javasolt intézkedések elemeinek felhasználásával, gyorsított eljárások alkalmazásával. Célszerű lenne

1. a tartozási láncok rosszhiszemű elindítóinak személyes vagyonzárlatát elrendelni,
2. vagyonátjátszás alapos gyanúja esetén a rokoni, üzleti körükre a vagyonzárlatot kiterjeszteni,
3. büntetőjogi eljárás alá vonásukat azonnal megindítani,
4. folyamatban lévő ügyek esetében a használatbavételi eljárást a tartozási láncok feloldásáig felfüggeszteni.

A felelősök rosszhiszeműségének bizonyítására szakértők bevonásával, gyorsított vizsgálatokat kellene végrehajtani. Gyakori jelenség például, hogy a megrendelő, minőségi kifogásokra hivatkozva, V. osztályúra leminősítés miatt nem fizeti ki az elvégzett és átvett munkát, de ugyanazt a munkát, továbbértékesítés folyamán I. osztályú minősítéssel és áron adja el. E tényállás megállapításához rendkívül gyorsan végrehajtható vizsgálat elegendő, s a rosszhiszeműség ennek alapján egyértelműsíthető.

Szóvá kell tennünk, hogy az építőipar gazdasági súlya és jelenlegi zilált helyzete indokolttá tenné, hogy miniszteri szintű, egységes képviselete legyen a kormányzatban, ne pedig több minisztériumban szétszórt feladatokkal, alacsony szintű, gyenge hatékonyságú ügykezelése. Szükségesnek látszik az ágazat stabilizációjáig kormánybiztos kinevezése is, aki koherens és konzisztens megoldási koncepciókat tudna kialakítani és végrehajtani.

A kis- és középvállalkozások működésének stabilizálása össztársadalmi érdek. Az egész ország gazdasági virágzása függ tőle. E rendelkezések törvénybe és egyéb jogszabályokba iktatásához nem kell pénz, csak politikai akarat.

AHHOZ HASONLÓ HADJÁRAT MEGINDÍTÁSA SZÜKSÉGES, AMELYET AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÉS A KORMÁNY AZ UZSORÁZÁS ELLEN, DÍCSÉRETES ELSZÁNTSÁGGAL ELHATÁROZOTT ÉS VÉGREHAJTOTT!

A különbség a méretekben van: a lánctartozások a teljes társadalmi konstitúció alapjait fenyegetik. Ha az értékteremtő ember és vállalkozás nem kapja meg munkája ellenértékét, összeomlik a gazdasági működés, és többé nincs jogalap a társadalmi moralitásról beszélni.

Ugyanakkor, a nemzetközi pénzügyi válság megpróbáltatásait is sokkal könnyebben vészelné át a magyar gazdaság és társadalom, ha a válsággal egyébként össze nem függő, de a válságnál pusztítóbb hatású lánctartozások okai megszűnnének, s a folyamatban lévő ügyeket orvosolná az államhatalom.

Budapest, 2011. december

 

(Forrás: http://veszov.hu)

 

 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Kommentek

alfoldi 2011-12-23 00:04:10

Mivel a téma arról a térről szól, amelyben a mérnökök élnek és dolgoznak, elemi lenne az, hogy a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Építész Kamara megvitassa az okmányt és adjon ki - esetleg közös - állásfoglalást.

Ez eddigi gyakorlattól gyökeresen eltérően ezt úgy lenne célszerű végrehajtani, hogy valóban kikérjék tagjaik véleményét.

szerkeszto 2011-12-23 13:44:09

Emailen érkezett: (Kérek mindenkit, hogy regisztráció alapján közöljék véleményüket. Sokan gondolkoznak hasonlóan, de még akkor is ezt kérem, ha a világon csak egyetlen mérnök vélekedne így. Az alábbiakban leírtak egyáltalán nem indokolják az anonimitást. A mérnöki méltóság ott kezdődik, amikor tudatosan és emelt fővel kiállunk a tudományunk, a véleményünk mellett.)

"Először is B.U.É.K. ÉS ÁLLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK!
Nekem a középiskolában még Grósz Károly idejében úgy tanították, hogy a főberuházónak banki letétet kell elhelyezni árkockázati fedezettel is számolva és ki kell jelölni jogi illetékest melyet mind a két fél elfogad. És ugyanígy lefelé fővállalkozó-alvállalkozó között is.

Én úgy érzem, hogy túl sokan lettünk építőipari cégek és egymás alá ajánlva sutba vágtuk a régi bevált szokásokat. Az előleg fogalma úgy kikopott az építőiparban mintha sose lett volna. Persze kérhetünk ezekre a pontokra jogi kikötést, de ha összetartóbb lenne a magyar építőipari kivitelezés és műszaki gárda, talán nem tudott volna annyi szélhámos beszivárogni....

Üdvözlettel :
nem kívánok publikusan aláírni"

macila 2012-01-25 10:04:06

A „póri népre” alkalmazott gyakorlatban a visszterhes ingatlanra a bíró perfeljegyzést tesz, az ingatlan forgalmazhatatlan (nem tudom, esetleg a használat is felfüggeszthető? ez lenne a megoldás a lánctartozásoknál-.), az általában tehermentes adás-vételi szerződések lánca érvénytelen, mintha nem is lennének, mivel azok jogalapja érvénytelen. Az utolsó tulajdonos fizet, az perli a megelőzőt, az pedig az őt megelőzőt és így tovább. Mivel a lánctartozások mögött legtöbbször kapcsolt vállalkozások, bejáratott (összebeszélt) kapcsolatrendszerek vannak, van esély egyezségre is. Politikai szándék és „bírói gyakorlat” kérdése.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma állásfoglalása szerintem biztatóan egyértelműsíti a jogi helyzetet, ennek szövegét figyelmükbe ajánlom.

„ A Polgári Kollégium véleménye az ingatlan átruházási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti és az ingatlan-nyilvántartási perek összefüggéseiről” / 2005.06.15. Dr Murányi Katalin kollégiumvezető. (14 oldal.)

Ezek szerint már most is van jogi esély arra, hogy perfeljegyzés, értékesítési tilalom, használatba vételi engedély törlése kerüljön a telekkönyvekbe ha a az ingatlan vagy egy részértéke kifizetetlenül cserélt gazdát.

Az ingatlan ugyanis „visszterhes”, a bíró perfeljegyzést tehet a telekkönyvbe.

Az ügy szempontjából...„nincs jelentősége az ügyletkötő felek jó- vagy rosszhiszemű magatartásának” ...sem.

„A rendezés során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik.”

„ ... a szerződés semmisségére hivatkozással (ptk.234.§) a törlési per a közvetlen jogszerző ellen határidő nélkül megindítható, míg a megtámadható szerződés esetében (ptk.235.§) ....” stb.

További események »
Eseménynaptár
 « 
 » 
H K SZ CS P SZo V
29 30 31 01 02 03 04
05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 01
Legfrissebb képtárak

200 éve született Bodoki Károly

Bodoki Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett a Körösök és a Berettyó szabályozása terén kifejtett munkásságával. Tervezte és 1868-ban bekövetkezett haláláig irányította is a kiviteli munkákat. Munkássága méltó módon kapcsolódik a reformkor híres mérnökei, Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál tevékenységéhez. 200. születési évfordulójáról emlékeztek meg március 29-én Gyulán.

GRAN-PRIZE Interdiszciplináris díj

A díj bolygónk legégetőbb kihívásaira válaszoló kiemelkedő megoldásokat, projekteket, munkákat jutalmaz majd a környezetvédelem, fenntartható fejlődés, design, orvostudomány, egészségmegőrzés,- fejlesztés és oktatás területéről évente egy alkalommal, tudtuk meg a sajtóreggelin. A Svéd díj már az első évben érdeklődést váltott ki Magyarországon.