
Életének 76. évében, szeptember 27-én elhunyt Makovecz Imre nemzetközi hírű építész, a magyar organikus építészet Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett stílusteremtő alakja.
Makovecz Imrét több szervezet, így a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Kós Károly Egyesülés és a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekinti.
Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten. Huszonegy éves volt az 1956-os forradalom idején, amely életének meghatározó élményévé vált. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett, 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott. 1977-től a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítésze volt, 1985 önálló építészirodát alapított, MAKONA Kft. néven. Egyik legismertebb műve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon. Száznál is több, jellegzetes, a magyar népművészet és mitológia formakincséből merítő, jellegzetes stílusjegyeket hordozó középületet tervezett, melyek építési technológiája és anyaghasználata egyszerre archaikus és környezetbarát módon korszerű. Sajátos faszerkezetű épületeivel vált világhírűvé, ő volt a magyar organikus építészet egyik megteremtője, iskolateremtő alakja. Építészetét filozófiai alapokról indította, mestereinek Rudolf Steinert és F. L. Wrightot, valamint a magyar szecesszió két önálló formateremtő nagyságát, Lechner Ödönt és Kós Károlyt tartotta. Legismertebb alkotásai a paksi Szentlélek templom, a sárospataki Művelődési ház, a siófoki Evangélikus templom, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a makói Hagymaház, az egri Bitskey Aladár Uszoda, illetve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon. Az elmúlt évtizedben számos határon túli magyar településen kapott megbízást közösségi épületek tervezésére.
Kitüntetések és elismerések: 1969 Ybl-díj 1987 Ifjúsági Díj 1987 Amerikai Építészek Szövetségének tiszteletbeli tagja 1989 SZOT-díj 1990 Kossuth-díj 1992 Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt a Csillaggal 1992 Skót Építészszövetség tiszteletbeli tagja 1993 Dundee-i Egyetem díszdoktora 1996 A Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség Díja 1997 Francia Építészeti Akadémia Aranyérme 1998 Brit Építészszövetség tagja 1999 Steindl Imre-díj 1999 DLA fokozat 2001 Corvin-lánc kitűntetés 2003 Prima Primissima díj 2008 Teleki Pál-érdemérem 2009 Főépítészi Életműdíj 2010 Tőkés László Alapítvány díj 2011 Budapest díszpolgára 2011 Szent István-díj Tanított a Nemzetközi Építészeti Akadémián, Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán. Angol, skót, német és amerikai egyetemek választották díszdoktorrá. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és örökös tagja volt. Munkássága, hatása túlmutat az építészeti életművén: íróként, teoretikusként, kultúraszervezőként és nemzeti elkötelezettségű közéleti személyiségként a magyar kulturális élet egyik nagyhatású és megkerülhetetlen szellemi tekintélye volt.
Budapest, 2011. szeptember 28., szerda (OS) *** In memoriam Makovecz Imre Makovecz Imre hatalmas, teljes jelentőségében csak az utókor által feldolgozható életművéből a gyász pillanatában ki kell emelnünk azokat az értékeket, amelyekkel hozzájárult a magyar társadalom építéséhez.
Aligha akad hozzá hasonlítható építész, aki műveivel és közösségi szerepvállalásával olyan mélységben átformálta és olyan eredményesen emelte volna az épületeit használók életminőségét, kedvet, büszkeséget, méltóságot adva az épületeivel kapcsolatba kerülőknek. Minden munkájában az építés drámáját tartotta szem előtt: azt a hatást, amelyet egy ház tervezése, megvalósítása és használata a közösségre gyakorol. Számára ez minden stilisztikai, művészeti kérdésnél előbbre való volt. Épületei eszközök voltak, hogy gyógyítólag nyúljon bele elrontott faluszerkezetekbe, tönkretett tájakba, manipulált és megnyomorított közösségekbe, katasztrófa sújtotta életekbe. Ehhez ezeknek az épületeknek is életteli műalkotásoknak kellett lenniük a települések, a tájak, a közösségek életébe szervesen illeszkedő jegyekkel. Tevékenységének szociális hatása az egész országot átfogta és túlnyúlt az országhatárokon. Erdélyi és felvidéki szervező és tervező munkájával a kisebbségben élő magyarság közösségeit erősítette, segítette, ahogy korábban, a rendszerváltás előtti évtizedben a faluházakat építő mozgalom irányításával egyik kezdeményezője volt a kistelepülések fennmaradását szolgáló közösségfejlesztő munkának. Építészeti munkássága kezdettől szembenállást jelentett a fennálló kultúrpolitikával, az alkotói szabadság határainak folytonos feszegetésével a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években egész szakmája számára új utakat nyitott. A magyar kultúrában ritka módon sikeres iskolateremtő művész volt, aki rendkívüli energiát fordított az újabb nemzedékek szemléletének alakítására. Építészetének és gondolkodásmódjának követői ma már egészen egyedülálló módon hozzájárulnak az ország építészeti arculatának alakításához. Kezdeményező szerepet játszott a főépítészi rendszer létrejöttében. A települések formálását gazdaként vállaló építészek – többnyire a korlátozó lehetőségekkel dacolva – hosszú évek óta folytatnak sikeres küzdelmet a kulturált környezetfejlesztésért, ami nemzetközileg éppoly figyelemre méltó, mint Makovecz Imre saját alkotásai. Ugyanígy egyedülálló az a helyreállítási munka, amelyet szellemi irányításával munkatársainak széles köre végzett a 2001-es beregi, a 2010-es Sajó-Hernád-menti árvíz és a vörösiszap-katasztrófa következtében elpusztult településeken. A feladat messze túlterjedt egy építész általános tevékenységi körén, a károsultakkal történő személyes egyeztetések, a régió hagyományos építészetének elemzése, a kivitelezés lebonyolítása, logisztikai kérdések megoldása, a rendkívüli helyzethez alkalmazott adminisztráció kialakítása a lakóházak megtervezésével egyforma súllyal szerepelt és általános elismerést eredményező sikerrel zárult. Ez a kivételes szervezőképesség jellemezte Magyarország rendszerváltás utáni első nagy nemzetközi szereplését a sevillai világkiállításon, ahol Makovecz Imre nemzeti pavilonja az építész által a siker érdekében kényszerűen vállalt fővállalkozói munkával valósult meg, elismerést hozva a magyar építészetnek és kivitelezői teljesítménynek egyaránt. Mesteriskoláival, a Magyar Építész Kamara létrehozása iránti fáradozásával, a Kós Károly Egyesülés megszervezésével és annak több mint húsz éve tartó munkálkodásával példát adott a szakmai önszerveződés lehetőségeire és e lehetőségek eredményes kihasználására. Ezek az értékek követésre érdemes és méltó módon állnak előttünk. Bízunk benne, hogy tanítványaiban lesz erő az életmű folytatására.
2011. szeptember 28. Nagy Ervin országos főépítész Kiadó: Belügyminisztérium *** Búcsú Makovecz Imrétől egy hiteles embertől, aki egyike azoknak akik a szó- és tett azonosságának mércéjével tették az életüket.
Ő nem csak műveivel, de egész mögéjük tett munkájával megmutatta a civil magatartásmintát egy korrumpált civilizációban. Annak az egyetlen ügynek adta magát, amit a legfontosabbnak tartott: a szülőföldön élő magyar közösségek megtartásának, a magyarságtudat újjáélesztésének és ennek jegyében a hétköznapi emberek közötti összefogásnak. Mindig szerényen elhárította, hogy a Civil Összefogás Fórum első tanácskozása éppen Makovecz Imre összehívására, irodájában zajlott le. 2009 Virágvasárnapján a Hősök terén kétszázezer ember előtt mondott haragvó szavai szerint Elég volt! Az akkoriban megszületett CÖF köszöntést idézve búcsúzunk Makovecz Imrétől, Folytatjuk! Legyen az első lépés a Felső-Krisztinavárosi templom felépítése. Az ő általa elkészített a tervek szerint ez a templom a nemzeti feltámadásért és összefogásért imádkozó és küzdő összmagyarság szent helye lesz az anyaország szívében, Budapesten. A fentiek jegyében Civil Összefogás Fórum ezennel össznemzeti összefogást hirdet a Felső-Krisztinavárosi templom felépítésére. Ezzel a kezdeményezéssel kívánjuk tartozásunkat leróni a nemzet nagyszerű fiának, miközben a Kárpát-medence civiljeinek közös álma is megvalósulhat. Kérjük, aki a templom építését támogatja, a CÖF honlapján jelezze támogatási szándékát és a közös ügy érdekében tett felajánlásait. A pénzadományok gyűjtése a következő elkülönített számlán történik: CÖF-CÖKA Felső-Krisztinavárosi templom adománygyűjtő számla: Unicredit Bank Hungary ZRt 10918001-00000064-35950011
Az adományok sorát 500.000 Ft-os hozzájárulással Dr. Csizmadia László, a CÖF alapító, szóvivője megnyitotta. A templom, "a kőből épült szentély ... nem más, mint egy állomás Istennek a mi szívünkhöz vezető útján". (Barsi Balázs) Támogatási szándék bejelentése Civil Összefogás Fórum alapító szóvivői Kiadó: Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány
Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|