Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
Mernokport.hu
Mérnökkapu.hu Szakma Energia Műhely II.
2011-12-19 12:35

Energia Műhely II.

|

A Magyar Energetikai Társaság (MET) fennállásának huszadik esztendejében az elnökség az egyesületi és a szakmai közélet felpezsdítése érdekében kéthavonta megrendezésre kerülő újszerű fórumot kezdeményezett. Második alkalommal 2011. 12. 06-án a Duna Palotában a hazai villamosenergia-piac, regionalitás és európai integráció volt a téma. Az előadás, és a hozzászólások kivonatát közöljük.

Dr. Kaderják Péter:

Körkép a villamosenergia-piac jelenéről és jövőjéről.


Előadásom az árampiac kialakításának folyamatát és a hazai árampiac regionális integrációjának kérdését foglalja magában. Egy 1996-os uniós direktíva volt az első, mely az árampiac megteremtését célozta. Egy régi, százéves iparágat szedett szét a politika, és próbál valami újat csinálni belőle.
1. Mi az árampiaci verseny?
2. Mire jó ez az árampiaci verseny?
3. Van-e hatékony árampiaci verseny piacorientáció nélkül?
4. Mi az a piacintegráció?
5. Kinek jó és kinek rossz ez az árampiaci integráció?
6. Merre folyik a folyó, és benne vagyunk-e?
7. Mikor mondható, hogy a küldetés teljesítve?

Az árampiaci verseny lényege és ennek feltételei:
- szabad kereskedőválasztás és váltás,
- szabályozott hálózati hozzáférés garantálása a belső hálózathoz és a határkeresztező kapacitásokhoz,
- szabad belépés az áramtermelési szektorba,
- torzítatlan és diszkriminációmentes külkereskedelem,
- a versenyjog szabályozói érvényesítése,
- hosszú távú befektetéseket garantáló szabályozó környezet
- hálózat: árszabályozás
- termelés: kiszámítható versenykörnyezet
- piacintegráció (a piac tipikusan koncentrált szerkezet miatt).
Ezeken a feltételeken az idő rövidsége miatt nem tudunk végigmenni, de azt mondhatjuk, hogy legtöbbjük többé-kevésbé teljesülhet, előrehaladott állapotban van jelenleg. A kicsi, nemzeti piacok általában koncentrált szerkezetűek, főként az áramtermelési oldal.

2. Miért akarunk árampiaci versenyt? Két fő ok miatt: a rövid távú hatékonyságot javíthatja, vagyis korrekt árszabályozásnál egy jól működő piac alacsonyabb árakat tud adni a fogyasztóknak. Mesterségesen költségszint alá nyomott árakkal nem lehet konkurálni, vagyis a piac hatékonyabb árszabályozó, mint a Magyar Energia Hivatal – elnézést kérek a kollégáktól. A 2009–2010 évi európai árampiacot megnézve látjuk, hogy egy 30–40%-os nagykereskedelmi árcsökkenésre került sor, a kereslet visszaesése miatt. Erre a piac képes, a szabályozó hatóság nem. A másik fontos ok, hogy az árampiaci verseny hosszú távon dinamikus hatékonyságjavulást eredményezhet azzal, hogy a piac csak a szükséges erőművi beruházásokat finanszírozza meg, ugyanakkor a kisebb üzemméret és a hatékonyabb egységek megvalósítása felé ösztönöz. Ezt csak akkor tudja a piac produkálni, ha két feltétel teljesül: egyrészt nem alakul ki egy erőfölényes helyzet a piacon, másrészt az állam nem torzítja ezt pl. az ártámogatások megállapításával. Példaként említem, hogy Európában 1995–2010-ig legnagyobbrészt gázenergiai erőművek, illetve és szél- és megújuló energiákra épülő erőművek épültek, míg a szenes és nukleáris energiával működők beruházása elenyésző. Ez az eltolódás a piac hatása, illetve a megújuló energiára építő beruházások növekvő kormányzati támogatásának eredménye.

3. Van-e Magyarországnak lehetősége piaci versenyre integráció nélkül? Az én válaszom az, hogy nincsen. Hazánkban túl kevés szereplő tudja meghatározni a piacot, túl kényelmes pozícióban. Ha olyan módon liberalizáljuk a piacot, hogy megszüntetjük az árszabályozást, az magasabb árakat eredményezhet, mint egy szabályozott piac – tehát rosszat teszünk.

4. 2008 elején megvalósult egy teljes piacnyitás, de ezt nem kísérte kellően konzisztens importverseny, tehát a kínálati oldal nagyon koncentrált maradt, és meg is élte az iparág az egyszer, majdnem 40%-os áremelkedést. A teljes régióban a régi, nagy cégek uralják a piacokat, ha őket egy nagyobb, regionális piacra betereljük, viszonylag kis szereplőkké válnak, akik nem képesek olyan nagy mértékben befolyásolni a regionális piacokat, ami csökkenti az ő erejüket.
Akkor mi az integráció megfelelő módja? A piac akkor jól integrált, ha a régióban egy magyar fogyasztó és például egy cseh termelő szabad szerződésbe tud lépni egymással. Ennek sok feltétele van, amiket az első mondataimban nagyrészt elmondtam. Az integrációnak vannak fokozatai és lépései, melyeken a magyar piac már előrehaladt.

5. Mi az integráció iránya? A kezdeti időben az egyes tevékenységek szétválasztására került sor, és a kapcsolódó tevékenységekre külön piacok jöttek létre; így a termékpiac, a határkeresztező kapacitás piaca és a kiegyenlítő energia piaca jött létre. A mostani törekvések ezen részpiacok újraintegrálásáról szólnak, de most már nem vertikálisan, hanem a piac által szervezett módon, pl. egy implicit aukció keretében ma a termékpiac és a határkeresztező kapacitások piaca újra eggyé válik, és egy tőzsdei tranzakción belül kerül sor a leszerződésükre. A kulcskérdés az, hogyan lehet a meglévő határkeresztező kapacitásokat minél hatékonyabban elosztani. Óriási vita folyik arról is, kié legyen az allokáció joga, a rendszerirányítóké vagy a tőzsdéé. Nem csak hazánk és Európa kísérletezik regionális árampiacokkal, azok az USA-ban is foltszerűen jönnek létre, több államot felölelve. Európában Franciaország, Németország és a Benelux-államok szintén egyetlen regionális piac szereplői, ahol az áram nagykereskedelmi árakat minden órában ugyanazzal az algoritmussal számolják ki.

6. A jövőkép az, hogy régiónként ez lesz a helyzet egy teljesen összekapcsolt európai árampiacon. Jelenleg Magyarország, Csehország és Szlovákia egy közös összekapcsolási projekten dolgozik, és beszélgetve ennek résztvevőivel az derül ki, hogy ha a nyugat-európai algoritmus megbízhatóan működik, hazánk is rövid időn belül csatlakozni fog ehhez. Ma már van hivatalos céldátum is a teljes piac-összekapcsoláshoz: 2014.

Mit eredményezhet még a piac összekapcsolása? A tervezet azt mutatja, hogy egy nagyon erős árkonvergencia indul meg a piacok között. Hazánk még nincs összekapcsolva más piaci szereplőkkel, csupán a fent említett módon részt veszünk az európai folyamatokban, mégis azt látjuk, hogy a legutóbbi időkig a német és a régiós áramárak egy nagyfokú korrelációt mutattak, ami korábban nem volt jellemző. A piac integráció természetes módon azt eredményezi, hogy minél kevesebb korlátja van a szabad kereskedelemnek, az árak annál inkább kiegyenlítődnek. A tervezett európai piac-összekapcsolás körülbelül az ütemterv szerint halad előre. Ez szinte győzelmi jelentés. Van azonban néhány probléma. Az egyik az, hogy a piacintegráció és árkonvergencia nem mindenkinek jó. Például egy magas áramtermelési költséggel rendelkező ország – például Magyarország – és egy alacsony, mint Csehország, a piacok összenyitásával a fő vesztes a magyar termelő lesz, a nyertesek pedig a fogyasztók, míg a cseh partnernél a fogyasztó veszít, a termelő nyer. Jelenleg a vita az árazási algoritmusról, a tőzsdék ellenőrzéséről és az európai célmodellről szól, ami gyakorlatilag a jövőbeli, egységes kereskedelmi szabályzat tartalma.

7. Mikor mondható, hogy a küldetés teljesítve? Arra szeretném felhívni a figyelmet még, hogy mindez nagyon szép és jó, 15 éve dolgozik Európa ennek megvalósításán, és most, amikor már majdnem megvalósul, jön egy bunkósbot, a dekarbonizáció kérdése, ami az egész történetet kicsit kérdőjelessé teszi. Az a jövőkép, miszerint 2050-re az európai áramszektornak 80%–90%-kal kellene csökkenteni a karbon kibocsátását, és ezt a jelenlegi és a most kialakított modell nem tudja támogatni.
Vitaindító kérdéseim:
- Az MVM pozíciójának erősítése indokolhatja-e a piacintegrációs folyamat elodázását?
- Bízzunk-e a kiegyenlítő piacok integrációjában vagy építsünk szivattyús erőmű-tározót?
- Van-e a régiós árampiaci versenyben versenyelőnye az MVM-nek?
- Paks bővítése a régiós pozíció erősítése ügyében álom vagy realitás?
- Összességében előnyös lesz-e számunkra az integráció, vagy ez gyarmatosításunk újabb állomása?

Vitaindítóként a fenti kérdésekhez a véleményemet színekkel kódoltam: 

Piros: inkább nem

Zöld: inkább igen

Kék: bizonytalan

 

 

 

Hozzászólások


Kacsó András ( MVM Zrt.)

A hazai és nemzetközi villamos-energia kereskedelem jellemzői

Általában a villamos energia ellátás típusairól szólnék. A két módszer az egyik a szolgáltatás típusú, a másik pedig piaci típusú. A szolgáltatás típusú tevékenységnél a legkisebb költség a fő cél, míg a piacinál vannak szerződés szerinti kötelezettségek, illetve cél a tulajdonosi érték maximálása. Kiemelem, hogy ma Magyarországon nincs ellátási kötelezettség, a MAVIR kötelezettsége a forrásnyerő egyensúly létrehozása. A szolgáltatás típusnál a „termék” a végfogyasztás teljes kiszolgálása, a piacinál a terméket egy darabárunak tekintjük a villamos energiát. A reguláció mindkét esetben a biztonsági ellátásról szól, ami az első esetben teljes központi felügyelet, míg a piacinál bonyolult engedélyezést és lazábbnak tűnő követést takar. A jogi megkötések szolgáltatás típusnál szabályozott az árak és a profit tekintetében, a piaci típus a piaci szabályok alapján működik. Az ellátó rendszert mindkét esetben működtetni kell, a szolgáltatásnál ez központi tervezést, a piacnál vállalkozói döntéseket jelent, ahol a lényeg az eredmény. Emellett a szolgáltatásnál a minimális infrastruktúra épül ki, a piac pedig nagyobb infrastruktúrát igényel. A szolgáltatásnál a finanszírozás is központosított. Németh Miklós kormányának költségvetésében volt 3 milliárd akkori forint hálózati célcsoport fejlesztésre, és 4 milliárd az 1995–96-ban felépült két paksi erőmű beruházására. Azóta ezek a tételek kimaradnak az állami költségvetésből... A piaci ellátás banki finanszírozással tervez. A legfontosabb elvárás a piaccal kapcsolatban, hogy bármikor és bármekkora villamos energia mennyiséget lehessen eladni és venni. Ennek teljesülésekor működik a piac. Ehhez szükséges mindenki számára hozzáférhető és kellő számú kereskedési felület, a megfelelő információforrások megléte, illetve felügyelet a monopol helyzet elkerülésére.
Mi a hazai helyzet? Az ország mérete miatt nincs értelme igazi piacról beszélni; ugyanakkor minden piaci szereplőnek érdeke a piac fejlesztése. Ennek pedig egyetlen útja a regionalitás. A régió kérdése a mi szempontunkból nehezen definiálható, mindenképpen a környező országokat jelenti.
Összefoglalva elmondhatom, hogy a hídon vagyunk, talán már túl is jutottunk a félúton. A baj az, hogy lehet, hogy meg kell fordulnunk a hídon. Itt kiemelném a megújuló energiák túlságos elterjedését, ami nagyobb mennyiségben erősen piacellenes.

 

 

Lehóczki Gábor  (EDF DÉMÁSZ Zrt.)

A szolgáltatók új kihívásai

A magyar nemzeti energiastratégia három irányvonalat határoz meg: az ellátás biztonságát, a versenyképességet és a fenntarthatóságot. Nagyon fontos tudni és látni, hogy lehetetlen olyan helyzetet létrehozni, ahol mindhárom érdek egyformán teljesül. Egyensúlyt szükséges létrehozni a három között. Visszatekintve a kormányzat elmúlt másfél éves kapcsolódó tevékenységére, elkészült a nemzeti energiastratégia, melyhez az iparág képviselői, a szakma meghallgatásra került, és a vélemények érvényesítésre kerültek.
Az egyik alapvető dimenzió a versenyképesség és az árak alakulása. A nagykereskedelmi piac tekintetében egyetértek Kaderják Péter gondolataival; ha egy integrált piac irányába mozdulunk el – ami az uniós célkitűzés –, és ez meg van támogatva egy olyan infrastrukturális kapacitással, ami biztosítja a határok megfelelő átjárhatóságát, ez ellátásbiztonság tekintetében is sokkal kedvező helyzetbe kerülhetünk. Emellett azzal, ha a piacok átjárhatóak, egyértelműek erősödik annak a lehetősége, hogy bármilyen probléma (legyen ez politikai, gazdasági) van az adott országban vagy régióban, az ott erőmű építésébe befektető tulajdonos vagy bank jóval kisebb kockázatot vállal, mert a terméke jóval nagyobb piacon lesz likvid, ami az árak csökkenéséhez vezet.
Nagyon sok iparág „kapta meg” ezt a válságadót, de a villamos energia és az egyetemes gázszolgáltatás piaca az, amely törvény által van veszteséges működésre kényszerítve. Egyetértünk abban, hogy gazdasági válságban egyik iparág sem húzhatja ki magát a globális következmények alól, de emellett azt gondolom, hogy nem hosszú távú fenntartható, uniós gondolkodás az, amikor tudatosan törvényileg kötelezünk veszteségre vállalkozásokat. Az állam szerepvállalás kérdését szeretném hangsúlyozottan, kérdésként vitára bocsátani. A finanszírozás  a negyedik dimenziója az energiastratégiának.

Kérdéseket vet fel, hogy az államnak hol kell szabályozóként jelen lennie, és hol kell tulajdonosként fellépnie. Én azt gondolom, az állam alapvető feladata a szabályozás, egy olyan környezet kialakítása, ahol a korrekt keretek között működi befektetők – akik nem külföldi tulajdonosok – megtalálják a hosszú távú számításaikat. Az államnak logikusan végig kell gondolni, hogy melyek azok az infrastruktúrák, ahová pénzt kell rakni, és ahol piaci körülmények tudnak működni.
Egy eretnek gondolatot is szeretnék megfogalmazni az árcsökkenés tekintetében: hálózatunkra büszkék lehetünk, közelében vagyunk a nyugat-európai minőségnek, érdemes lenne végiggondolni, hogy továbbra is fenntartható, fenntartandó-e a jelenlegi szabályozási struktúra, mely az elosztókat a minőség mindenáron történő további növelésére ösztökéli, mert ez magával hozza a befektetések működési költségének növekedését, és esetleg ezeket a pénzeket ésszerűtlenül a határkeresztező kapacitások fejlesztésére fordítani – ami segíthetné a piaci integrációt is.

 

 

Tihanyi Zoltán  (MAVIR Zrt.)

Hazai és nemzetközi átviteli hálózatok időszerű kérdései.

Két korábbi megállapításra reflektálnék: én is azt gondolom, hogy a hídon vagyunk és haladunk, de vannak bennem kételyek, hogy megvan-e ennek a hídnak minden pillére a másik partig? A megújuló energiákkal kapcsolatos energiapolitikai célkitűzések valóban a piac ellen mennek, emiatt középtávon nem is biztos, hogy realitás elérni a folyó túlsó partját. Kaderják Péter előadásában szó volt 2009-2010. évi európai árampiac árváltozásáról, véleményem szerint lehet árcsökkenés, de ezeket a normál versenypiacon nem megtérülő költségeket a tartalékpiac jó részben kénytelen volt megfinanszírozni, hogy legyen működő egység. Egyetértek azzal, hogy hosszú távú stabilitásra és kiszámíthatóságra van szükség a villamos energia (és a gáz) piacán, és ennek komoly hibáját látom, sőt, annak veszélyét, hogy ez nemhogy javulni, de inkább romlani fog a közeljövőben.
A hagyományos struktúrához képest – amikor központosított termelőktől a fogyasztókig áramlott a villamos energia – kezd a kép megváltozni, főleg az alsó szintekre beépülő megújuló energiák okán. Az átviteli hálózatunkról elhangzott, hogy nagyon jó minőségű, komoly hálózat – igaz, komoly befektetések árán ilyen, ami nélkül nem lenne üzembiztos. Itthon az átviteli hálózat nagyon erősen támaszkodik az elosztói hálózatokra, mind a hazai, mind a regionális ellátás szempontjából. Az utóbbi időszak, vagyis november második fele és az elmúlt napok is példával szolgálnak. A nagyon jelentős észak-déli áramlás, illetőleg korábban is tervezett munkák miatt lecsökkent kapcsolati szám oda vezetett, hogy az n-1 elvet – tehát, hogy bármilyen egyszeres kiesés sem okozhat ellátásbiztonsági kockázatot a rendszerben – nem minden esetben tudjuk tartani, és nem egyedül, sőt általában hazánk viszonylag jól áll ebből a szempontból, míg Szlovákia egy hónapja a többiekre is veszélyt jelentő helyzetet mutat. Az ok az, hogy a kereskedelmi megállapodásokban szereplő áramlásoktól igen jelentős mértékben térnek el a valóságban, így nehéz előre jelezni. A zavar gyorsan előállhat, és nagyon rövid idő áll rendelkezésre a kezelésre. Itt az emberi tényező is nagyon fontos, megfelelő képzettség és kellő tapasztalat vészhelyzetben, ez utóbbit szimulátorban való gyakorlással biztosítjuk.
Az európai közös szabályok nagyon fontosak a közös piac megteremtésében is, ezek néha kevéssé érthető kompromisszumok árán jönnek létre. Az európai gondolkodás szempontja, hogy a hálózatokhoz szabad hozzáférést megkülönböztetés nélkül biztosítsunk, ugyanakkor ott van a megújulók elsőbbsége. A villamos energia rendszerek rugalmasságát azért kell növelni, hogy kompenzálni tudjuk a megújuló energiaforrások (szél, nap) kiszámíthatatlanságát. Ezek komoly kihívások, és előfeltétel, hogy a politika – ha már meghatároz irányokat – az ahhoz szükséges alapvető előfeltételeket biztosítsa, mert egyébként az ellátásbiztonságot tesszük kockára.
A rendszerben lehetnek strukturális szűkületek az átviteli hálózatokon, itt beruházásokra van szükség, a prioritások figyelembevételével. Az európai tízéves hálózatfejlesztési tervet kétévente készítjük el, és a legfontosabb keresztmetszetek erősítése és a hatékony forrásfelhasználás a cél. Ha nincs kellően erős hálózat, lehetőség az áram útjának befolyásolása, az ellenállás növelése, de ez nem hosszú távon fenntartható megoldás. Az átmeneti problémák esetére nagyon fontos a harmonizált, együttműködő megoldások keresése. Itt jön vissza az a kérdés, hogy a nagykereskedelmi piac és az attól elvárt árcsökkenés és versenyelőny nem okoz-e indokolatlanul nagy költséget más piacon, vagy a hálózat üzemeltetése kapcsán. Illetve ha hatékonyan, egy harmadik ország rendszerirányítója tud megoldani egy problémát, akkor vajon kinek az érdekében teszi ezt, és ki fogja ezt finanszírozni?

 

 

Haddad Richárd  (Ipsol Rendszerház Kft.)

A jövő technológiai kihívása: „okos hálózatok”.

A témát műszaki oldalról szeretném megközelíteni. A ma nagyon sűrűn használt „smart” kifejezés magyarra fordításánál én az okos/intelligens szót fogom használni. A mai elvárás, hogy a hálózat legyen „okos”, ezzel kapcsolatban elmondható, hogy a „smart network” olyan hálózat, amely okosan együttműködő. A villamos energia nagyon „smart”, tudja, hova kell mennie, nem kell irányítani. Mi kell ehhez? A rendszer akkor ilyen, ha megfelelő információkat kap, és a felhasználók smartok, együttműködők. Az otthonunk smart, a szigeteléstől a fűtésig, a járművünk CO2 kibocsátása is smart. Ezeket kell tudatosan felhasználnunk. Örülünk, hogy csökken a CO2 kibocsátás – de közben csökken a termelés, egy része Kínába települt át, de nem szabad elfelejteni, hogy az elmaradó beruházásokra előbb-utóbb szükség lesz. A smart azt mondja, hogy az megújuló vagy nem megújuló formában történő osztott termelés egészen meg fogja változtatni a mi fogyasztói szokásainkat. Az egyik fontos lépés megtörtént, a magyarországi ún. Pilot-projektek elindultak, az Energia Hivatalban folyik a munka. A Prolan Zrt. is ebbe az irányba gondolkodik, de a régióra, mint egyedi piacra és egyedi kihívásokra próbálunk koncentrálni. Az együttműködő villamos energia rendszer ma is működik, de a műszaki oldalról nézve a problémákat lokálisan kell megoldani. Nálunk például vannak hagyományai a szabálytalan áramvételezésnek, míg Nyugat-Európában ez nem kérdés. A másik a körvezérlés kérdésköre, amivel hazánk már a hatvanas években is rendelkezett. Van, amit szerintem irigyelnek is tőlünk – a háztartásainkban van saját vezérelt fogyasztói csoport, amely a szolgáltató rendelkezésére áll és a hálózatkiegyenlítő szempontjából nagyon fontos. Ezt sokan próbálják nyugati mintára eltolni, véleményem szerint itt nekünk előnyünk van, és ezt ki kell használnunk. Amikor régióban gondolkodunk, nem azt kell néznünk, hogy másik, nyugati országokban milyen rendszer van, hanem azt, hogy a saját problémáinkra regionálisan milyen megoldásokat tudunk biztosítani. Az energiastratégia fontos része az innováció kérdése. A hazai innovációról tudjuk, hogy mindig nagyon híres volt, és mennyi találmány és ötlet kapcsolódik a magyarokhoz, de ideje lenne valamivel újra előrukkolnunk, hiszen Rubik óta nemigen tudtunk felmutatni olyat, amiről mindenki tudja, hogy magyar. Ez egy új terület, jó terület, energetikában mindig is jók voltunk, élen jártunk, jó lehetőség nyílik, reméljük, az új energiastratégiában meg van fogalmazva az innováció, bár a finanszírozás oldala egy másik kérdés.

 

 

 

Bakonyi Attila (Magyar Energia Hivatal)

Mire számíthat a fogyasztó?

Sokszor emlékeztetnünk kell magunkat a szabályozó hatóságokban és az iparágban is, hogy mindez a fogyasztóért kellene, hogy történjen, és erre a kereskedőket is figyelmeztetni kell. Az előző előadás nagyon jó bevezetést adott ahhoz, hogy elmondjam, mire számíthat a fogyasztó. Az elmúlt években azt láttam, hogy mindenkinek nagyon sokat kell tanulni ebben a témában, hogy kihasználjuk azt, amit ez az integráció adhat. Lehet, hogy nem leszek népszerű a véleményemmel, de azt gondolom, hogy a lakossági és kisfogyasztóknak arra kell számítani, hogy az árak emelkedni fognak, és az új árak nem stabilak, hanem változóak lesznek, és a piac a hosszabb távú szerződésektől a rövidebb távúakig fog elmozdulni. A már fejlettebb integrációs szinten, Skandináviában, Németországban ez már látható is.
Amikor mi, mint piaci hatóság integrációról beszélünk, olyan szempontokat veszünk figyelembe, amikről már volt ma szó. Fontos szempont a piaci koncentráció csökkentése, amivel együtt jár a piac növekedése, ami a résztvevők lehetőségeit optimalizálhatja. A cél a napi szintű határkeresztező kereskedelem elmozduljon az explicittől az implicit irányába, és árstabilitást érjünk el. Ezen célok érdekében az uniós bizottság kihozott egy szabályozási csomagot, amiben a felhasználóknak is lehetőséget adnak arra, hogy az integrációból kivegyék a részüket – ilyen például a kereskedőváltás szabálya. Az árak több dologból kifolyólag növekedni fognak. Elhangzott már a megújuló energiák növelési törekvése, de ezek a technológiák bizony drágák, bár most már piacképesek. Ide kapcsolódik egy másik gondolkodás, hogy újra visszajöjjenek a kapacitás-erőművi piacok, ha ez megtörténik az unióban, alapvető írja át az integrációt. Jelenleg Európában két atomerőművi fejlesztés folyik (Franciaországban és Finnországban), ezeknél a költségek már a tervezett dupláját meghaladták, a kivitelezés ideje pedig csúszik. A tízéves hálózatfejlesztési terv alapján a következő öt évre a megújuló fejlesztések és az egységes piac miatt, illetve ellátásbiztonsági okokból több mint 70 ezer km vezetéket kell építeni, ennek a költsége 23–28 milliárd euró. Az elosztóhálózatok esetén – az „okos” hálózatok okán – ez a költség magasabb, így az árak növekedni fognak.

 

 

 

Összeállította: Buday Miklós
Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Eseménynaptár
 « 
 » 
H K SZ CS P SZo V
29 30 31 01 02 03 04
05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 01
Legfrissebb képtárak

200 éve született Bodoki Károly

Bodoki Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett a Körösök és a Berettyó szabályozása terén kifejtett munkásságával. Tervezte és 1868-ban bekövetkezett haláláig irányította is a kiviteli munkákat. Munkássága méltó módon kapcsolódik a reformkor híres mérnökei, Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál tevékenységéhez. 200. születési évfordulójáról emlékeztek meg március 29-én Gyulán.

GRAN-PRIZE Interdiszciplináris díj

A díj bolygónk legégetőbb kihívásaira válaszoló kiemelkedő megoldásokat, projekteket, munkákat jutalmaz majd a környezetvédelem, fenntartható fejlődés, design, orvostudomány, egészségmegőrzés,- fejlesztés és oktatás területéről évente egy alkalommal, tudtuk meg a sajtóreggelin. A Svéd díj már az első évben érdeklődést váltott ki Magyarországon.